Marionette Doll ~ +18 (B2ST - Junhyung)

                 


Kora reggel volt, hideg őszies reggel. Bár a nap betört az ablakon, felmelegítve a szobát, testem még is teljesen libabőrös lett. Éreztem, ahogy hosszú ujjaival végig pötyög csigolyáimon, mint egy zongorista. Hallottam lélegzet vételeit, tudtam hogy engem bámul…

Tegnap este későn érkeztünk haza Junhyunggal, háttértáncosként dolgoztam. De féléve teljesen megváltozott a kapcsolatunk… mióta szakított Hara-val. Én voltam az úgy mondd bábuja, akit elővett, ha éppen unatkozott vagy épp bánatában volt. A tegnap este is pont ugyan ez történt. Kicsit többet ivott a kelleténél, főleg hogy Hara is ott volt a szórakozóhelyen. Amit tudni kell, hogy féléve a lány szakított Junhyunggal. Normális okot nem tudott mondani, ez kínozta a legjobban a rappert.
Az elején az egész még viccesnek és szórakoztatónak tűnt. Kicsit sem megalázónak, sem szánalmasnak. Vele ellentétben nekem még kapcsolatom is volt, egy fiúval voltam együtt.
De ahogy az idő telt,
Beleszerettem Junhyungba.
Fiatal vagyok, élvezni akartam az életet. De később jöttem csak rá, hogy mekkora hibát követtem el. Főleg magammal szemben. A barátom nem kifejezetten érdekelt, hiszen az utóbbi időben egyre többet ivott és egyre erőszakosabb is lett. Meg akartam tőle szabadulni.
- __________________________ Már nagyon korán van. Ébredj. – Csókolt rá vállamra a srác, én pedig felemelkedtem az ágyból. Mellkasom elé húztam a takarót, eltakartam fedetlen egyben meztelen testemet. Ő pedig felkelt a hatalmas bordószín ágyból és elindult a zuhanyzó felé.  Végig mértem testét tetőtől talpig. Arcomra kiült a pír, hátában gyönyörködtem addig ameddig be nem csukta az ajtót. Távolról már csak azt hallottam, hogy megnyitja a csapot és a víz oda csapódik a csempéhez.
 Junhyung attól függetlenül, hogy úgy mond „kihasznált” sosem volt velem gonosz, sem bunkó. Néha hideg, de az is csak azért hogy a külvilág figyelmét elterelje rólam. Magam mögött hagytam a bordó selyem lepedőt és utána indultam. Megpillantottam azt a bizonyos karláncot. Még mindig nem bírta elengedni. Az a lánc volt, amit Hara-val közösen viseltek. Féléve ott porosodik mozdulatlanul…
Szívem összeszorult, de próbáltam félretenni savanyú gondolataimat és a mostra összpontosítani.
Hajamat félresimítottam egyik vállamra és benyitottam a fürdőbe. Gőzölgő pára áramlott ki a fürdőből, gyorsan be is csuktam az ajtót, hogy ki ne menjen az a jó meleg. Úgy éreztem magam, mint egy szaunába. Megpillantottam a sötétbarna hajút, ott támasztotta testét a hideg csempének. Pár perc se kellett mire ráeszméltem, hogy mennyire megbámultam. Mint egy idióta, olyan voltam. Erőt vettem magamon és kinyitottam a zuhanykabin ajtaját és beléptem mögé. Átkaroltam vékony karjaimmal, átfonván mellkasát. Nagyot sóhajtott, mellkasa nagyot emelkedett. Gyors mozdulattal megfordult, egymással szembe álltunk. Az ő haját már teljesen eláztatta a víz, úgy ahogy egész testét. Kieresedett karjával neki lökött a falnak s hatalmas kezeit derekamra tapasztotta. Én pedig piciny mancsaimat mellkasának toltam.
- Nem lehet, el fogunk késni! – Csattantam fel, bár tudtam hogy teljesen felesleges neki ellentmondanom. Már is nekem esett, nyelvét áttolta a számba finoman. Másik kezével pedig hajamba túrt. Kissé meghúzva azt, hátrahúzta a fejemet. Azt követően nyakamra csókolt, majd egy óvatos mozdulattal rá is harapott hófehér bőrömre. Halkan, kissé fájdalmasan felnyögtem tőle. Egy magabiztos mozdulattal oda nyúltam férfiasságához, amitől ő elmosolyodott.
- Hamar a lényegre tértél. – Vigyorodott most már féloldalasan a rapper, én pedig izgatni kezdtem őt. Férfias nyögések hagyták el torkát, most már kezével támaszkodott. Imádtam neki örömet okozni, jobb volt mint bármi más. Szép lassan leguggoltam és kitoltam nyelvemet számból, férfiasságát kezdtem vele óvatosan nyalogatni. Felpillantottam, ő pedig le rám. Büszke arckifejezéssel nézett rám, hajamba túrt. Simogatta fejemet, mint egy dörgölőző kismacskának. Nekem se kellett sok, éreztem testemben a bizsergést. Teljesen megőrültem érte, akartam őt. Mindenestül, örökre.
- Elég lesz. – Szólt rám és lehajolt hozzám, megfogta csuklómat s felrántott magához. Elzárta egy gyors mozdulattal a vizet és kicsapta magunk előtt a kabin ajtaját. Figyelmes volt a heves tempó ellenére, vigyázott hogy meg ne csússzak véletlen. Másodpercek elteltével már ott találtam magam a nappalijában. Leült, vizes testén megcsillant a reggeli napfény.
- Gyere. – Húzott magára, beleültetett ölébe háttal. Épp úgy, hogy férfiassága egy gyengéd mozdulattal belém csússzon.
- Junhyung! – Nyögtem nevét szerelmesen, egyik kezemmel átkaroltam őt és halkan nyögdécselni kezdtem. Éreztem, ahogy mozgatja alattam csípőjét. Felhördült, fejét hátracsapta. Egyre hangosabb, egyre vadabban morgott a srác. Előre kapott s belemarkolt egyik mellembe, elkezdte azt masszírozni.
Hátradobtam hosszú hajamat, amibe ő pedig beleszagolt.  Jó pár percen át sokkal hevesebben, gyorsabban mozgatta bennem férfiasságát.
Egész teste megremegett, elélvezett egy hangos hörgés közepette. Átkarolt férfias karjaival, erősen magához szorított. Nyakamba lihegte fáradalmait. Büszkén, szeretetteljesen mosolyogtam rá. Odafordítottam arcomat aztán megcsókoltam, olyan érzelmesen amennyire csak tudtam.
- Megtartalak. – Motyogta oda elégedetten, a bóktól kipirultam.
Miután kipihente magát felállított maga előtt, s példámat követvén a zuhanyzóba sietett. Elvégeztük gyorsan az ottani teendőinket. Letusoltunk, hajat mostunk, fogat mostunk…
Ő sokkal gyorsabban öltözött fel, mint én. Ma egy piros egybe ruhát viseltem, amit fehér pöttyök tarkítottak. Hajamat pedig lócopfba fogtam, halvány sminket kentem arcomra.
- Akkor este találkozunk. – Szólt oda mély hangján. Végig mértem. Egy sötét farmert és egy szürke trikót viselt napszemüveggel.
Bólintottam. Itt mindig kettévált az utunk. Ő ment az úgy mond VIP próbára, én pedig haza igyekeztem.
Fogtam gyorsan egy taxit és hazasiettem. Már reggel 10 is elmúlhatott, felsietettem a lépcsőn. Betoltam a kulcsot a zárba, ami azonnal kinyílt. Gusztustalan dohány és alkohol szag áramlott ki a lakásból. Rémültemre „barátom” ott ült a fotelben egy whiskey-s üveggel a kezében, a cigaretta kilógott a szájából.
- Te merre voltál? – Meredt rám féltékeny tekintettel. Felállt és elengedte az alkoholos palackot, ami azonnal a szőnyegre kezdett folyni.
- Hé! – Szóltam rá, nem is válaszoltam kérdésére, oda siettem. Konyharuháért nyúltam és elkezdtem feltörölgetni a kiöntött alkoholos italt.
- Kérdeztem! – Üvöltött rám, a cigaretta pedig kiesett szájából megégetve csuklómat. Felkaptam a vizet, és hatalmas pofont kevertem le neki. Megdermedve álltam előtte.  Láttam, ahogy lassan visszafordítja az arcát.
- Biztos megint azzal a balfasszal voltál! Mit képzelsz magadról te kis kurva?! – Ordított hangosan és egy hatalmas pofont kevert le, másik kezével pedig megfogta a hajamat és tépni kezdte. Reagálni sem tudtam hirtelen agresszív viselkedésére. Védtem magam ahol csak tudtam. A pofon után már ökle érte arcomat, elöntött orom vére. Majd szám következett, a hatalmas ütés miatt pár pillanat múlva már fel is dagadt. Felsírtam a fájdalomtól, engem még soha senki nem bántott még ilyen módon. Rúgást éreztem combomon, majd bordáimon. Hatalmasat nyögtem fájdalmasan. Negyed óra elteltével testem a szoba sarkában hevert összetörten. Egyik szememmel nem láttam semmit, csak ijesztő sötétséget. Reszkettem a fájdalomtól és a félelemtől.
A támadóm elhagyta a lakást, becsapta maga után hangosan a bejárati ajtót. Azonnal telefonomért nyúltam és Junhyungot tárcsáztam, felvette.
- Tudod, hogy ilyenkor nem hívhatsz. – Torkolt le azonnal, igaza volt.
- Sajnálom… De ide kell jönnöd. – Nyöszörögtem ki a szavakat halványan és letettem a telefont. Többet nem bírtam volna mondani sírás nélkül. Zokogásban törtem ki, eltakartam tönkretett arcomat. Egyedül voltam, teljesen egyedül…
Nem tellett bele több mint félórába azonnal berobbant két srác az ajtón. Homályosan láttam, de ettől független felismertem őket. Az egyik Yoseob volt, megismertem őt. Kerekded, mindig boldog arcáról. Most arcára rémültség ült ki. A másik pedig Junhyung volt… Hát eljött értem.
- Nagyon sajnálom. – Sajnálkoztam, hogy elrángattam a próbáról. Szemei kikerekedtek és gyorsan odalépdelt hozzám.
- Ezt ő tette veled?! – Meredt összevert arcomra illetve testemre, amit próbáltam takarni. Nem akartam válaszolni, annyira nyilvánvaló volt. Felsegített finoman a közeli fotelbe.
- Yoseob, te vidd el őt a dormba és vigyázz rá, kérlek. – Kérte meg barátját és ott hagyott bennünket.
 Fogalmam sem hová ment, hogy mit tett. A gyerekesarcú srác megfogta csuklómat és kisegített egészen a kocsiig. Elhintett pár bíztató szót. Tudta, hogy mi a helyzet köztem és Junhyung között. De nem akart belemenni, jobban is tette…
Elvitt a dormba, úgy ahogy a nála idősebb tag parancsolta neki. Arcomat takartam a többi tag előtt, nem akartam hogy így lássanak. Megmutatott gyorsan mindent. Illetve a fürdőszobára és a vendégszobára szűkítette a kört…
De mielőtt igénybe tudtam volna venni, Junhyung tört be az ajtón. Ökölbe szorított kézzel, másik kezében pedig a „barátom” nyaka volt. Jobban mondva ingje nyakánál szorította.
- Kérj bocsánatot azonnal! – Üvöltötte a fülébe egyenest, lábaim elé vágta a srácot. Arca majdnem annyira elvolt torzulva, mint az enyém. Szeme alatt felismertem Jun gyűrűjének mintáját. A dormban megfagyott a levegő. Mindenki csak bámult, meg nem mert senki szólalni.
- Sajnálom, sajnálom! – Könyörgött bocsánatomért, elfordítottam az arcomat.
- A pokolban… találkozunk. – Mondtam neki eme szavakat, úgy hogy rá se néztem. Junhyung háta mögött pár rendőr jelent meg.
- Innen most már elintézzük. – Szólt fel az egyik rendőr és felemelte az összevert arcú tagot, megbilincselve vitték el. Kikwang lépett oda hozzám. Angyali mosoly ült arcán, attól független amik az imént történtek.
- __________________________________, menj csak pihenj le. Mi Yoseobbal összedobunk neked valami finoman. – Simogatta meg vállamat barátian. Úgy tett ahogy mondta, Yoseobbal már is a konyhában sürgölődtek értem. Jól esett ez a kedves fogattatás, ez a kedves törődés. Szemeim könnybe lábadtak, de nem volt időm sírni… egy kéz ragadta meg csuklómat. Felszisszentem, hiszen azon volt a cigaretta nyoma.
- Sajnálom. – Nyögte ki a barnahajú rapper. – Gyere utánam. – Mondta és másik kezemet fogta meg. Bevezetett a saját szobájába, ahol a reggelünk indult. Lefektetett az ágyra, fáradtan csuktam le ép szememet.
- Bocsáss meg, hogy ennyi problémát okoztam neked. – Nyögtem ki rekedtes hangon s az éjjeliszekrényen heverő vizes pohárért nyúltam. Belekortyoltam, így enyhítve szomjamat.
Láttam szemem sarkából, ahogy testemet méregeti.
- Nagyon csúnya mi? – Kérdeztem félénken, vártam válaszát.
- Soha többé nem engedem, hogy ezt tegye veled akárki is! – Csattant fel és megfogta kezemet, odahúzta szája elé és rácsókolt.
- El kell mondanom valamit… - Suttogtam elhaló hangon.
- Ne… még ne. – Mondta és végig simította hajamat, kezemet bedugta a takaró alá és jól betakargatott. Másodpercek alatt elaludtam, több nem kellett. Szinte magába szippantott a biztonságos álomvilág.


Tudta, hogy mit akartam mondani. Tudta, hogy el akartam mondani az érzéseimet.
De nem akarta még hallani vagy egyszerűen csak nem volt még felkészülve rá.
Még használni akarta az ő saját szórakoztatására szóló marionett babáját…~

Lotus ~ +18 (B.A.P - Bang Yong Guk)

                             

Éreztem, ahogy teljes erejéből neki vág a falnak, teljesen oda préselődött a testem a hideg kőhöz. Szemei szikráztak. Fújtatott, mint egy dühös bika. Félelmetes látvány volt, még sosem viselkedett velem így…
De most megtudjátok, hogy miért tette ezt velem…


Késő este volt már, az idő elmúlhatott tán éjfél is. Hűvös, esős idő járt oda kint. Együtt szórakoztam az egész B.A.P-vel, mivel barátommal Yonggukkal már több mint 4 éve együtt voltunk. Persze erről a külvilág semmit sem sejthetett. Csak azok tudták, akiknek kellett. A fejesek és a tagok.
Rettenetesen jó este volt. Mindenki táncolt, ivott, énekelt. Egyszerűen jól érezte magát.
Egy piros ruhát viseltem egy fekete magassarkúval, hajamat pedig göndör tincsekben hordtam. Yongguk nem jött velem haza, neki még dolga volt. Valami fejessel ivott, én pedig nem akartam kivárni, mivel már kissé megbódított az a sok pezsgő amit ittam, ezért haza akartam menni. Daehyunt küldte velem haza…
És itt kezdődött minden…

Ő nyitotta a dorm ajtaját, természetesen beengedett maga előtt. Kecsesen lépkedtem előtte, a magassarkúmban, máshogy nem is lehetett volna. Majd mikor ő is belépett az ajtón, becsukta azt.
- Nagyon csinos vagy. – Dicsért meg a szőkésbarna hajú és egy féloldalas mosoly ült arcán.
Ettől teljesen elpirultam s kislányos nevetésbe kezdtem.
- Köszönöm! – Vágtam rá azonnal és leültem a piros bőrhuzatú kanapéra, próbáltam kifújni magam, hiszen gyalog jöttünk, kissé elfáradtam.  Fogta magát s leült mellém, átkarolt finoman. Hosszú hideg ujjait csupasz vállamra tapasztotta, majd egyre feljebb zongorázott egészen hófehér nyakamig.
- Már egy ideje figyelek… Hiába Yongguk… kívánlak. – Sóhajtotta fülembe akkor már, másik kezével pedig combomat kezdte markolászni. Ő sem volt józan, az alkohol finoman szólva is „elvette az eszét”.
Rámarkoltam kezére, amivel épp combomat markolászta vadul és rászorítottam. Hangosan, kissé kéjesen felnyögtem. Tudtam, hogy rosszat teszek. Tudtam, hogy éppen megcsalom Yonggukot. Szánalmasnak éreztem magam, nem is akartam folytatni. Mikor épp tiltakozni kezdtem volna, megpillantottam valakit hátul.
Ott állt ökölbe szorított kézzel, lesokkolva. Egész arca megfeszült és dühösen nézett ránk.
- Ti mit csináltok?! – Kérdezte mindkettőnktől mély s egyben rekedtes hangján, erre ellöktem magamtól a becsicsentett Daehyunt.
- Csak szórakozunk! – Állt fel magyarázkodni, de abban a pillanatban hatalmas csapás érte arcát még hozzá iszonyatos nagy erővel. Megtántorodott tőle és neki esett a falnak. Nem bírtam ezt tovább, felálltam és oda siettem.
- Ne bántsd, hiszen részeg! – Egy másodperc alatt kijózanodtam az alkoholhatása alól. Fejemben ezer meg ezer gondolat cikázott. Félelmet éreztem, nem tudtam mit fog tenni velem.
Yongguk megragadta a fiatalabbik vállát és egy gyors mozdulattal kipenderítette az ajtón. Visszakapta tekintetét én pedig már javarészt könnybe lábadt szemekkel vizslattam.
- Ezt mégis hogy képzelted?! – Üvöltött rám és neki lökött erősen a falnak. Lapockáim neki simultak a falnak.
- Sajnálom! Azt sem tudtam mit csinálok, teljesen összezavarodtam! Bocsáss meg! – Hadartam el gyorsan. Ezt mind üvöltve, sírva mondtam neki.
- Nem akarom hallani! – Emelte öklét és arcom felé közelített vele. Felrántottam pici kezeimet, hogy megvédjem magam hatalmas férfias kezétől.  
Végig pergett bennem minden, ami történt. Rettenetesen szégyelltem magam. Hogy lehetek ennyire buta és befolyásolható? Nem dobhatom csak el így őt. Nem tehetem ezt magunkkal, magammal… hiszen szeretem, az életemnél is jobban.
Lehet nem is kéne védenem arcomat, megérdemlem…
Csöndben telt el pár másodperc a hatalmas csattanás után. Ökle nem az én arcomat találta el, hanem a falat. Felkaptam tekintetemet, szemeim ide-oda pattogtak arcán. Lehajtott fejjel, megviselten állt előttem.
- Nem tudom megtenni… - Sóhajtotta halkan, elkeseredetten. Sose bántott, nem tudna megütni egy nőt se…
Oldalra fordítottam fejemet, láttam öklét és a falat. Vére megszínezte pirosra a falat. Félve nyúltam kezéért, és oda húztam magamhoz. Féltő tekintettel vizsgálgattam sebeit.
- Kérlek, bocsáss meg… - Törtem ki zokogva, könnycseppjeim kézfejére hullottak.
Érzéstelen arccal bámult rám, mellkasa most már sokkalta lassabban emelkedett meg, lassabban vette a levegőt. Úgy látszott kezd megnyugodni.
- Nem tudok. – Mondta és saját ajkait az enyémre tapasztotta, nyelvét pedig átvezette számba. Elhúzta kezemből öklét és azzal a kezével derekamat ragadta meg, kissé rászorított arra. Leszorítottam szemeimet, éreztem ahogy nyelve áttolódik az én számba. Egész arcomat elöntötte a pír, térdeimet egymásnak döntöttem.
- Yongguk… - Lélegeztem fel az egyre érzelmesebb illetve egyre erotikusabb csókból. Másik kezét pedig már máris mellemre tapasztotta. Belemarkolt, s masszírozni kezdte azt. Ettől felnyögtem óvatosan.
Össze voltam zavaródva. Nem értettem, hogy most miért csinálja ezt. De nem akartam ellenkezni, nem akartam hogy elhagyjon…
Meggyszín ajkaim után rácsókolt arcomra, majd nyakamra azt követen pedig elkezdte lehúzni rólam felülről a ruhát. Melleim következtek. Felnyomta egyik kezével és arra is rácsókolt. Nem bírta megállni, lehúzta rólam a melltartót. Fedetlen kebleimet kezdte csókolgatni, nyelvével jobbra-balra cikázott mellkasomon. Jobban kinyomtam azt, hogy hozzáférhessen. Miután megunta melleim kényeztetését kezeivel fenekembe markolt és felemelt, hátammal támasztottam magamat. Szólnia se kellett, átkaroltam lábaimmal, s karjaimmal. Testünk teljesen összetapadt, éreztem hogy férfiasságát hozzám nyomja. Kicsit sem volt már nyugodt.
Nem szólt hozzám egy árva szót sem, csak tette amit akart. Hosszú, vékony ujjait becsúsztatta bugyim alá, amitől szintén kéjesen, vékony hangon nyögtem fel. Egész testem lángokba borult, az ő keze meg olyan hideg volt mint a jég. Kirázott a hideg.
- Chah… - Nyögte fel, egy kézzel is teljesen jól megtudott tartani, bár láttam rajta hogy fárad. Egy izzadtságcsepp gördült le homlokán, azt követően pedig egy másik. Fogta s egy gyors mozdulattal rá rakott valamelyik pultra. Kezemmel akaratlanul, de lesöpörte mindent. Jobb is volt így…
Lehúzta rólam a piros koktélruhát és félredobta azt.
- Gyönyörű. – Hajolt oda bordámhoz és derekamhoz. Rácsókolt a lótusz mintájú hatalmas tetoválásra, ami ékesítette testemet. Mindig is imádta.
Már csak a bugyi volt vékony testemen, kezeimmel takartam melleimet. Yongguk lekapta magáról a fekete trikót, amit eddig viselt s a farmert is zipzárazni kezdte. Végig nyalta tenyerét egy gyors mozdulattal s lerántotta rólam a fehér csipkés bugyit.
Bátorkodtam oda nyúlni, egyenest férfiasságához. Lehúztam az alsónadrágot és felsóhajtottam.
Kívántam őt már… érezni akartam.
- Akarom… - Néztem rá hatalmas kis kutya szemekkel, magamhoz húztam közelebb. Izmos kezével megragadta férfiasságát, amit előtte pár perccel izgattam és elkezdte intimpontomhoz tolni. Nagyot nyögtem fel, közelebb húztam karjaimmal őt. Másik kezével, ami még szabad volt hajamba túrt, nyakamnál fogva oda húzott szájához. Ismét nyelves csókba kezdtünk, férfiasságát pedig belém tolta óvatosan.
A srác fejemet hátrahúzva elkezdte csípőjét hevesen mozgatni. Egyáltalán nem volt gyengéd, de túl durva sem. Izgatott minden, amit csak csinált testemmel. Egyre gyorsabban s gyorsabban lökött magán, hangosan felhördült. Közel hajoltam fülcimpájához és lágyan elkezdte nyalogatni, majd ráharaptam. De persze nem túl durván, óvatosan. Ettől ő pedig felszisszent. Ujjai végig csusszantak a tetoválásomon, majd combomnál kötött ki. Rámarkolt azokra ismét, odahajolt vállamhoz és beleharapott abba. Éreztem, hogy nem sokára itt a vége számomra és számára is. Most kissé lassított, visszaakarta magát fogni, több-kevesebb sikerrel. Látszott rajta, hogy koncentrált.
Hirtelen agyamat elöntötték az emlékek. Azok az emlékek amelyek vele kapcsolatosak voltak. Amikor először találkoztam vele, az első benyomás amit iránta éreztem. Azt követően amikor megkérdezte, hogy leszek e a barátnője. Amikor megcsókolt s amikor először szeretkeztünk… Szerelmes voltam belé és még mindig az vagyok.
Egész testem végig bizsergett és elélveztem, ő ugyan így tett. Hátracsapta fejét, ádámcsutkája kidomborodott. Vizes hajtincsei az izzadtságtól összetapadtak. Hangos sóhajok hagyták el mindkettőnk ajkait, egymás karjaiba omlottunk fáradtan.
Pár perc múlva Yongguk fellélegzett és mély hangján szólt hozzám.
- Még mindig nem tudtam megbocsátani. – Emelte oda nekem a piros ruhát, eltakarva vele melleimet. Felhúzta nadrágját és elindult a fürdő felé. Miután megmosakodott kiindult a lakásból. Én még mindig fáradtan, bárgyún ültem.
- Te meg hová mész? – Meredtem rá nagy szemekkel s ilyenkor már lehuppantam a pultról, oda lépdeltem hozzá.
- Gondolkoznom kell… - Dörmögte mélyhangon és kinyitotta az ajtót, s kisétált azon.
- Remélem egyszer meg fogsz tudni bocsátani nekem. – Mondtam mikor már becsukódott az ajtó.
Nem kellett sok idő, mindent megértettem… Összepakoltam a maradék holmimat, amit ott tároltam és elhagytam a dorm-t. Egész este egy percet sem bírtam aludni. Sosem bocsátom meg magamnak, hogyha emiatt elhagy… Soha.

Másnap reggel smst kaptam,
ez állt benne:

 „Kezdjük újra…”

Szívem megkönnyebbült. Sírásban törtem ki az iroda közepén, ahol dolgoztam. Mindenki idiótának tartott, de engem cseppet sem érdekelt. Felkaptam mindenemet, amim volt és hozzá vettem az irányt.
Megbocsátott.~

In Heaven ~ (EXO-M Kris) Part 9.

Reggel volt és nagyon hideg. Emlékszem reszkettem annyira fáztam. Lassan nyitottam ki szemeimet, körbenéztem a sátorban.
A mellettem lévő hely üres volt, óvatosan elkezdtem tapogatni a kezemmel… még meleg volt. Oda csusszantam egy gyors mozdulattal Kris helyére, éreztem az illatát a párnáján. Teljesen megbénított, elkalandoztam.
 Zajokat hallottam kintről, már a tábor javarészt fent volt. Úgy látszik készülődnek, pakolásznak a hazaútra. Gyorsan felkeltem, azt követően felöltöztem jó melegen. A zipzár hangjára lettem figyelmes, valaki belépett, oda kaptam tekintetem. A szőke hajú volt az.
- Jó reggelt! – Csattantam fel vidám hangon és intettem neki, ő csak viszonzásképpen bólintott.
- Ideje volt felkelni… - Motyogta és táskájáért nyúlt. – Már mindenki kész van és a sátraikat pakolják, igyekezz és pakolj össze te is. – Mondta hidegen és kiindult.
Felhúztam orromat sértődötten, szám pedig lefelé ívelődött. De morcos ma kora reggel, vajon az a baja, hogy megöleltem? – Merengtem, de közben úgy tettem ahogy utasított, neki láttam a pakolásnak. Hamar készen lettem vele, hiszen nem volt túl sok cuccom. Sóhajtottam egyet és kiléptem a sátorból, nagyot nyújtózkodtam. Megcsapott a hideg, friss reggeli levegő. Kirázott a hideg, gyorsan meg is igazítottam magamon világoskékszínű kardigánomat. Valóban már mindenki ott tartott, hogy a sátrat szedte szét. A magam tempójában kihurcimbáltam a táskákat, még a srácét is.
- Ne segítsek? – Jelent meg mellettem Tao és segítőkészen elvette tőlem a nehezebb sporttáskát.
- Mit cipel ebben?! – Meredtem rá a több kilós táskára, s már csak arra lettem figyelmes ahogy elemeli tőlem azt. – Köszönöm. – Hálálkodtam, fogalmam sem volt hol lehetett Kris. Neki kellett volna segítenie, hiszen ő volt a társam.
- Tudod, hogy kell szétszedni? – Nézett a sötéthajú szemüveges, közben felgyűrte karján a hosszú ujjút. – Ebben nem vagyok igazán jó. – Nevetett zavarában, jobbról-balról megvizsgálta a sátrat.
Eszembe jutottak Kris szavai, hogy ő mennyit járt sátorozni az édesapjával. Összeszorult a szívem, számra haraptam. Biztos nagyon rossz lehetett neki, hogy elvesztette Őt. Nem akartam még jobban megbolygatni a múltat, felkavarni a már lecsillapodott sarat a vízben.
Félszemmel láttam, ahogy Tao elkezdi bontani a sátrat, majd hirtelen ott termett valaki.
- Majd én. – Lökte hátra Kris Tao-t, teljesen meglepődtem. – Nem kell a segítséged. – Szólt oda neki végül. Igazságtalannak tartottam.
- Miért ne segíthetne? – Lépdeltem oda hozzá, kérdőn néztem rá. – Semmi rosszat nem csinált, te nem tudom hol voltál… - Susogtam el halkan, félve.
- Neki is van saját sátra, foglalkozzon azzal. – Bökte vissza nekem, de úgy hogy még rám se nézett. Tao arcán meglepettséget véltem felfedezni, valószínűleg azért mert nem hitte volna, hogy megvédem. Mivel ott volt amikor szükség volt rá… a zuhanyozós esetnél számíthattam rá. Viszonoznom kellett.
- De te nem voltál itt, hogy segíts nekem! Ő pedig felajánlotta, ennyi az egész. – Most már kicsit feljebb emeltem a hangomat, hátrafordult egy gyors mozdulattal és szemeimbe nézett. Dühös volt a tekintete, arca megfeszült. Elengedte a sátorhoz való kellékeket.
- Tessék, akkor csináljátok. – Mondta nyugodt hangnemben és már csak arra lettem figyelmes, hogy a két vas rúd amit eddig fogott a földre hullott. Megfogta sporttáskáját és elindult a busz felé, felszállt arra, amin már rajta kívül jó pár diák ült. Köztük a hármas fogat leaderje, akit láttam Krissel már többször is. Elgondolkoztatott, hogy milyen kapcsolat állhat köztük. Összeszorítottam fogsoromat, elég volt. Felemeltem a vasrudakat és Tao kezébe nyomtam.
- Megoldom én a segítsége nélkül is! – Válaszoltam sértődötten, bár azt nem hagytam hogy ez hangomon hallatszódjon is. Emlékezetemben kotorásztam, visszagondoltam arra ahogy összerakta azt. Mivel én ehhez nem értettem, el akartam tőle tanulni, hogy legközelebb megmutathassam, hogy nem vagyok egy „szerencsétlen”. Ösztönösen álltam hozzá a dologhoz, próbálkoztam. Tao hátul mosolyogva állt, tetszett neki hogy ennyire kitartó vagyok, és nem adom fel. Megrázta a fejét alig láthatóan és ismét a segítségemre jött. Legalább 15 percbe telt mire végeztünk, de megérte. Kész lettünk és büszkén hajtogattam össze a sátor anyagát, a fekete hajú pedig elrakta az állványokat. Kihúztam magam és megtörölgettem homlokomat, oda hajoltam Taohoz.
- Köszönöm a segítségedet! – Vettem táskámat hátamra és ösztönösen megfogtam a kezét, összekulcsoltam ujjainkat. Arca elvörösödött, ahogy az enyém is miután rájöttem, hogy mit csináltam.
- Ahh. Ne haragudj! – Vakartam meg mutató ujjammal arcomat, csak a hév s a sikerélmény vezérelt. Elhúztam kezemet gyorsan és elindultam előre.
- Várj! – Nyúlt utánam és visszarántott maga felé. Már a többiek mind ott voltak a buszon, minket bámultak, ami még jobban zavarba hozott. Láttam, ahogy Kris is figyel minket, fülhallgató volt már a fülében. Mellette pedig az a bizonyos lány ült megint. Lesokkolódtam. Tekintetem visszasodródott Tao sötét szemeire, tükröződtem bennük.
- Valamit el kell mondanom neked… - Sóhajtotta halkan, mély hangon.
- Szerintem ez nem a megfelelő idő, mindenki minket néz. – Bámultam a busz ablakára ismét félénken.
- Nem érdekel! – Szólt rám most már sokkal erőteljesebben. Mindkét kezét vállaimra helyezte és elkezdett közelebb húzni magához. Lehunyta szemeit, nem tudtam mire készült. Lefagyva álltam, térdeim egymásnak dőltek akaratlanul is. Már csak pár centi választotta el ajkainkat egymástól, én pedig csak bámultam, szívem pedig majd kirobbant mellkasomból. Kezeimet ökölbe szorítottam, szemeimet pedig lehunytam. Mikor újra kinyitottam szemeimet és Krisre néztem, már hűlt helyét találtam. Már csak annyit észleltem, hogy valaki elrántja tőlem Tao-t.
A szőke fejpántos megragadta Tao felsőjének nyakát és megszorította. Morgott rá és hangosan hörgött, olyan volt mint egy vadállat. Megrémisztett.
- Mégis mit csinálsz? – Tao teljesen nyugodt hangnemben beszélt, nem félt attól hogy Kris megüti e. Eközben kétségbeesetten kapkodta mindenki a fejét, köztük én is. Reménykedtem, hogy mielőtt bármi történne egy tanár megjelenik.
- Nem üthetsz meg te is tudod… - Okosította ki társát. – Csak nem féltékeny vagy? – Nézett rám a feketehajú, kíváncsi volt a reakciómra. Közben Kris már emelte kezét, ökle remegett az idegtől úgy mint egész teste.
- Ne! – Kétségbeesett hangon szólaltam fel, oda sétáltam és próbáltam elrángatni onnan őt. Elég nehéz volt elmozdítani. Hiszen sokkal izmosabb és magasabb is volt, mint én. Elengedte Tao-t, abban a pillanatban megjelentek a tanárok.
- Ti mit csináltok itt? Már rég a buszon kellene lennetek. – Meredtek ránk s egy gyors mozdulattal felzavartak minket a buszra. Mindenki minket bámult, nagyon kínos volt. Tao mellett kaptam helyet, Kris pedig visszaült az eddigi helyére. Valami zavarta illetve bántotta őt. Meg akartam vele beszélni. De ugyan akkor itt volt Tao is.
- Mit akartál mondani? – Kérdeztem a sráctól, aki épp az ablakon bámulta a lesöprődő esőcseppeket. De nem válaszolt nekem, csak bámult kifelé magányosan.
A hangulat pár perc múlva ismét a régi lett, hangoskodtak és fiatalmódjára viselkedtek. Körbenéztem, szemeimmel Lucyt kerestem, nem kellett sok és meg is találtam őt. A japán cserediák srác mellett ült, integetett nekem. Láttam rajta, hogy meg akarja ezt velem beszélni, ami a busz előtt történt. Visszaintettem neki kedvesen, aztán pedig visszafordultam előre. Kitapintottam a cd-t a táskámban, már alig vártam, hogy otthon meghallgassam.
Az idő hamar eltelt, gondolataimba mélyedve nem is volt nehéz. A busz az iskola előtt bekanyarodva megállt és kinyitotta ajtajait. Épp vállamra vettem táskámat mikor smst kaptam.
Ez állt benne;
„Kicsikém! Apáddal elutazunk, sajnos közbe jött egy üzleti út. Szerdán este érkezünk meg. Semmi miatt ne aggódj, mindent elintéztünk. Hívj át valakit, hogy ne legyél egyedül! Vigyázz magadra és nagyon szeretünk!”
- Remek… - Suttogtam el mire Lucy ott termett mellettem.
- Ez mi volt?! – Nézett rám hatalmas kék szemeivel és megbökte vállamat. – Kris sose csinált még ilyet azelőtt. – Gondolkozott el. – Nem is értem az egészet. Talán… - Motyogta elgondolkozóan, de nem fejezte be a gondolatot hisz mellette megjelent Tao.
- Hazakísérjelek? – Kérdezte tőlem és hátrasimította tincseit. Megráztam a fejemet.
- Egyedül is boldogulok, köszönöm! – Elköszöntem tőlük és saját buszom felé vettem az irányt, ők másik irányba mentek. Leültem a fedett buszmegállóba, vártam hogy csillapodjon az időjárás. Látszott, hogy ősz volt már. Szürkület volt egész nap, hideg szél fújt és az eső is olykor-olykor rákezdett.
Egy hatalmas sporttáska landolt mellettem, s helyet foglalt mellettem. A szőke hajú volt az, meglepődtem. Nem akartam szóbahozni az indulás előtti balhét. Vártam, hogy ő szóljon először.
- Ma még korrepetálnod kell. – Nézett előrefelé, ekkor megérkezett a buszom, ő pedig felszállt rá meg sem várva válaszomat.
- Hé! Te még is mit képzelsz?! – Lépdeltem fel utána a vizes lépcsőn.
- Megbeszéltük, hiszen Hétfőn kémia dolgozat. – Vágott vissza bátran és csak bámult ki az ablakon. Kint pedig nagyon is sötét volt ahhoz képest, hogy dél körül mozoghatott az idő. Megráztam a fejemet, legszívesebben megtéptem volna a hajamat… vagy az övét.
- Te idióta! – Lehuppantam mellé az ülésre. Igaza volt, a fogadásunkról volt szó.
- Mit kapok cserébe, hogyha jól írod meg a dolgozatot? – Néztem rá kíváncsian, karba tettem kezeimet. Vártam válaszára.
- Tao azt akarja, hogy a barátnője legyél. – Nyögte ki és még mindig nem nézett rám. Én pedig nem hittem füleimnek. Ezt akarta volna elmondani…?
- De hát-- - Akartam volna kezdeni, de ő nem hagyta.
- Leszek a barátod. – Mondta semleges hangnemben. – Persze nehogy azt hidd, hogy bármi érzelmi dolog van ebben az egészben. – Magyarázta. – Egyszerűen, csak ha mellettem vagy többen felfognak rád figyelni, ez köszönhető annak, hogy híresebb vagyok.
Szívem hatalmasat dobbant s arcom eperszínné vált, de mikor folytatta kissé elkeseredtem. Valahogy nem erre számítottam. Megütögettem fejemet nem feltűnően, én hülye… Semmi érzelem, semmi érzelem. Mondogattam magamban.
- Rendben van, részemről oké. – Válaszoltam úgy mintha nem érdekelne az egész. Megérkeztünk közben az utcába ahol le kellett szállnunk, ezt meg is tettük. Gyorsra vettük a tempót, mert nagyon rá kezdett ismét az eső. A házunkhoz siettünk, nem volt túl nagy házunk. Épp akkora volt amekkora három embernek elég volt. Kinyitottam a kaput magunk előtt, majd a bejárati ajtóhoz lépdeltünk. Hirtelen bevillant egy jelenet… A jelenet mikor a piros esernyőn megcsillantak az esőcseppek, annyira szép volt. Most pedig a napsütésnek nyomát sem találni. Elgondolkoztam azon, amit Kris elhintett előttem. Tao azt akarja, hogy a barátnője legyek? De hát én nem… Nem tudom, mit érzek. Gondolataimból Kris csengőhangja szakított ki, felsóhajtottam és becsuktam magunk mögött az ajtót. Levettem cipőmet, nem akartam hallgatózni, de hallottam mit mond. Letette a telefonját.
- Sajnálom, most el kell mennem. – Mondta a szőke és engem nézett. – Később este visszajövök. – Nyitotta ki az ajtót, amit épp az imént csuktam be és kilépett rajta. Meg se várta a válaszomat, ő maga döntött a dolgokról.
- Ezt a tuskót… - Igazából meg sem lepett már a viselkedése. Már kezdtem igazán hozzászokni. Odalépdeltem a hűtőhöz, kitártam annak az ajtaját. Tele volt finomabbnál finomabb étkekkel, üdítőkkel, nassolnivalókkal. A szüleim tényleg kitettek magukért. Elégedetten csuktam be annak ajtaját és felsiettem gyorsan a lépcsőn. Kidobáltam szennyeseimet és azonnal a fürdőkádba vetettem magam. Ez volt a kedvenc helyem, itt senki sem zavarhatott. Teleengedtem a kádat forró vízzel és beleültem. Fejemben a gondolatok a két srác körül keringtek. Nem tudtam, hogyan viszonyuljak Krishez és hogyan Taohoz. Össze voltam zavarodva. Ki akartam üríteni agyam lomtárát, lassan elmerültem a habos vízben mindent magam mögött hagyva. Ajkaimat hatalmas buborékok hagyták el…

Végre csönd volt, nem hallottam senki mást. Üres és tiszta volt minden…
A víz elnyelte gondolataimat s beszippantotta, mint egy örvény.
Magával rántott mindent… minden érzést, minden gondolatot.~