Éreztem, ahogy teljes erejéből neki vág a falnak, teljesen
oda préselődött a testem a hideg kőhöz. Szemei szikráztak. Fújtatott, mint egy
dühös bika. Félelmetes látvány volt, még sosem viselkedett velem így…
De most megtudjátok, hogy miért tette ezt velem…
Késő este volt már, az idő elmúlhatott tán éjfél is. Hűvös, esős idő járt oda kint. Együtt szórakoztam az egész B.A.P-vel, mivel barátommal Yonggukkal már több mint 4 éve együtt voltunk. Persze erről a külvilág semmit sem sejthetett. Csak azok tudták, akiknek kellett. A fejesek és a tagok.
Rettenetesen jó este volt. Mindenki táncolt, ivott, énekelt. Egyszerűen jól érezte magát.
Egy piros ruhát viseltem egy fekete magassarkúval, hajamat pedig göndör tincsekben hordtam. Yongguk nem jött velem haza, neki még dolga volt. Valami fejessel ivott, én pedig nem akartam kivárni, mivel már kissé megbódított az a sok pezsgő amit ittam, ezért haza akartam menni. Daehyunt küldte velem haza…
És itt kezdődött minden…
Ő nyitotta a dorm ajtaját, természetesen beengedett maga előtt. Kecsesen lépkedtem előtte, a magassarkúmban, máshogy nem is lehetett volna. Majd mikor ő is belépett az ajtón, becsukta azt.
- Nagyon csinos vagy. – Dicsért meg a szőkésbarna hajú és egy féloldalas mosoly ült arcán.
Ettől teljesen elpirultam s kislányos nevetésbe kezdtem.
- Köszönöm! – Vágtam rá azonnal és leültem a piros bőrhuzatú kanapéra, próbáltam kifújni magam, hiszen gyalog jöttünk, kissé elfáradtam. Fogta magát s leült mellém, átkarolt finoman. Hosszú hideg ujjait csupasz vállamra tapasztotta, majd egyre feljebb zongorázott egészen hófehér nyakamig.
- Már egy ideje figyelek… Hiába Yongguk… kívánlak. – Sóhajtotta fülembe akkor már, másik kezével pedig combomat kezdte markolászni. Ő sem volt józan, az alkohol finoman szólva is „elvette az eszét”.
Rámarkoltam kezére, amivel épp combomat markolászta vadul és rászorítottam. Hangosan, kissé kéjesen felnyögtem. Tudtam, hogy rosszat teszek. Tudtam, hogy éppen megcsalom Yonggukot. Szánalmasnak éreztem magam, nem is akartam folytatni. Mikor épp tiltakozni kezdtem volna, megpillantottam valakit hátul.
Ott állt ökölbe szorított kézzel, lesokkolva. Egész arca megfeszült és dühösen nézett ránk.
- Ti mit csináltok?! – Kérdezte mindkettőnktől mély s egyben rekedtes hangján, erre ellöktem magamtól a becsicsentett Daehyunt.
- Csak szórakozunk! – Állt fel magyarázkodni, de abban a pillanatban hatalmas csapás érte arcát még hozzá iszonyatos nagy erővel. Megtántorodott tőle és neki esett a falnak. Nem bírtam ezt tovább, felálltam és oda siettem.
- Ne bántsd, hiszen részeg! – Egy másodperc alatt kijózanodtam az alkoholhatása alól. Fejemben ezer meg ezer gondolat cikázott. Félelmet éreztem, nem tudtam mit fog tenni velem.
Yongguk megragadta a fiatalabbik vállát és egy gyors mozdulattal kipenderítette az ajtón. Visszakapta tekintetét én pedig már javarészt könnybe lábadt szemekkel vizslattam.
- Ezt mégis hogy képzelted?! – Üvöltött rám és neki lökött erősen a falnak. Lapockáim neki simultak a falnak.
- Sajnálom! Azt sem tudtam mit csinálok, teljesen összezavarodtam! Bocsáss meg! – Hadartam el gyorsan. Ezt mind üvöltve, sírva mondtam neki.
- Nem akarom hallani! – Emelte öklét és arcom felé közelített vele. Felrántottam pici kezeimet, hogy megvédjem magam hatalmas férfias kezétől.
Végig pergett bennem minden, ami történt. Rettenetesen szégyelltem magam. Hogy lehetek ennyire buta és befolyásolható? Nem dobhatom csak el így őt. Nem tehetem ezt magunkkal, magammal… hiszen szeretem, az életemnél is jobban.
Lehet nem is kéne védenem arcomat, megérdemlem…
Csöndben telt el pár másodperc a hatalmas csattanás után. Ökle nem az én arcomat találta el, hanem a falat. Felkaptam tekintetemet, szemeim ide-oda pattogtak arcán. Lehajtott fejjel, megviselten állt előttem.
- Nem tudom megtenni… - Sóhajtotta halkan, elkeseredetten. Sose bántott, nem tudna megütni egy nőt se…
Oldalra fordítottam fejemet, láttam öklét és a falat. Vére megszínezte pirosra a falat. Félve nyúltam kezéért, és oda húztam magamhoz. Féltő tekintettel vizsgálgattam sebeit.
- Kérlek, bocsáss meg… - Törtem ki zokogva, könnycseppjeim kézfejére hullottak.
Érzéstelen arccal bámult rám, mellkasa most már sokkalta lassabban emelkedett meg, lassabban vette a levegőt. Úgy látszott kezd megnyugodni.
- Nem tudok. – Mondta és saját ajkait az enyémre tapasztotta, nyelvét pedig átvezette számba. Elhúzta kezemből öklét és azzal a kezével derekamat ragadta meg, kissé rászorított arra. Leszorítottam szemeimet, éreztem ahogy nyelve áttolódik az én számba. Egész arcomat elöntötte a pír, térdeimet egymásnak döntöttem.
- Yongguk… - Lélegeztem fel az egyre érzelmesebb illetve egyre erotikusabb csókból. Másik kezét pedig már máris mellemre tapasztotta. Belemarkolt, s masszírozni kezdte azt. Ettől felnyögtem óvatosan.
Össze voltam zavaródva. Nem értettem, hogy most miért csinálja ezt. De nem akartam ellenkezni, nem akartam hogy elhagyjon…
Meggyszín ajkaim után rácsókolt arcomra, majd nyakamra azt követen pedig elkezdte lehúzni rólam felülről a ruhát. Melleim következtek. Felnyomta egyik kezével és arra is rácsókolt. Nem bírta megállni, lehúzta rólam a melltartót. Fedetlen kebleimet kezdte csókolgatni, nyelvével jobbra-balra cikázott mellkasomon. Jobban kinyomtam azt, hogy hozzáférhessen. Miután megunta melleim kényeztetését kezeivel fenekembe markolt és felemelt, hátammal támasztottam magamat. Szólnia se kellett, átkaroltam lábaimmal, s karjaimmal. Testünk teljesen összetapadt, éreztem hogy férfiasságát hozzám nyomja. Kicsit sem volt már nyugodt.
Nem szólt hozzám egy árva szót sem, csak tette amit akart. Hosszú, vékony ujjait becsúsztatta bugyim alá, amitől szintén kéjesen, vékony hangon nyögtem fel. Egész testem lángokba borult, az ő keze meg olyan hideg volt mint a jég. Kirázott a hideg.
- Chah… - Nyögte fel, egy kézzel is teljesen jól megtudott tartani, bár láttam rajta hogy fárad. Egy izzadtságcsepp gördült le homlokán, azt követően pedig egy másik. Fogta s egy gyors mozdulattal rá rakott valamelyik pultra. Kezemmel akaratlanul, de lesöpörte mindent. Jobb is volt így…
Lehúzta rólam a piros koktélruhát és félredobta azt.
- Gyönyörű. – Hajolt oda bordámhoz és derekamhoz. Rácsókolt a lótusz mintájú hatalmas tetoválásra, ami ékesítette testemet. Mindig is imádta.
Már csak a bugyi volt vékony testemen, kezeimmel takartam melleimet. Yongguk lekapta magáról a fekete trikót, amit eddig viselt s a farmert is zipzárazni kezdte. Végig nyalta tenyerét egy gyors mozdulattal s lerántotta rólam a fehér csipkés bugyit.
Bátorkodtam oda nyúlni, egyenest férfiasságához. Lehúztam az alsónadrágot és felsóhajtottam.
Kívántam őt már… érezni akartam.
- Akarom… - Néztem rá hatalmas kis kutya szemekkel, magamhoz húztam közelebb. Izmos kezével megragadta férfiasságát, amit előtte pár perccel izgattam és elkezdte intimpontomhoz tolni. Nagyot nyögtem fel, közelebb húztam karjaimmal őt. Másik kezével, ami még szabad volt hajamba túrt, nyakamnál fogva oda húzott szájához. Ismét nyelves csókba kezdtünk, férfiasságát pedig belém tolta óvatosan.
A srác fejemet hátrahúzva elkezdte csípőjét hevesen mozgatni. Egyáltalán nem volt gyengéd, de túl durva sem. Izgatott minden, amit csak csinált testemmel. Egyre gyorsabban s gyorsabban lökött magán, hangosan felhördült. Közel hajoltam fülcimpájához és lágyan elkezdte nyalogatni, majd ráharaptam. De persze nem túl durván, óvatosan. Ettől ő pedig felszisszent. Ujjai végig csusszantak a tetoválásomon, majd combomnál kötött ki. Rámarkolt azokra ismét, odahajolt vállamhoz és beleharapott abba. Éreztem, hogy nem sokára itt a vége számomra és számára is. Most kissé lassított, visszaakarta magát fogni, több-kevesebb sikerrel. Látszott rajta, hogy koncentrált.
Hirtelen agyamat elöntötték az emlékek. Azok az emlékek amelyek vele kapcsolatosak voltak. Amikor először találkoztam vele, az első benyomás amit iránta éreztem. Azt követően amikor megkérdezte, hogy leszek e a barátnője. Amikor megcsókolt s amikor először szeretkeztünk… Szerelmes voltam belé és még mindig az vagyok.
Egész testem végig bizsergett és elélveztem, ő ugyan így tett. Hátracsapta fejét, ádámcsutkája kidomborodott. Vizes hajtincsei az izzadtságtól összetapadtak. Hangos sóhajok hagyták el mindkettőnk ajkait, egymás karjaiba omlottunk fáradtan.
Pár perc múlva Yongguk fellélegzett és mély hangján szólt hozzám.
- Még mindig nem tudtam megbocsátani. – Emelte oda nekem a piros ruhát, eltakarva vele melleimet. Felhúzta nadrágját és elindult a fürdő felé. Miután megmosakodott kiindult a lakásból. Én még mindig fáradtan, bárgyún ültem.
- Te meg hová mész? – Meredtem rá nagy szemekkel s ilyenkor már lehuppantam a pultról, oda lépdeltem hozzá.
- Gondolkoznom kell… - Dörmögte mélyhangon és kinyitotta az ajtót, s kisétált azon.
- Remélem egyszer meg fogsz tudni bocsátani nekem. – Mondtam mikor már becsukódott az ajtó.
Nem kellett sok idő, mindent megértettem… Összepakoltam a maradék holmimat, amit ott tároltam és elhagytam a dorm-t. Egész este egy percet sem bírtam aludni. Sosem bocsátom meg magamnak, hogyha emiatt elhagy… Soha.
Másnap reggel smst kaptam,
ez állt benne:
„Kezdjük újra…”
Szívem megkönnyebbült. Sírásban törtem ki az iroda közepén, ahol dolgoztam. Mindenki idiótának tartott, de engem cseppet sem érdekelt. Felkaptam mindenemet, amim volt és hozzá vettem az irányt.
Megbocsátott.~
De most megtudjátok, hogy miért tette ezt velem…
Késő este volt már, az idő elmúlhatott tán éjfél is. Hűvös, esős idő járt oda kint. Együtt szórakoztam az egész B.A.P-vel, mivel barátommal Yonggukkal már több mint 4 éve együtt voltunk. Persze erről a külvilág semmit sem sejthetett. Csak azok tudták, akiknek kellett. A fejesek és a tagok.
Rettenetesen jó este volt. Mindenki táncolt, ivott, énekelt. Egyszerűen jól érezte magát.
Egy piros ruhát viseltem egy fekete magassarkúval, hajamat pedig göndör tincsekben hordtam. Yongguk nem jött velem haza, neki még dolga volt. Valami fejessel ivott, én pedig nem akartam kivárni, mivel már kissé megbódított az a sok pezsgő amit ittam, ezért haza akartam menni. Daehyunt küldte velem haza…
És itt kezdődött minden…
Ő nyitotta a dorm ajtaját, természetesen beengedett maga előtt. Kecsesen lépkedtem előtte, a magassarkúmban, máshogy nem is lehetett volna. Majd mikor ő is belépett az ajtón, becsukta azt.
- Nagyon csinos vagy. – Dicsért meg a szőkésbarna hajú és egy féloldalas mosoly ült arcán.
Ettől teljesen elpirultam s kislányos nevetésbe kezdtem.
- Köszönöm! – Vágtam rá azonnal és leültem a piros bőrhuzatú kanapéra, próbáltam kifújni magam, hiszen gyalog jöttünk, kissé elfáradtam. Fogta magát s leült mellém, átkarolt finoman. Hosszú hideg ujjait csupasz vállamra tapasztotta, majd egyre feljebb zongorázott egészen hófehér nyakamig.
- Már egy ideje figyelek… Hiába Yongguk… kívánlak. – Sóhajtotta fülembe akkor már, másik kezével pedig combomat kezdte markolászni. Ő sem volt józan, az alkohol finoman szólva is „elvette az eszét”.
Rámarkoltam kezére, amivel épp combomat markolászta vadul és rászorítottam. Hangosan, kissé kéjesen felnyögtem. Tudtam, hogy rosszat teszek. Tudtam, hogy éppen megcsalom Yonggukot. Szánalmasnak éreztem magam, nem is akartam folytatni. Mikor épp tiltakozni kezdtem volna, megpillantottam valakit hátul.
Ott állt ökölbe szorított kézzel, lesokkolva. Egész arca megfeszült és dühösen nézett ránk.
- Ti mit csináltok?! – Kérdezte mindkettőnktől mély s egyben rekedtes hangján, erre ellöktem magamtól a becsicsentett Daehyunt.
- Csak szórakozunk! – Állt fel magyarázkodni, de abban a pillanatban hatalmas csapás érte arcát még hozzá iszonyatos nagy erővel. Megtántorodott tőle és neki esett a falnak. Nem bírtam ezt tovább, felálltam és oda siettem.
- Ne bántsd, hiszen részeg! – Egy másodperc alatt kijózanodtam az alkoholhatása alól. Fejemben ezer meg ezer gondolat cikázott. Félelmet éreztem, nem tudtam mit fog tenni velem.
Yongguk megragadta a fiatalabbik vállát és egy gyors mozdulattal kipenderítette az ajtón. Visszakapta tekintetét én pedig már javarészt könnybe lábadt szemekkel vizslattam.
- Ezt mégis hogy képzelted?! – Üvöltött rám és neki lökött erősen a falnak. Lapockáim neki simultak a falnak.
- Sajnálom! Azt sem tudtam mit csinálok, teljesen összezavarodtam! Bocsáss meg! – Hadartam el gyorsan. Ezt mind üvöltve, sírva mondtam neki.
- Nem akarom hallani! – Emelte öklét és arcom felé közelített vele. Felrántottam pici kezeimet, hogy megvédjem magam hatalmas férfias kezétől.
Végig pergett bennem minden, ami történt. Rettenetesen szégyelltem magam. Hogy lehetek ennyire buta és befolyásolható? Nem dobhatom csak el így őt. Nem tehetem ezt magunkkal, magammal… hiszen szeretem, az életemnél is jobban.
Lehet nem is kéne védenem arcomat, megérdemlem…
Csöndben telt el pár másodperc a hatalmas csattanás után. Ökle nem az én arcomat találta el, hanem a falat. Felkaptam tekintetemet, szemeim ide-oda pattogtak arcán. Lehajtott fejjel, megviselten állt előttem.
- Nem tudom megtenni… - Sóhajtotta halkan, elkeseredetten. Sose bántott, nem tudna megütni egy nőt se…
Oldalra fordítottam fejemet, láttam öklét és a falat. Vére megszínezte pirosra a falat. Félve nyúltam kezéért, és oda húztam magamhoz. Féltő tekintettel vizsgálgattam sebeit.
- Kérlek, bocsáss meg… - Törtem ki zokogva, könnycseppjeim kézfejére hullottak.
Érzéstelen arccal bámult rám, mellkasa most már sokkalta lassabban emelkedett meg, lassabban vette a levegőt. Úgy látszott kezd megnyugodni.
- Nem tudok. – Mondta és saját ajkait az enyémre tapasztotta, nyelvét pedig átvezette számba. Elhúzta kezemből öklét és azzal a kezével derekamat ragadta meg, kissé rászorított arra. Leszorítottam szemeimet, éreztem ahogy nyelve áttolódik az én számba. Egész arcomat elöntötte a pír, térdeimet egymásnak döntöttem.
- Yongguk… - Lélegeztem fel az egyre érzelmesebb illetve egyre erotikusabb csókból. Másik kezét pedig már máris mellemre tapasztotta. Belemarkolt, s masszírozni kezdte azt. Ettől felnyögtem óvatosan.
Össze voltam zavaródva. Nem értettem, hogy most miért csinálja ezt. De nem akartam ellenkezni, nem akartam hogy elhagyjon…
Meggyszín ajkaim után rácsókolt arcomra, majd nyakamra azt követen pedig elkezdte lehúzni rólam felülről a ruhát. Melleim következtek. Felnyomta egyik kezével és arra is rácsókolt. Nem bírta megállni, lehúzta rólam a melltartót. Fedetlen kebleimet kezdte csókolgatni, nyelvével jobbra-balra cikázott mellkasomon. Jobban kinyomtam azt, hogy hozzáférhessen. Miután megunta melleim kényeztetését kezeivel fenekembe markolt és felemelt, hátammal támasztottam magamat. Szólnia se kellett, átkaroltam lábaimmal, s karjaimmal. Testünk teljesen összetapadt, éreztem hogy férfiasságát hozzám nyomja. Kicsit sem volt már nyugodt.
Nem szólt hozzám egy árva szót sem, csak tette amit akart. Hosszú, vékony ujjait becsúsztatta bugyim alá, amitől szintén kéjesen, vékony hangon nyögtem fel. Egész testem lángokba borult, az ő keze meg olyan hideg volt mint a jég. Kirázott a hideg.
- Chah… - Nyögte fel, egy kézzel is teljesen jól megtudott tartani, bár láttam rajta hogy fárad. Egy izzadtságcsepp gördült le homlokán, azt követően pedig egy másik. Fogta s egy gyors mozdulattal rá rakott valamelyik pultra. Kezemmel akaratlanul, de lesöpörte mindent. Jobb is volt így…
Lehúzta rólam a piros koktélruhát és félredobta azt.
- Gyönyörű. – Hajolt oda bordámhoz és derekamhoz. Rácsókolt a lótusz mintájú hatalmas tetoválásra, ami ékesítette testemet. Mindig is imádta.
Már csak a bugyi volt vékony testemen, kezeimmel takartam melleimet. Yongguk lekapta magáról a fekete trikót, amit eddig viselt s a farmert is zipzárazni kezdte. Végig nyalta tenyerét egy gyors mozdulattal s lerántotta rólam a fehér csipkés bugyit.
Bátorkodtam oda nyúlni, egyenest férfiasságához. Lehúztam az alsónadrágot és felsóhajtottam.
Kívántam őt már… érezni akartam.
- Akarom… - Néztem rá hatalmas kis kutya szemekkel, magamhoz húztam közelebb. Izmos kezével megragadta férfiasságát, amit előtte pár perccel izgattam és elkezdte intimpontomhoz tolni. Nagyot nyögtem fel, közelebb húztam karjaimmal őt. Másik kezével, ami még szabad volt hajamba túrt, nyakamnál fogva oda húzott szájához. Ismét nyelves csókba kezdtünk, férfiasságát pedig belém tolta óvatosan.
A srác fejemet hátrahúzva elkezdte csípőjét hevesen mozgatni. Egyáltalán nem volt gyengéd, de túl durva sem. Izgatott minden, amit csak csinált testemmel. Egyre gyorsabban s gyorsabban lökött magán, hangosan felhördült. Közel hajoltam fülcimpájához és lágyan elkezdte nyalogatni, majd ráharaptam. De persze nem túl durván, óvatosan. Ettől ő pedig felszisszent. Ujjai végig csusszantak a tetoválásomon, majd combomnál kötött ki. Rámarkolt azokra ismét, odahajolt vállamhoz és beleharapott abba. Éreztem, hogy nem sokára itt a vége számomra és számára is. Most kissé lassított, visszaakarta magát fogni, több-kevesebb sikerrel. Látszott rajta, hogy koncentrált.
Hirtelen agyamat elöntötték az emlékek. Azok az emlékek amelyek vele kapcsolatosak voltak. Amikor először találkoztam vele, az első benyomás amit iránta éreztem. Azt követően amikor megkérdezte, hogy leszek e a barátnője. Amikor megcsókolt s amikor először szeretkeztünk… Szerelmes voltam belé és még mindig az vagyok.
Egész testem végig bizsergett és elélveztem, ő ugyan így tett. Hátracsapta fejét, ádámcsutkája kidomborodott. Vizes hajtincsei az izzadtságtól összetapadtak. Hangos sóhajok hagyták el mindkettőnk ajkait, egymás karjaiba omlottunk fáradtan.
Pár perc múlva Yongguk fellélegzett és mély hangján szólt hozzám.
- Még mindig nem tudtam megbocsátani. – Emelte oda nekem a piros ruhát, eltakarva vele melleimet. Felhúzta nadrágját és elindult a fürdő felé. Miután megmosakodott kiindult a lakásból. Én még mindig fáradtan, bárgyún ültem.
- Te meg hová mész? – Meredtem rá nagy szemekkel s ilyenkor már lehuppantam a pultról, oda lépdeltem hozzá.
- Gondolkoznom kell… - Dörmögte mélyhangon és kinyitotta az ajtót, s kisétált azon.
- Remélem egyszer meg fogsz tudni bocsátani nekem. – Mondtam mikor már becsukódott az ajtó.
Nem kellett sok idő, mindent megértettem… Összepakoltam a maradék holmimat, amit ott tároltam és elhagytam a dorm-t. Egész este egy percet sem bírtam aludni. Sosem bocsátom meg magamnak, hogyha emiatt elhagy… Soha.
Másnap reggel smst kaptam,
ez állt benne:
„Kezdjük újra…”
Szívem megkönnyebbült. Sírásban törtem ki az iroda közepén, ahol dolgoztam. Mindenki idiótának tartott, de engem cseppet sem érdekelt. Felkaptam mindenemet, amim volt és hozzá vettem az irányt.
Megbocsátott.~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése