In Heaven ~ (EXO-M Kris) Part 16.

Megszűnt a hatalmas zaj, ami a háttérből szólt. Semmit se hallottam, se a zenét, se az emberek társalgását. Kitágult szemeimmel bámultam a velem szembe álló fekete hajú srácot, aki ajkait az enyémekre tapasztotta. Ökölbe szorítottam a kezemet, dühös voltam. Akármennyire is jól esett a törődése, nem akartam ezt a csókot… Vagy talán mégis? Lehet pont erre van szükségem?
Nagyon jól tudtam, hogy Kris lát engem. Látja, hogy épp engem csókol Tao. Egy erős szorítást éreztem karomon, maga felé rántott.
- Te még is mi a faszt képzelsz magadról? – Ripakodott rám a lány, és az üdítővel leöntött szoknyáját mutogatta, trágár szavakkal ecsetelve engem. Bunkó viselkedésétől eltekintve, tudtam, hogy igaza van. Elnézést kértem tőle, ő pedig sértődötten távozott barátnői társaságában. A következő pillanatban tekintetem tovább siklott, Krisre. Kiegyenesedve állt még mindig a táncparkett közepén, le sem vette rólam a szemét. Megindult felém, én pedig már egyre jobban félve bámultam vissza. Csuklóm köré hosszú ujjak csavarodtak, Tao húzott magához közelebb. Megakarta mutatni, hogy ő az aki vigyáz rám. Ajkaimra haraptam, hallani akartam mit mond. Tudni, hogy dühös e vagy boldog. Elérkezett velem szembe, de már átnézett rajtam és elhaladt vékony testem mellett szó nélkül. Arra lettem figyelmes, hogy nem veszek levegőt. Tüdőm szinte már sikított az oxigénért, a számat nyitottam és nagyot szippantottam a levegőből. Az ajtó becsapódott mögötte, maga mögött hagyott engem és a tomboló tömeget, aki már mit sem foglalkozott velünk. Most már Mia lépett oda mellém és megdöntötte fejét, féloldalasan elvigyorodott.
- Gratulálok! – Igazította meg rubint vörös ruháját, majd felpillantott a lépcsőtetejére, ahol Lucy robbant ki a tömegből. Valószínűleg megkapta ő is az infót, hogy mi történt az előbb. Aggódó volt tekintete, fogalma sem volt, hogy mi történt.
- Miért? – Kérdeztem a nálam idősebb lánytól, s láttam, hogy testvére lefelé halad már a lépcsőn. Nem akartam bajt, odébb húzódtam Taohoz. Mia pedig cinikusan kezdett nevetni, majd folytatta mondanivalóját.
- Ma van a születésnapja. – Sziszegte megduzzadt ajkai közül, az én arcomra pedig eközben kiült az ijedtség. Lefagytam, nem tudtam reagálni. Csak bámultam magam elé, elhúztam kezemet Taoétól. Nem akartam rájuk több időt pazarolni. Lábaim megindultak maguktól és elindultam Kris után. Meg akartam magyarázni mindent. Nem érdekelt az se, hogyha megcsókolta Miat. Csak beszélnem kell vele, el kell hogy mondjam neki az érzéseimet.
Mikor már az esőben, az utcán rohantam jöttem rá, hogy magamra se vettem semmit. Szememmel kerestem őt, de sehol se láttam. Valamiféle furcsa érzés kerített hatalmába, éreztem, hogy merre kell mennem. Ahogy futottam a távolban kirajzolódott egy magas alak. Ő lesz az. Gyorsítottam tempómon, összeszedtem maradék energiáimat. A ruhám teljesen elázott közben a hideg esőtől, a szél pedig máris kifújta a számat.  Ahogy egyre közelebb és közelebb értem láttam biztosra, hogy ő az. Neki rugaszkodtam és már csak annyit észleltem, hogy mellkasom hátának csapódik, karjaimmal pedig közrefogom testét. Arcomat szinte belefúrtam gerincébe és zokogni kezdtem.
- Kérlek, állj meg! Hagyd, hogy megmagyarázzam! – Nyögtem félig-meddig a sírástól, ő csak mozdulatlanul állt továbbra is. Szánalmasnak éreztem magam, de fel kellett áldoznom most valamennyit az önbecsülésemből. Kezdtem belül érezni valami fanyart, valami keserűt. Önbizalmam és energiám megcsappant, nem jött ki egy árva szó se torkomon, csak könnyek a szememből… Azokat kezdtem mancsommal, kislányosan törölgetni. Szép lassan elengedtem és egyet hátraléptem.
- Boldog születésnapot… - Motyogtam a szőke hajúnak elcsukló hangon és most már a szürkésfeketés betont bámultam. Próbáltam megszámolni az esőcseppeket, amik annak koppantak. Tényleg nem tudtam a születésnapjáról, bántott is hogy úgymond „megfeledkeztem” róla.
Láttam, ahogy megfordul és elmosolyodott. De nem szólt hozzám, csak mosolygott. Szemeim ide-oda pattogtak arcán. Nem értettem, hogy miért nem szól. Dühös lettem és féltem is. Próbáltam magamat megemberelni.
- Miért nem szólsz?! – Szólaltam fel hangosabban, számon kérően. Kris arcvonásai pár pillanat alatt teljesen eltorzultak. Halkan morgott, fogait pedig összeszorította.
- Hagytad, hogy megcsókoljon az az idióta?! – Most már ő is felemelte a hangját, mérges volt rám. Dühében közelebb lépett hozzám, megragadott vállaimnál fogva és egyszer alaposan megrángatott. Most vettem csak észre, kizökkentett. A háttérben megpillantottam a sárgás villogást, ott voltunk ismét a játszótéren. Reszkettem a hidegtől és az esőtől, testemen libabőr futott végig. A villódzó fények után Kris mogyorószín szemeiben néztem.
- Sajnálom… - Sajnálkoztam neki, bár tudtam, hogy ezzel nem túl sokat érek el. Eszembe jutott, hogy ő pedig Miaval volt, összerántottam a szemöldökömet.
- Elegem van belőled! Játszadozz mással, ott van Mia! – Mérges szavakat köpködtem arcába. Arcáról meglepődöttséget véltem felfedezni, de nem érdekelt, folytattam. – Megcsókoltad őt! Milyen jogon kérsz te engem számon? – Kiáltottam tovább és szemeimből ismét potyogni kezdtek a könnyek, abban a pillanatban, ahogy kimondtam az utolsó szót magához rántott és szorosan ölelt magához.
- Ne, ne! – Magyaráztam mellkasába, és próbáltam is eltolni magamtól, de ő kitartott. Nem engedett, nem hagyott megmozdulni. Szálkás karjai továbbra is magabiztosan tartottak.
- Fogd már be…  Nem csókoltam meg őt. - Szólalt fel mély hangján, elkezdett hátrahaladni velem egyenest addig, ameddig az egyik borostyánnal borított ház falához nem értünk. Hátam, lapockáim teljesen a falhoz nyomódtak, éreztem forró leheletét nyakamon, bőrömet simogatta. Felkaptam fejemet mondanivalójára, alig akartam elhinni, de gondolataimat azonnal megszakította a következő kérdésével.
- Mit hoztál a születésnapomra? – Tenyerei a hideg időjárás ellenére forróak voltak, éreztem, ahogy felkaromra tapasztja. Felsóhajtottam halkan, teljesen elvörösödtem. Mindig ezt tudta velem csinálni, akármennyire mérges, haragos voltam rá… mindig egy pillanat alatt meg tudta lágyítani a szívemet.
Nem válaszoltam rá, csak néztem rá hatalmas kiskutya szemekkel. Hangosan szipogtam, ebből biztos megfázás lesz.
- Szóval… téged kaplak? – Kérdezte, nem adta fel. Próbált kezeivel felmelegíteni, most már halvány mosoly ült arcán.
- Máris elfelejtetted, amit láttál? Övé vagyok, Taoé. – Emlékeztettem Krist, a kérdésem előtti kijelentésétől pedig teljesen zavarba jöttem. Igazából nagyon is kényelmes volt a mostani szituáció, bár mindig így lenne…
- Annak adod magad, akinek te akarod. Ez a döntés csak rajtad múlik. – Teljesen nyugodt volt, melegséget árasztott magából. Nem volt a szokásos rideg Kris, meglepett. Hirtelen telefonom csengőhangja törte meg szavait, a kijelzőn Lucy neve állt.
- Ne haragudj. – Lépdeltem arrébb, felvettem a telefont.  A szemem sarkából azt láttam, hogy Kris is telefonjáért nyúlt, félrevonult. A szőke hajú vidám leányzó azonnal magyarázkodásban tört ki, faggatott, hogy hol vagyok. Közben valahogy kiderült számára is, hogy a nővére küldte számomra az smst. Nem győzött bocsánatot kérni miatta. Elmagyaráztam neki, hogy nem haragszom és, hogy Krissel vagyok, nem kell aggódnia se neki, se Taonak. Mire befejeztünk az 5-10perces telefonbeszélgetést, egy sötét fekete autó jelent meg.
- Gyere. – Szólt rám és kinyitotta annak ajtaját, arra várt hogy beszálljak. Úgy tettem, ahogy ő akarta. Végülis a születésnapja volt, boldogságot és örömöt akartam neki okozni. Beszálltam a kocsiba, ő pedig követte példámat. Halk morgás tört fel a motorból, megindult az autó a számomra ismeretlen úti cél felé. Pici tenyeremet a párás ablaküvegre tapasztottam, búcsút vettem a játszótértől. Meg akartam szakítani a csöndet, ajkaimat szóra nyitottam.
- Hová megyünk? – Kérdeztem és fenekemet a kényelmes bőrülésbe fúrtam.
- Nálam alszol ma este ___________________. – Nem nézett rám úgy ejtette ki a szavakat, megdermedtem.
- De hát nekem nem lehet! Különben is holnap iskola! És a szüleim is kibuknának, nem lehet! – Azonnali tiltakozásba kezdtem mire ő felemelte kezét és állj-t mutatott.
- Ne idegeskedj, elintéztem mindent már… Csak annyira kérlek, töltsd velem ezt az estét. – Kért meg kedvesen. Ha akartam se tudtam volna ellenállni a kérésnek. És nem csak azokért az érvekért, amiket az imént neki soroltam, hanem azért mert vele akartam lenni…
Lassan meg is érkeztünk a célpontunkhoz, egy hatalmas sárgaszínű, modern házra lettem figyelmes. Kedves kis háznak tűnt, annak ellenére, hogy keveset láttam a sötét miatt.
A sofőr leparkolt és kisegített minket, annyira távol állt tőlem ez a viselkedés, majd arra lettem figyelmes, hogy táskámat szedi elő a csomagtartóból.
- Hihetetlen! – Csattantam fel és azonnal kirángattam kezéből, Krisre néztem aki csak halkan nevetett rajtam. Besétáltunk a házba, senki nem volt rajtunk kívül.
- Édesanyám Kínában van, hamarosan én is csatlakozom hozzá és a csapat többi tagjához. – Jelentette ki, hiszen biztos érezte, hogy kellemetlenül érzem magam válaszok nélkül. Összeszorult pillanatok alatt a szívem, a gondolattól hogy itt hagyhat.
- Mikor kell menned? – Oda lépdeltem és még mindig nézelődtem a hatalmas házban, ahol lényegében csak ketten éltek. Családi fotókra lettem figyelmes, ott volt Kris édesapja is. Elmosolyodtam és óvatosan visszahelyeztem a közös fotót a patyolat tiszta polcra.
Nem válaszolt a kérdésemre, valószínűleg nem hallhatta. De ez most kevésbé foglalkoztatott, biztos nem mostanság.
- A hamarosan úgy sem egy hetet vagy kettőt jelent… - Magyaráztam önmagamnak, ő pedig értetlenül bámult rám.
- Használd csak a fürdőt, teljesen eláztál. Menj fel a fentibe, én meg majd a lentibe. – Tanácsolta gondoskodóan.
Csak egy bólintással válaszoltam és felszaladtam a lépcsőn, jó pár szoba volt mire eljutottam a fürdőszobához. Bezártam az ajtót és ledobáltam nyirkos, vizes ruháimat.
- Végre… - Sóhajtottam és a zuhanykabinba léptem csupasz testemmel, megnyitottam a vizet és hagytam, hogy lemosson rólam minden szennyet. Kerek tízperc mosakodás után elzártam a vizet és kiléptem, neki láttam a törölközésnek. Táskámból tiszta fehérneműt illetve egy szürke otthoni nadrágot és egy fehér epermintás bővebb pólót húztam ki. Gyorsan magamra kaptam és kisétáltam a fürdőből, kifelé menet megpillantottam Kris szobáját. Körbe néztem jobbra-balra, de nem láttam sehol senkit.
Beosontam gyorsan a szobájába. Egy hatalmas franciaágy hevert a szoba közepén, szekrény oldalt a falnál, ami tele volt könyvekkel. Odalépdeltem az ágyhoz és felemeltem a fehér plüsst az ágyról, megmosolygtam.
- Tetszik? – Kérdezte egy hang a hátam mögül és ijedtemben kiejtettem kezeim közül a plüsst. Azonnal felvettem a kis lámát a földről és elnézést kértem, hogy engedély nélkül bejöttem a szobájába. Nem igazán foglalkozott mondataimmal.
- A neve Ace, a tiéd lehet, ha szeretnéd. – Ajánlotta fel és közben pakolászni kezdett a szobájában, én pedig helyet foglaltam az ágyán. Elkezdtem játszani a plüssel, mit sem zavartatva önmagamat.
- Ugyan, ezt te kaptad. Hogyan fogadhatnám el, különben is… a te születésnapod van és én kapok ajándékot? – Kínomban felnevettem, ő pedig csak bámult rám hatalmas szemekkel. Zavarba jöttem, arcom paradicsomszínné változott.
- Gyönyörű vagy. – Simogató hangon szólt hozzám, de mintha meg se hallottam volna szavait. Szívem hevesebben kezdett kalimpálni, fülem pedig csengett a zavartól. Ledöntöttem fejemet és combjaimat bámultam. Nem hittem neki, nem bírtam elhinni. Oda lépdelt hozzám és leült az ágyra, kezemért nyúlt és megfogta azt.
- Bízz bennem. – Búgta fülembe, nyakamra csókolt. Ettől én halkan felsóhajtottam, furcsa bizsergést éreztem egész testemben. Kris szép lassan kezét mellkasomra helyezte és hátradöntött az ágyra, végig simította hajamat, majd homlokomra csókolt. Máshol jártam, fejemben tűzijátékok sorozata robbant fel, gyomromban pedig pillangók repdestek. Egymás után kerültek le rólam és róla is a ruha darabok, testemet pedig csókok és simítások tömkelege halmozta el. Az apró fájdalomtól eltekintve testünk egymásba fonódva hevert az ágyon, a szobában pedig a levegő izzani kezdett. Szemeibe néztem olykor-olykor, amiből valami hihetetlen kedvesség áradt.  Odahajolt hozzám közel, ajkaival enyémre sóhajtott.
- Szeretlek ____________________.
Szavaitól örömkönnyek gyűltek szemeimbe, arcára tapasztottam egyik tenyeremet és szájára szerelmes csókot leheltem. Akármennyire ki akartam neki mondani, még nem voltam rá képes. Nem voltam rá felkészülve, hogy tisztázzam az érzéseimet…
A sötét szobában egy apró kis fény villogott, és az a telefonom volt. Tudom ki keresett, és tudom mit akart kérdezni. De nem akartam rá gondolni most, túlságosan is önző voltam hozzá…
Sajnálom Tao.


Lehet ez lenne a Mennyország?
Annyira fényes, szinte már megvakulok tőle…
Boldog vagyok, mérhetetlenül boldog.
De megéri boldognak lenni, úgy hogy másnak fájdalmat okozunk?

 

In Heaven ~ (EXO-M Kris) Part 15.

 

Lassan ébredezni kezdtem a kábulatból, fejem zúgott azt hittem darabokra hullik az egész testem. Ott feküdtem az ágyamban, a sötét szobát csak az íróasztali lámpám kis fénye világította meg. Mire tisztulni kezdett a kép, egy alakot pillantottam meg ágyam mellett a földön ülni. Lassan felültem, ő csöndben várta, míg ajkaimat szóra nyitom.
- Mi történt…? – Kérdeztem tőle s közben fejemhez nyúltam, óvatosan megmasszíroztam ott ahol fájt.
- Elájultál… - Válaszolt sejtelmes hangon Tao és közelebb húzódott hozzám, kezemért nyúlt. – Miután elolvastad az smst. – Folytatta.
Hirtelen beugrott, ami az smsben állt, csak azok a szavak zúgtak fejemben. Ismét a rosszullét kerülgetett. Rám tört a gyomorgörcs és a hányinger, kezem ökölbe szorult.
- Nyugodj meg __________________________. – Mély levegőt vett Tao. Kíváncsi volt, hogy mi állhatott az smsben. – Szabad? – Kérdezte és a telefonért nyúlt, én csak bólintással válaszoltam neki még mindig előrefelé élettelenül bámultam. Miután elolvasta dühében felpattant.
- Ne aggódj, majd én mindenről gondoskodom. – Ott hagyta a telefonomat és sajátjával együtt távozott a szobából, idegességében még az ajtómat is becsapta, amitől összerezzentem. Fejemet lehajtottam a párnára, a takarót pedig magamra rántottam egészen nyakamig. Összehúztam magam, mint egy macska, jól összegömbölyödtem. Akaratlanul is de kitört belőlem a halk sírás, számra haraptam. Krissel akartam lenni, azt akartam, hogy hallgasson meg és védjen meg. Tudtam, hogy ez most jelen helyzetben lehetetlen.
Észrevétlenül pillanatok alatt a kimerültség miatt az álom magával ragadt egy sokkalta szebb, biztonságosabb helyre…


Fáradtan nyitottam ki szemeit reggel, mikor az ébresztő keltett. Meglepettségemre egyedül voltam a szobában, senki sem volt itt. Gyors mozdulattal ki keltem az ágyból és az éjjeliszekrényemre pillantottam, ahol egy rövidke üzenetre lettem figyelmes.
Olvasni kezdtem, ez volt a sárga papírra írva:

„Sajnálom, hogy itt hagytalak…, majd mindent elmagyarázok.
Tao.”

Miután elolvastam karjaimat széttártam és úgy dobtam hátra testemet vissza az ágynak. Csak bámultam a fehérszínű plafont, majd kipillantottam az ablakomon. Lelombozó és nyomasztó volt a kinti időjárás, szürkület volt. Mikor sikerült erőt vennem magamon és kikászálódtam az ágyból egyenest a fürdőbe vettem az irányt és elintéztem mindent, amit csak kellett. Teltek a percek és már iskolába menet álltam készen, gyorsan reggelit is csomagoltam magamnak Az előszobában megálltam a tükör előtt és végig mértem magam tetőtől talpig. Most már ideje volt hordani a sokkalta vízállóbb felszereléseket, értem itt a csizmát és a kabátot.
Közelebb hajoltam a tükörhöz, megpaskolgattam elsápadt arcomat.
- Nem nézhetsz úgy ki, mint egy zombi! – Parancsoltam magamra és neki is vágtam az utamnak. Táskámat vállamra vetettem és kiindultam. Gyors léptekkel haladtam a buszmegállóba, szerencsére éppen jókor érkeztem. A busz fáradtan állt meg a számára kijelölt helyen, fellépdeltem lépcsőin és helyet foglaltam az egyik kényelmetlen ülésen. Lucy jelent meg mellettem és azonnal felállított egy srácot, hogy mellém le tudjon ülni, elmosolyodtam a „pofátlanságán”
- Jó reggelt! – Üdvözölt kedves mosolyával és jobban végig mért. – Nagyon sápadt vagy, történt valami? – Döntötte meg fejét és arcomat kezdte csipkedni. Megráztam a fejemet, gyors tiltakozásba kezdtem.
- Nem, semmi! – Vágtam rá azonnal és táskámmal kitapintottam valami keményet. Hirtelen bevillant, még mindig nem hallgattam meg a cd-t, amit Kristől kaptam. Elsavanyodtam a saját viselkedésemtől, nem is foglalkoztam vele… Önző vagyok.
- Figyelj! Ma lesz Mia üdvözlő partyja, remélem te és Tao is eljöttök! – Örömében tapsikálni kezdett, én pedig érdeklődően pislogtam rá. – Biztos Mia is örülne neki, hogyha jobban megismerhetne téged. – Örvendezett továbbra is, a busz pedig az iskolához kanyarodott be. Leszálltunk róla és az esőtől védekezve besiettünk a hatalmas krémszínű épületbe. Lucy újdonsült japán cserediák barátjához lépdelt és intett nekem, visszaintettem neki is és a srácnak is. Az osztályterembe siettem, leültem helyemre. Szememmel kerestem a két srácot, de egyikőjüket sem találtam. Sem Krist, sem Taot. Így telt az egész nap, egyik sem érkezett meg. Kezdtem aggódni, kétségbeesni. Néhány osztálytársammal próbáltam beszélgetésbe elegyedni, még sem akartam egy kis antiszocnak tűnni. Igyekeztem beilleszkedni közéjük, nem akartam, hogy rossz véleménnyel legyenek rólam. A folyosón sétálva megpillantottam azt a lányt, aki mindig Krissel szokott lenni a hármas fogat vezetőjét őt pedig legalább még négy-öt lány követte. Ahogy megpillantott engem elmosolyodott féloldalasan, majd felém vette az irányt. Megállt előttem, sokkal magasabb és kecsesebb alakja volt mint nekem… nem féltem tőle, inkább érdekelt hogy mit akarhat tőlem.
- Bocsánatot szeretnék kérni, a támadás miatt. Nem gondoltam volna, hogy ennyire eldurvul ez az egész helyzet. – Hátradobta egy kézmozdulattal hosszabb hajtincsét válla mögé, ismét engem nézett sötét szemeivel. – De ettől független, nehogy azt hidd hogy Oppa a tiéd lehet. – Utalt Krisre, én pedig összeszorítottam fogaimat, arcom megfeszült. – Oppanak sokkal jobb személy való és hidd el meg is fogja kapni az a bizonyos valaki… - Ráncolta össze szemöldökét. Hirtelen nem is tudtam, hogy miről illetve kiről beszél. Magáról…? Vagy esetleg egy másik személyről? Letaglózódtam, mire feleszméltem addigra ő már hátát mutatta nekem és elvonult a hordával. Ideje volt hazamenni, elég volt ebből a borzadályból, otthon akartam lenni. Mikor kiléptem a kapun egy kéz kapaszkodott vállamba és húzott vissza, Lucy volt. Rám hozta a frászt, jobban összehúztam magamon a kabátot.
- Megijesztettél. – Motyogtam kissé sértődötten és tudni akartam, hogy mit akar.
- Akkor este várlak a bulira, nem kell semmit se hozni! – Világosított fel. – Mindent elintézek, ne aggódj. – Boxolt bele vállamba és ott hagyott ismét. Annyira különböztünk, de mégis csak nagyon megkedveltem ezt a kis pökhendi, nagy arcú lányt.
Elindultam haza és felkészültem az estére…


A délután folyamán a szüleim is megérkeztek, kifaggattak, hogy még is mit műveltem az elmúlt 2-3 nap folyamán és hogy kikkel voltam. A szokásos szülői hegyi beszéd, beszámolók tömkelege. Sóhajtottam egyet és a szobába lépdeltem, ott pedig elkészültem. Egy sötétlila buggyosabb, kivágott vállú felsőt és egy szűkösebb sötétebb farmert vettem magamra. Hajamat pedig oldalra tűztem fel, arcomra halvány sminket kentem. Taot eközben nem sikerült elérnem, egésznap nem vette fel a telefonját. Ujjaimmal lejjebb csúsztattam a hívás listát. Kris neve jelent meg, fel akartam hívni. De nem mertem, letettem az ötletről.
Megkértem édesapámat a rossz időre hivatkozván, hogy vigyen át kocsival Lucyékhoz. Persze, soha se tudott ellenállni kedves mosolyomnak. Kettesben elindultunk a nem túl távol lakó Lucyhoz, egyből megkaptam a fejmosást, amiért hétköznap „bulizni” megyek és persze a magyarázkodásom semmit sem ért. Kirakott a ház előtt, én pedig köszönetképpen egy puszit nyomtam borostás arcára és vadul integetni kezdtem neki.  Gyorsan a kezembe nyomott egy ajándék zacskót, még se akarták a szüleim, hogy üres kézzel jöjjek, megráztam a fejemet. A következő pillanatban pedig apám elvezette az autót, én meg az esőtől menekülve az eresz alá ereszkedtem, kintről is lehetett már hallani a hangos emberi társalgást és a zenét. Oda lépdeltem az ajtóhoz és bekopogtattam. Hirtelen ajtót is nyitott egy kicsit sem józan fiatal srác.
- Gyere csak be! – Üvöltött arcomba és berángatott az ajtón. Teljesen megilletődtem a hatalmas ember tömegtől és a hangos zenétől. Most már egyáltalán nem találtam jó ötletnek, hogy eljöttem… Szememmel azonnal Lucyt kerestem, át akartam adni az ajándékot és utána haza is menni. Sehol se találtam se őt se Miat. Mindenhol táncoló, őrültebbnél őrültebb arcok voltak. Kínáltak étellel és itallal is egyaránt, de egyikből se kértem, mindent visszautasítottam. Megpillantottam a lépcsőt, fellépdeltem rajta. Fent csak egy-két unatkozó embert vehettem észre, megpillantottam egy ajtót amin: „Lucy” felirat állt. Benyitottam, de egy éppen egymásba fonódó párt pillantottam meg. Teljesen zavarba jöttem, arcomat elöntötte a pír és paradicsom színné változtatta. Szerencsére ők nem vettek engem észre, halkan berántottam az ajtót majd megfordultam. A fiatalabbik szőke hajú lány sétált fel épp kézen fogva a sráccal, ő is észrevett engem. Hangosan felnevetett, arca és nózija kipirosodva a megivott alkoholtól. A nevetés után megölelt és jól magához szorított. Aranyos volt, megmosolyogtam.
- Ezt itt nektek hoztam. – Nyomtam kezébe az ajándékos zacskót, elvette tőlem és elég csúnyán nézett rám, hiszen megmondta, hogy ne merjek semmit se hozni. Megsimogatta a fejemet és elindult a sráccal a szobába, majd utánam kiáltott. – Érezd jól magad ______________________! – Kedves mosollyal arcán csukta be szobája ajtaját, miután kihessegette onnan az ott egymást nyaló-faló párt. Fogalmam sem volt, hogy ezután még is mit csináljak ezen a bulin. Ismerős arcokat kerestem, leindultam a lépcsőn. Kezemet rátapasztottam a kapaszkodó részre, nem akartam megcsúszni. Körbenéztem a lakásban, néha nekem ütközött pár részeges fiatal. De nem vettem magamra, próbáltam jól érezni magam. Szereztem magamnak valami üdítőt és annak kíséretében folytattam utamat a házban.
Megérkeztem a tánc parkettre… A távolból megpillantottam egy magas, szőkés hajú srácot, ahogy táncol. Megállt a szívem, kezemben a poharat akaratlanul is jobban megszorítottam, kilöttyent belőle a beletöltött buborékos üdítőital. Végig mértem a fiút, aki feketeszín nadrágot és egy fehér inget viselt, amin egy kantárszerűség volt. Ez nem lehet ő, ez nem…
Pár másodperc múlva egy élénk, meggyszínű ruhában táncoló lány lépett ki mellőle. Mia volt, felismertem. Annyira szenvedélyesen, kissé már erotikusan táncolta körbe őt, úgy fonta magát a fiú teste köré, mint Isten kertjében, az Édenben a kígyó Évára. Már-már lassan megfojtva őt, lélegezni nem hagyva Őt.
Nem akartam hinni, nem akartam látni a srác arcát. Nem akartam, nem, nem, nem.
A zene mintha megszűnt volna, csönd volt… Végre megfordult.
Kris volt... az a Kris akitől tegnap az első csókomat kaptam…
Ő nem vett engem észre, hiszen hatalmas ember tenger állt köztünk. De én láttam őt, láttam minden egyes mozdulatát. Láttam, ahogy hozzáér Miahoz, láttam ahogy nézett rá.
Egy beszélgetésre lettem figyelmes a háttérből.
- Láttad őket? Tuti, hogy megint össze fognak jönni! – Nevetgélt az egyik lány és az egymáshoz simuló táncpárra mutattak. Hátrakaptam a fejemet, a leader lány beszélgetett egy számomra ismeretlennel.
Szóval… Kris és Mia… együtt voltak? Agyam megtelt, ennyi információt nem bírt felfogni, megemészteni. Fogalmam sem volt az egészről, nem is sejtettem…
A nálam jóvalta idősebb szőke hajú lány Kris arcára tapasztotta tenyerét és végig simította azt, közelebb hajolt. Már nem is Krist néztem, hanem a lányt. Észrevett engem és halvány mosoly ült arcán. Ez meglepett, igazán meglepett. Most villant be. Az sms, ő írhatta… Nem is tudtam hirtelen milyen érzés került urrá rajtam. Annyi minden kavargott bennem. De a legfőbb kettő a Düh és az Elkeseredettség volt. Egész testem megfagyott. Akármennyire el akartam futni, rohanni… nem bírtam. Lábaim megkövültek. Megfeszülve néztem tovább az eseményeket, Mia pedig engem.
Láttam, ahogy keze, ami eddig Kris arcán pihent átsiklott a srác tarkójába és abba kapaszkodott. Egyre közelebb és közelebb hajolt, egészen addig ameddig ajkuk…
Nem láttam, hogy megcsókolta e vagy sem… Sötét lett hirtelen minden, valami mindent eltakart szemem elől.  Egy egyre hevesebben emelkedő mellkasra, és egyre gyorsabban dobogó szívre lettem figyelmes. Fülemet annak tapasztva álltam, szemeim kikerekedtek az imént látottaktól.
Félve pillantottam fel, hogy ki az aki elvette tőlem a látásomat, aki megfosztott a látványtól.
Tao volt ott, magabiztosan tartott karjaiban védelmezően.
- Látom időben érkeztem… - Rám se nézett, Kriséket bámulta és egyre mérgesebben fújtatott, mint egy feltüzelt bika.
Hirtelen a tömeg felhördült, hiszen ahogy Tao a karjaiba rántott a poharam kicsusszant kezemből és ráömlött egy lány szoknyájára, aki hangos káromkodásba kezdett. Kris felkapta tekintetét és megpillantott minket...
A sötét hajú rám nézett koromfekete szemeivel és elmosolyodott.
- Megígértem, hogy megvédelek. Igaz? –  Végig simította hófehér, hideg kezeivel arcomat majd fülem mögé tűrte egyik tincsemet. Megduzzadt ajkaim felé közelített sajátjaival…


Nem hagyott lezuhanni… Letört szárnyaimat segítette…
Fogta a kezemet, visszarángatott a katlanból. Magabiztosan, erősen tartott.
Hirtelen ismét önmagam voltam. Melegség öntött el a félelem és a kételyek helyett. Valamiféle szeretet.
Tao láthatatlanná tett, épp úgy mint én Krist tegnap a hintánál…~

In Heaven ~ (EXO-M Kris) Part 14.

Úgy éreztem magam, mint aki épp most kapott szárnyakat… mint aki épp most érkezett meg a Mennyországba.
Iszonyatos boldog érzés kerített magába. Valami édeskés ízt éreztem számban, hasonló volt a vattacukoréhoz. Nagyon, nagyon finom volt. Annyi, de annyi érzés kavargott bennem. Egy félénk könnycsepp is kicsordult szememből a boldogságtól, próbáltam takarni.
Lassan elváltunk egymástól, megszakadt a csók. Életem első csókja. Kezét emelte és hideg hatalmas mancsával letörölte a könnyemet, végül eltávolodott tőlem. Kezdtem nyitni a szemeimet, őzgida szemekkel bámultam rá, kipirult arccal. Egész testem reszketett az örömtől, imádtam ezt az újfajta érzést.
- Most már ideje, hogy haza vigyelek. Gyere. – Bökött fejével a kocsija felé és megindult maga mögött hagyva a régi emlékeket őrző hintát és engem. Felpattantam és gyorsan utána lépdeltem, bepattantam a kocsijába.
Kínos csönd uralkodott a kocsiban, egyikőnk se szólt a másikhoz. Iszonyat zavarban voltam, szívem pedig hevesen zakatolt mellkasomban. Nem kellett sok idő, a kocsi lassítva házunk előtt megállt.
- Köszönöm, hogy hazahoztál. – Mosolyogtam hálásan és kinyitottam az ajtót, ő csak bólintott köszönetemre. Becsaptam az ajtót, intettem egy utolsót és házunk kapujához siettem azt követően pedig az ajtóhoz. Előkaptam a kulcsomat, ki akartam nyitni az ajtót vele.
- Hol voltál? – Kérdezte reszkető hangon mögülem valaki. Teljesen rám hozta a frászt. Hátrakaptam tekintetemet, majd egész testemmel megfordultam.
Tao volt az, teljesen átfázva. Most ugrott be, hogy mit is beszéltünk meg. Nem is beszéltük meg, csak kijelentette… Hangosan köhögni kezdett.
- Te meg mióta vársz itt? – Kikerültem kérdését és helyette én kérdeztem tőle. Lelkiismeret furdalásom lett miatta, hiszen miattam fázott meg és most is miattam várt itt.
- Elég ideje… - Válaszolt pökhendin és közelebb lépett hozzám. Félénken néztem rá, nem akartam, hogy dühös legyen rám. Ismét köhögni kezdett. Nem volt szívem így hazaküldeni őt.
- Gyere be. – Kínáltam fel a lehetőséget és kinyitottam az ajtót magunknak. Követett magabiztosan, egy árva szó nélkül.
- A szüleid? – Kérdezte tőlem levetette magáról vizes kabátját és rám nézett. Sötét tincsei összetapadtak az esőtől, kissé göndörödni kezdett haja a párától.
- Ezek szerint még nem értek haza… - Motyogtam és telefonomért nyúltam, hogy megnézzem azt. A szüleim írtak, hogy elhúzódtak a tárgyalások, még egy napot távol kell lenniük. Igazat megmondva nem igazán lepett meg az egész, kiskorom óta ez volt. – És nem is fognak. – Tettem hozzá cinikusan. Hozzászoktam az egyedülléthez, de a megszokástól független nem szerettem.
Felkapta tekintetemet a cinikus kijelentésen.
- Biztos dolguk van. – Próbált megnyugtatni és hátra simította fekete szálú haját. Ismét csúnyán kezdett köhögni, szinte már sértette füleimet.
- Voltál orvosnál? – Kérdeztem tőle és oda lépdelt a magasabbhoz, tenyerem rányomtam homlokára. Ismét meleg volt. – Ahogy látom… nem. Annyira felelőtlen vagy. – Tettem hozzá és elhúztam kezemet bőrétől, kissé komor tekintettel néztem rá. Ő ezzel ellentétben sokkalta hálásabban. Eszembe jutott, hogy igazából én most kapcsolatban állok vele, járunk. Én pedig Krissel csókolóztam, belém hasított egy bizonyos rossz érzés. Egy kétely… Boldog voltam, hogy megtörtént a csók és hogy Krissel történt. De emellett itt volt Tao is, féltettem őt a csalódástól. Nem akartam bántani. Ő hozzá is kötődtem, csak nem tudtam még eldönteni, hogy mégis hogyan kedvelem őt.
- Gyere, ülj le. – Noszogattam egyenest a kanapé felé. – Csinálok neked egy jó meleg teát! – Szinte már rutinos programmá vált köztünk a tea csinálás. A konyhába indultam, neki láttam a teafőzésnek. Pár perc elteltével ott tartottam, hogy már éppen ízesítettem be, mikor vékony, de szálkás karok fonták körbe testemet, állát vállamnak támasztotta.
- T-Tao! – Nyögtem ki és a citrom, amit eddig próbáltam kicsavarni elgurult a pult másik felébe.
- Fázom ___________________________... – Elhaló, fáradt hangon suttogta fülembe. Felidegesített, miért nem tud rám hallgatni és elmenni egy orvoshoz?!
- Elég, pihenned kell… - Próbáltam kikerülni a szorításból, de nem engedte. Végül feladtam és hagytam, hogy vállamon illetve hátamon pihenjen. Hallgattam halk szuszogását, bámultam a forró tea gőzét. Pár perc múlva erőt vett magán és eltávolodott tőlem.
- Sajnálom. – Kért bocsánatot önzőségért, megráztam a fejemet és szembefordultam vele.
- Ígérd meg, hogy holnap elmész az orvoshoz! Ígérd meg! – Most már sokkalta fenyegetőbben mondtam, reméltem, hogy elérem a kellő hatást. Tudtam, hogy valamivel ösztönöznöm kell őt. – Ha elmész, ma itt aludhatsz… - Halkan, alig érhetően mondtam.
- Áll az alku. – Sokkalta egészségesebb lett az arca pillanatok alatt. Az „alku” szavacskáról Kris ugrott be… és a csók. Éreztem, hogy nem fogom tudni teljesíteni az alkunkat. Az, ami eddig fontos volt, az hogy híres legyek annyira, mint ő… már mit sem számított. Más cél állt előttem, mást akartam.
Megráztam a fejemet, vissza akartam térni a valóságba.
- Tessék meginni, addig én elmegyek fürödni egyet. Érezd csak magad otthon. – Mosoly ült ki pofimra s kezébe nyomtam a bögrét, felsiettem a lépcsőn. Bezártam szobám ajtaját a biztonságérdekében. Ledobáltam magamról feleslegesnek vélt ruháimat és megengedtem a fürdővizemet.
Leültem a kád szélére és hozzákezdtem szokásos gondolatmenteimnek s oldalra nyúltam telefonomért, nyomogatni kezdtem annak gombjait. Addig nyomkodtam végül, míg a kád megtelítődött vízzel a pára pedig lassan kúszott a plafon felé. Elzártam a csapból folyó vizet és óvatosan beültem a kádba, áztattam testemet ameddig egy idős néniére nem kezdett hasonlítani. Kimásztam a „saját medencéből” és neki álltam megtörölközni. Felkaptam magamra a pizsamaszerű ruházatomat és elindultam lefelé a lépcsőről.
Mire leértem a lépcsőaljára Tao már várt engem. Meglepetésemre megterített, kész asztallal várt s egy gyertya állt az asztal közepén. Abban a pillanatban hatalmasat kordult gyomrom, azonnal rátapasztottam kicsiny mancsaimat.
Harsányan felnevetett a nálam idősebb fiú és kihúzta nekem a széket, köhintett egyet.
- Ezzel neked készültem. – Most már csak kedves mosoly ült arcán. Nem bírtam ellenállni a látványnak és az illatoknak. Belementem a vacsora meghívásnak a saját házamban.
- Köszönöm Tao. – Ültem le a számomra kinevezett székre és már neki is láttam volna, de persze nem akartam bunkónak tűnni, még is csak ő fáradt vele. – Betegen nem kellene ilyeneket csinálnod… - Motyogtam és elemeltem egy halas szendvicset.
- Egészségedre. – Kívánt ezzel jó étvágyat nekem és belekortyolt saját teájába. Le se vette rólam tekintetét, sötét szemeivel engem bámult. Csöndben folytattuk az evést, míg majdnem minden el nem tűnt az asztalról. Tele lett a hasam, hatalmasat ásítottam.
- Ez jól esett! – Sokkal boldogabb lettem, mint az előtt. Kinyújtóztattam végtagjaimat, kitoltam magam alól a széket és felálltam. – Köszönöm a finom vacsorát. – Az órára pillantottam, már este kilenc is elmúlt.
- Ideje menni aludni. – Motyogtam neki és elkezdtem elpakolászni a szennyest, Tao is segédkezett. Rá 10-15 percre végeztünk is.
- Jó lesz itt? – Kérdeztem tőle, a kanapéra mutattam.
- Nem… Ott ahol tegnap. – Elvigyorodott féloldalasan, tudta hogy úgy sem fogok nemet mondani neki. Szemeimet forgattam. – Csak tudnám, miért akarsz ennyire az én ágyamban aludni… - Suttogtam magamnak gögősen. Fellépdeltünk a saját kis szentélyembe, s azt követően pedig megágyaztam neki.
- Ugye nem gondolod, hogy majd hagyom, hogy a földön aludj? – Nézett rám és kezemért nyúlt, oda húzott magához.  Kissé ódzkodtam tőle, visszább húztam tőle.
- ________________, kérlek. Adj nekem egy esélyt… Ha már igent mondtál nekem, viselkedjünk úgy mint egy igazi pár. – Oda húzott magához ismét a sötét hajú és karjaiba zárt. Hagytam, hogy csak öleljen… nem löktem el. Végülis igaza volt…
A háttérből hirtelen telefonom csengőhangja szólalt meg, rám hozta a frászt. Elengedett, hagyta hogy oda sétáljak érte. Sms-t kaptam… biztos a szüleim azok, gondoltam.
Tévedtem.

„Vigyázz magadra. Úgyis visszaszerzem…”

Ismeretlen szám volt. Arcomra kiült a félelem, hirtelen beugrott, amikor a lány megtámadott a fürdőben. Biztos ő lehet az, ki más? Teljesen elkábultam, szédülni kezdtem. Szemeimmel a karmolás nyomait bámultam, telefonomat pedig kiejtettem a kezemből… nagyot koppant a padlón. Testem ide-oda dölöngélt, kezdtem elveszíteni fölötte az irányítást. Hirtelen mellettem termett Tao, de már csak távolodó hófehér arcát láttam, egyszer csak minden elsötétült…

Valami félelem teljesen magába szippantott, hatalmas űrt éreztem mentálisan mind fizikálisan. Nem akartam, hogy bántsanak s megalázzanak többé…
Mintha a végtelenbe hulltam volna, de mégis tartott valami biztos… olyan volt mint egy szárny, ami nem engedi, hogy lezuhanj.
Valaki szárnyakat adott nekem és vigyázott rám…~

My Life is You ~ +18 (EXO - Tao)

Épp hazafelé igyekeztem a munkámból, későre járt már. Tudtam, hogy Ő pedig otthon vár rám hűségesen, ahogy egy kiskutya szokott szeretett gazdájára.  Hideg októberi időjárás megcsípte az orromat és az arcbőrömet, teljesen kipirult. Kabátomat jobban áthúztam mellkasomon, telefonomért kaptam és megnéztem beérkező üzeneteimet… Egy új volt;

„Igyekezz, már nagyon várlak.”

Nem érdekelt, hogy több mint 1,5 éve voltunk együtt… a szívem mindig gyorsabban és gyorsabban dobogott ha rá gondoltam.

Kint már eközben teljesen besötétedett, hatalmas felhők takarták az eget. Sokkalta sietősebbre vettem, kinyitottam a lépcsőház ajtaját és felsiettem a csigaszerű lépcsőn. Elővettem kulcsomat és kinyitottam a zárat.
- Megjöttem! – Szóltam be figyelmeztetően. Leraktam kabátomat és táskámat egy közeli székre. A fürdőből vízcsobogás hallatszódott, félénken elmosolyodtam. Odalépdeltem és bekopogtam, azt követően pedig benyitottam.
- Szia! – Köszöntem be a sötéthajúnak, aki épp hasizmait mosta. Oda kapta tekintetét és elmosolyodott szerény személyem láttán. Elzárta a vizet s törölközőjéért nyúlt, gyorsan dereka köré csavarta. Épp kezeimet mostam mikor átkarolt hátulról, szép lassan eláztatva rajtam a száraz ruhát.
- Hé…hé… - Mondogattam neki, hangosan felnevettem hevességétől.
- Hiányoztál… - Búgta fülembe, majd nyakamra csókolt a magasabb srác, hasamat kezdte cirógatni kezeivel.
- Te is nekem. – Hátra dobtam hajamat, ami arcon csapta. Hangosan felkacagtam az arckifejezéstől, amit vágott.
- Szemtelenkedünk? Szemtelenkedünk? – Gúnyolódott velem és egy gyors mozdulattal felkapott, én pedig magabiztos vállaiba kapaszkodtam.
- Nem igaz Tao! Tegyél már le! – Kiabáltam vele, de persze nem voltam rá dühös… csak játszottunk. Gyorsan besietett velem a hálóba és ledobott az ágyra, hosszú hajtincseim ráomlottak az ágyra… Olyan voltam, mint az áldozat, akit pár másodperc múlva el kap a vadász.
Tao fölém hajolt és arcomra csókolt.
- Imádlak. – Elmosolyodott, végig simított arcomon vékony ujjaival. – És iszonyatosan kívántalak egész nap. – Jelentette ki mohón és számra csókolt, nyelvét finoman átvezette számba. Nyelvünk táncot járt egymás körül, az övé gorombán magáévá tette az enyémet. Nem akartam ellenkezni, nekem is nagyon hiányzott Ő. Hagytam, hogy azt tegye amit csak akar.
- Szeretnék neked örömöt okozni _____________________ - Ismét aranyos mosoly ült ki arcára, tenyereit rátapasztotta derekamra és elkezdte rajta feltűrni a fehér tapadósabb felsőt, egészen addig ameddig el nem ért melleimig. Gyors mozdulattal lerántotta a világos színű melltartót és melleibe markolt, óvatosan bele is harapdált azokba. Hangos s egyben kéjes sóhajok hagyták el torkomat. Rászorítottam mancsaimmal a lepedőre, összetúrtam azt.
- Tao! – Nyögtem ki nevét és jobban magamhoz szorítottam. Melleim után combjaimnál matatott, erősen belemart bőrömbe, piros nyomokat hagyva maga után. Éreztem, ahogy egyre beljebb s beljebb csúszik keze egészen addig ameddig el nem érte gyengepontomat. Lecibálta rólam nem túl vadan a farmert s óvatosan, félénken fel s alá tologatta ujjait, szép lassan félretolta a bugyit.
- Gyönyörű vagy… - Dicsérte meg testemet, egy mozdulattal lehúzta rólam a bugyit és neki esett. Lekúszott lábaimat pedig vállainak vetette, finoman végig nyalt sípcsontomtól egészen belsőcombomig. Nyelvét kiöltve végig szaladt egész intimpontomon, kényeztetni kezdett. Egyre hangosabban sóhajtoztam, nyögdécseltem a vágytól. Leeresztettem egyik lábamat férfiasságához, ügyetlenül oda nyomtam talpam.
- Chah… - Nyögött fel férfiasan Tao, egy pillanat elejéig befejezte az érzéki kényeztetést. – Nem bírom tovább. – Jelentette ki és elhúzta a törölközőt dereka elől, megpillantottam kicsit sem nyugodt férfiasságát. Pirongva néztem rá, elmosolyodtam csalafintán. Már akartam érezni Őt. Nem is kellett több, óvatosan s egyben gyengéden elkezdte belém nyomni férfiasságát. Nevét kezdtem ismételgetni, karommal átkaroltam nyakánál fogva. Egymás szemébe néztünk, mintha azokban az éjfekete szempárokban a végtelenre találtam volna. Halk sóhaj hagyta el ajkaimat, elkezdte magát ki-bemozgatni. Eleinte csak lassan, majd egyre gyorsabban. Kezeivel hajamba túrt, egy-két tincsem ujjai köré csavarodtak. Hátam eltávolodott az ágytakarótól és felhúzott ölébe, úgy mozgatott magán fel s alá. Vizes hajába túrtam vékony ujjaimmal, fejbőrét pedig végig szántottam körmeimmel. Egyre hangosabban hördült fel, mellkasa egyre jobban megemelkedett. Ez nem csak szex volt, hanem szeretkezés. Őszinte és szeretetteljes. Eggyé vált a testünk…
- Tao! – Hangosabban nyögtem fel és elélveztem, egész testemet mintha áram rázta volna meg. Jól magamhoz szorítottam a srác izmos testét, fejemet neki döntöttem élettelenül vállainak. Ő persze folytatta csípője mozgatását, neki se kellett pár percnél több… Jobban magára húzta vékony, hófehér testemet és férfias nyögés keretében elélvezett. Kezei derekamról most már hátamra csusszantak, úgy szorított erősen magához, eldőlt velem az ágyon.
- Nem bírtam tovább, bocsáss meg. – Lihegte fülembe, közelebb húzott magához és ránk rántotta a takarót. Elmosolyodottam kedvesen és végig simítottam az arcát.
- Ez így volt tökéletes. – Csókoltam szájon szerelmesen. Már csak arra lettem figyelmes, hogy angyali arca már pihen. Elaludt.
- Biztos nagyon elfáradtál… - Motyogtam és betakargattam, de óvatosan nehogy felébredjen. Anyáskodó mosoly ült ki arcomra és ismételten végig cirógattam arcát. Azt követően pedig felálltam és az ajtóhoz siettem, megálltam ott. Visszatekintettem alvó szerelmemre, de arcomról a mosolyt egy pillanatig sem bírtam levakarni.
- Jó éjt kedvesem… - Indultam ki a szobából és búcsút vettem tőle a kegyetlen pár percre, amit külön kellett tőle töltenem.


Minden reggel és minden este csak ő kellett nekem. Nélküle nem voltam senki se…
De mikor vele voltam… Ő volt számomra minden, maga az Élet…~