In Heaven ~ (EXO-M Kris, Tao) Part 2.

 

Hazafelé azon merengtem, hogy ez most tényleg megtörtént? Még én magam sem bírtam elhinni. Elég nagy sötét felhők kezdtek el gyülekezni. Tavaszi időjárás, imádlak. Gyorsabbra vettem lépteimet, amikor arra lettem figyelmes, hogy valaki követ. Hátrapillantottam vállam fölött. Az alak szürke kapucnis felsőt viselt, koptatott farmert és tornacipőt. Arcát pedig fekete kócos hajtincsei takarták. Eközben pár eső csepp koppant a kitikkadt aszfalton. Az alak háta mögött kezdett matatni. Rám hozta a frászt, fogalmam sem volt róla hogy ki az és mit akar tőlem.  Egy gyors mozdulattal kirántotta háta mögül a piros esernyőt és fejem fölé emelte.
- Esik. – Jegyezte meg mély hangon, pupilláim pedig hatalmasra tágultak. Abban a pillanatban az eső még jobban rá kezdett.
- Te ki a franc vagy!? – Kérdőre vontam és eltávolodtam a közelségtől.
- Tao vagyok, az egyik osztálytársad. – Vonta meg vállát és ő is hátrébb húzódott. – Csak ezt akartam neked visszahozni, ott hagytad a teremben.
Ajkaimat tátottam, hisz a kezében tényleg ott volt az én matematika könyvem. Teljesen abban az emlékezetben voltam, hogy visszaraktam egytől egyig mindent a táskában. Biztos, azaz idióta Kris volt. Furcsálltam, de nem akartam udvariatlan lenni.
- Köszönöm szépen, nem is láttam, hogy ott hagytam. Rendes tőled, hogy utánam hoztad. – Köszöntem meg Tao-nak, akit csak épp most ismertem meg. Emlékezetemben kutattam utána. Végig mértem tetőtől talpig, de természetesen nem túl feltűnően.  Az arca helyes volt, sötéttónusú haja összetapadt az esőtől, szemei sötétek és titokzatosak. Nem emlékeztem rá, hogy láttam volna a teremben.
- Hazakísérlek. Még a végén miattam fázol meg. – Nevetett fel mély hangján, indult volna már.
- Oh erre semmi szükség! – Hátráltam meg azonnal és kezeimet azonnal felemeltem tiltakozván. – Tényleg haza tudok menni egyedül is, majd futok! – Nevettem kínosan.
Ekkor világosult meg bennem, hogy be se mutatkoztam.
- A nevem ____________ - Mutatkoztam be Tao-nak.
Ő csak bólintott és kezembe nyomta az esernyőt.
- Rendben, akkor legalább ezt vidd magaddal. – Hátat fordított és elindult abba az irányba ahonnan jöttünk.
- De erre semm… - Végig se tudtam mondani, hogy semmi szükség rá. Gondoltam, hogy holnap visszaadom neki az esernyőét.
- Köszönöm Tao! – Kiáltottam utána pedig azért már jóvalta távol járt tőlem, de így gondoltam fairnek.
Felemelte a kezét, de nem fordult hátra, úgy intett. Gyorsan megfordultam és kezemben az esernyővel szaladni kezdtem hazafelé. Hatalmas pocsolyákat kerülgettem, az eső nagyon rá kezdett. A szél is úgy szint csatlakozott mellé. Nem tellett bele túl sok időbe, hogy hazaérjek. Az esernyőt gondosan, vigyázva lehelyeztem a fedett bejárat előtti teraszra. Utolsó pillantást vetettem rá búcsúzásképpen. Eszembe jutott Tao önzetlensége. Mosolyt csalt arcomra. De még mindig azon töprengtem hogy én ma láttam e őt egyáltalán az osztályban? Hol ült? Kikkel beszélgetett? Nem találtam választ a saját kérdéseimre.  Ledobtam magamról átázott cipőimet és köszöntem szüleimnek. Felsiettem a lépcsőn és utam a fürdőbe vezetett. Vettem egy megnyugtató forró fürdőt. Végig gondoltam az egésznapomat a Krissel kötött alkumat. Most teljesen ki fog használni, úgy kell pattognom ahogy ő mondja. De megéri, azért hogy híres legyek. Fejembe eközben ismét betolakodott Tao.  Kiszálltam a kádból és megtöröltem magam, ekkor meghallottam telefonom bugyuta kis csengőhangját. Gyorsan magam köré tekertem a törölközőmet és felvettem a számomra ismeretlen számot.
- Igen? – Szóltam bele kissé félénken, vártam a választ.
- Holnap próbálj meg kissé csinosabban jönni, tudom, az egyenruhától nem tudsz eltekinteni, de ettől független tegyél ki magadért. Gondolok itt a sminkre, amit nem használsz és a hajaddal is kezdhetnél valamit. – Mondta kissé cinikusan az ismerős hang. Rájöttem, hogy Kris az.
- Micsoda!? – Háborodtam fel, majd folytattam. – Csinosabban? – Meredtem továbbra is magam elé, de egy bunkó alak ez a gyerek.
- Hallottad, nem? – Hallatszott ismét cinizmus a hangjából. – Első körben a külső megjelenéseden kell alakítanunk, hogy legyél valaki. – Folytatta monológját Kris.
Eközben az agyam zakatolni kezdett.
- Te még is honnan tudod az én számomat? – Háborodtam fel. – És nem gondolod, hogy valaki este már pihenni szeretne!? – Téptem meg hajamat finoman az idegességtől. Harsány nevetés törte meg idegrohamomat.
- Mi ennyire vicces? – Kérdeztem, és leültem a kád szélére.
- Nevetségesen viselkedsz, ezen is változtatnunk kell. – Mintha jegyzetet készített volna, szívta a véremet és játszott az idegrendszeremmel.
- Na jó, ebből most már elég. – Ráraktam a telefont, tudtam, hogy úgy sem kapok választ a kérdésemre. Naiv voltam.
Felvettem pizsamámat és szobámba sétáltam a telefonomat pedig az ágyra dobtam. Megnéztem a számot, ami hívott. El nem mentem, az biztos. – Gondoltam magamban.
Este 8 körül lehetett, de én hulla fáradt voltam a korán kelés miatt. Eldőltem az ágyon. Felnyitottam szememet és megpillantottam a matek könyvet.
- Hagyjatok már! – Morogtam magamban és elfordultam az ellenkezőirányba, fejemre nyomtam egy párnát. Tudtam, hogy holnapi nap úgy kell készülnöm, ahogy Kris diktálta a sajátérdekemben, és hogy Taonak is vissza kell szolgáltatnom az esernyőjét.
Kizártam a gondolatokat. Szép lassan az eső kopogása és a falombok zúgolódása álomba ringatott…

~

Másnap a napfény keltegetett langyos sugaraival. Azonnal felültem az ágyamban. Nyújtózkodtam egy nagyot, majd az órára pillantottam.
- 7: 00!? – Lepett meg az idő, el sem hittem, hogy ennyire elaludtam az este folyamán még az ébresztőmet sem állítottam be.
- A francba! – Kiáltottam fel és beviharzottam a fürdőbe, elintéztem és rendbe szedtem magam. Már magam előtt láttam Kris megvető pillantását és lenéző beszólásait. Felkentem arcomra a sminket, ahogy kérte, nem volt túl erős. Inkább szolid, de annál csinosabb. Barackszín szemhéjpúdert és egy kis áttetsző ajakfényt. Utáltam kisminkelni magam. Annyira nem éreztem magam önmagamnak. Jobban szerettem a természetességet. Hajamat kielegyesítettem, majd ló copfba fogtam azt. Nem érdekelt Kris hülyesége most már, a készülődés közben felidegesítettem magam, hogy el fogok késni. Annyiba is hagytam az egészet, felkaptam a táskám és leszaladtam a lépcsőn. Édes anyám a kezében a reggelivel várt.
- Gondolom elkéstél. – Mutatóujját jobbra-balra illegette.
- Ugyan, nem! – Kikaptam kezéből a reggelimet és becsaptam magam mögött az ajtót. – Köszönöm! – Kiáltottam utána, ahogy kiléptem az ajtón megpillantottam a piros esernyőt. Az esőcseppek játszadozva gördültek lefelé róla, a napfény pedig megvilágította azt mintha apró kis csillagokat láttam volna. Elcsodálkoztam szépségén, pedig csak egy átlagos piros esernyő volt. Megráztam fejem, kezembe kaptam az esernyőt és úgymint tegnap igyekeztem beérni a kapuzárás előtt. A küldetést teljesítettem, ismét pont mögöttem záródott be a kapu. Mélylélegzetet vettem, próbáltam kifújni magam.
Besétáltam a termembe, szerencsére még nem csöngettek be. Krist természetesen körbe vették az emberek. Fiúk, lányok egyaránt, sőt volt még mikor a tanárok közül is egy-kettő leült hozzá fecsegni.
Nevetséges…
Szememmel kerestem a helyes arcú sötét hajú srácot, akitől kaptam az esernyőt. De nem igazán láttam, furcsállottam is. De nem adtam fel a keresést végig néztem az összes padot, diákot. Végül megpillantottam a leghátsó padban egy fiút. Haja össze-vissza volt, ugyan olyan éjfekete, mint Tao-é. Szemüveget viselt. Esetlennek is tűnt.
- Ez nem lehet igaz… - Suttogtam halkan.
Ő lenne az!? Tao, akitől tegnap kaptam a piros esernyőt. De hát tegnap egyáltalán nem így nézett ki. Ma teljesen az ellentettje. Nem bírtam letagadni a meglepettségemet. Odalépdeltem hozzá félénken.
- Tao? – Hajoltam közelebb, mire felpillantott. Letettem az esernyőt az asztalra.
Egy gyors mozdulattal felállt, kirúgta maga alól a széket, ami a falnak csapódott. Mindenki felfigyelt ránk. Megragadta csuklómat és kirángatott a teremből. Szó szerint rángatott maga után. Nem értettem mi történik éppen, csak követtem, hisz ha akartam sem tudtam volna szabadulni a szorításból. Kris arcán meglepődöttséget véltem felfedezni. A lány tömeg nem engedte kitörni, lefoglalták őt. Értetlenül bámult ő is, felrántotta egyik sötétszőke szemöldökét.
- Tao! – Kiáltottam rá mikor elhagytuk az osztálytermet, a folyosó végénél jártunk már. Közben becsöngettek. Az iskolai folyosó is teljesen kiürült. Hirtelen egy erősebb rántást éreztem karomon, hátam pedig finoman neki vágódott az egyik szekrénynek. Karjait felemelte és odatapasztotta mellém. Ujjaival levette orráról a szemüveget.
- Szóval csak megismertél… - Vigyorodott el féloldalasan kivillantva hófehér mosolyát.
Csak tátottam ajkamat és bámultam rá nagy szemekkel. Kezem és lábam is remegett.

 Miért csinálja ezt? Miért néz ki így? Vártam, hogy választ adjon és bíztam, hogy megfelelő oka legyen rá.

In Heaven ~ (EXO-M Kris) Part 1.

                                           



Tavasz volt. Kellemes, hűvös szellő csapott arcomba és tépett hajamba. A levegőben apró rózsaszín szirmok úsztak. Kicsi kezeimmel próbáltam elkapni egyet-kettőt.
Reménykedve hogy ez a szirom elvezet hozzá, Ő hozzá.

~

Fáradtan ébredtem 5: 30kor. Túlságosan korán volt, megtörölgettem csipás szemeimet és feltápászkodtam az ágyamból. Elvégeztem szokásos reggeli teendőimet. Fogmosástól kezdve a zuhanyozáson keresztül egészen a reggeliig. Zabpelyhet tömtem pofazacskóimba. De pár pillanat múlva már arra lettem figyelmes, hogy már is késésben vagyok. Ez az első napom gimnazistaként. Sikeres felvételit tettem az ország egyik legelitebb iskolájába. Felkaptam táskám és átdobtam a vállamon. Intettem szüleimnek és futásnak is eredtem azonnal. Nagy lélegzetet vettem, hisz éppen abban a pillanatban ment el a busz előttem. Ilyenkor türtőztetnem kellett önmagam, majdnem agyvérzést kaptam. Lesújtva álltam ott, hatalmas fekete felleg a fejem felett. Miért mindig én? Vágtam magam arcon és tovább igyekeztem. Épp kapuzárás előtt érkeztem meg. Megtörölgettem gyöngyöző homlokomat, hatalmas sóhajok hagyták el ajkaimat. Szép lassan kiegyenesedtem, majd megpillantottam őt. Megfagyott a levegő, mindenki megállt és csak bámult. Kecsesen lépdelt felém, hosszú ujjaival szőke tincsei közé túrt. Olyan volt mint egy model… vagy mint egy angyal… Én magam sem tudtam eldönteni hirtelen. Hatalmasakat pislogtam, reménykedtem magamban, hogy nem vesz észre engem. Elhaladt mellettem, valamelyest le is vállalt. Megtántorodva lépdeltem arrébb. Jelentéktelennek tűntem hozzá képest. Oldalra pillantott, szemei hidegek voltak. De még is éreztem felőle valami különleges erőt, magabiztosságot. Magamhoz sem tudtam térni, nagyjából már a fanok lábai alatt hevertem. Rengeteg lány volt érte oda. Feltápászkodtam és leporoltam magam, lesöpörtem a kockás egyen szoknyát.
Kris… akkor is elérem, hogy híresebb legyek nálad! – üvöltöttem fel, de addigra már senki sem volt a közelemben, hálistennek. Ökölbe szorítottam kezeimet és besiettem az osztálytermemben. Nekem sokkal jobban kellett igyekeznem, mint az itteni pénzesebb fiataloknak, ösztöndíjjal kerültem be. Tudtam, hogy Kris az EXO-M tagja, nagyon híres lett az utóbbi időben. Leültem az utolsó szabad helyre, kiegyenesedtem. Egésznap koncentráltam az órákra, tanárokra. Oldalra pillantottam, a srác ült mellettem. Ő is ugyan úgy figyelt mint én. Felhúztam szemöldökömet. A 12 órában már igazából finoman szóval is ki sült az agyam, ceruzámat a papírhoz illesztettem. A grafit szürke csíkot hagyott maga mögött. Egyre nagyobb köröket rajzoltam mikor végre meghallottam a csengőt. Azonnal mindenki felpattant és szélsebesen elhagyta a termet, én maradtam bent utoljára. Felálltam szép lassan és elpakoltam a könyveket, füzeteket. Egyik hosszú tincsemet fülem mögé tűrtem mikor megpillantottam, hogy ő még mindig itt van. Sietve vonultam el mellette mikor hirtelen egy hideg kezet éreztem csuklómon.
- Te értesz ehhez, igaz? – Rám se nézett, csak a matematikai példára bökött pökhendin ujjával.
Végre rámertem pillantani, pír öntötte el arcomat az érintéstől. Csak bólintottam válaszképpen.
- Akkor korrepetálj. – Most már felnézett rám. Nem is kérte, hanem parancsolta.
Megráztam a fejemet és arcom most már nem a zavartól pirosodott el mint egy paradicsom, hanem a dühtől.
- Te mégis mit képzelsz magadról!? – Meredtem rá dühösen és kitéptem a gyenge szorításból kezemet.
- Ha segítesz kitűnő jegyeket szerezni, akkor veled leszek. – Hátradőlt a széken és kezeit tarkóján pihentette.
- Velem? Ezt mégis hogy érted? – Szemeimmel fürkésztem.
- Mondtam. Ha korrepetálsz és mindenből segítesz kitűnővel végezni híressé teszlek magam mellett. – Elmosolyodott. Várt a válaszomra, bár mintha úgy tűnt volna, már tudja is azt.
Elgondolkoztam a lehetőségen. Hisz mindig is erre vágytam. Arra hogy híres legyek, hogy kiemelkedjék a tehetségem. Rábólintottam.
- Legyen. – Néztem rá elszántan és nyújtottam a kezemet. Erre ő csak felhúzta szemöldökét és elvigyorodott féloldalasan. Nyújtotta kezét. De nem rázott velem kezet, megfogta kézfejemet és szája elé húzta. Puha ajkait oda nyomta és rácsókolt. Lemenő nap fénye szűrődött be az ablakon, lilásnarancssárgás színre festve a termet.
Szívem a torkomban dobogott. Arcomat végig égette a pír. Fogalmam sem volt mit tegyek. Legszívesebben kitéptem volna a kezemet a csóktól. De még sem volt hozzá erőm…
Az első pillanattól fogva a rabja voltam, próbáltam ellenkezni. Dühös is voltam rá, eszméletlenül. De akkor mégis miért nem vitt rá a lélek, hogy elhúzzam a kezem?
Érzem, hogy ez a fonál kettőnk között egy hosszú út kezdete.
Az egyesség megköttetett Kris és énköztem. Ő híressé tesz engem, én pedig kitűnő tanulóvá őt…

Love is like Heaven, but it hurts like Hell. (2MIN, OnTae)

-Onew-hyung biztos dühös most rám… - Motyogta magában a csapat legfiatalabb tagja miközben egy konzolos játékkal játszott, bár egyáltalán nem koncentrált rá. Leaderen járt az esze. Kissé csücsörített, felfújta az arcát. Előre görnyedt.
Onew vissza is tért a boltból, hozott ezt meg azt, de főleg magának sok-sok csirkét. Minho az asztalnál ült és felnevetett hangosan. Ahogy belépett a barna hajú srác, a kis szőke azonnal felpattant ott hagyva a játékot és körbeugrálta, mint egy hűséges kiskutya.
- Nekem mit hoztál? – Nézett rá csillogó hatalmas gömbszemekkel.
Felhúzta a másik a szemöldökét és vállat vont.
- Semmit. – Hirtelen a levegő fagyossá vált. Minho arcáról is lefagyott a mosoly. Taemin pedig szomorú képet vágott.
Hirtelen Onew megragadta a nála fiatalabb kezét, elrángatta a konyhából egyenest a szobába.
Minho utánuk bámult, kissé összeszűkült szemekkel. Tudta előre mi lesz a beszélgetés témája, és mi lesz a végkifejlet.
- Te meg mit csinálsz? Mondtam, hogy fejezd be ezt a viselkedést. Idegesítő. – Teremtette le a legidősebb Taemint. Minnie lefagyott, hatalmasra nyíltak szemei. Szíve gyomrában dobogott. Öklét összeszorította.
- Komolyan úgy viselkedsz, mint egy gyerek… Csak egy csók volt, nem jelentesz semmit számomra. Fogd fel. – Onew hidegsége megrázta Taemint. Érezte, hogy egy világ dőlt össze benne. Másik kezét emelve mellkasára helyezte, pont szívére.
- Értem. – Hangja elcsuklott, tudta, hogy ha maradnia kell még akkor elfogja magát sírni. Onew végre elengedte ökölbe szorított kezét, felemelte azt és az ajtóra mutatott.
- Menj! – Szólt rá már magabiztosabban, megemelte a hangját.
A másiknak nem is kellett más, azonnal kirontott a szobából, sose bántották még meg ennyire. Mintha mardosta volna valami belülről.
- Ez lenne a szerelem?! – Meredt maga elé miközben alig látott könnyes szemeitől. Hatalmas potyogó könnyeket hagyva maga után indult meg a folyosón.
Egyszer csak arra lett figyelmes, hogy valami keménynek ütközött. Arccsontját ütötte meg, kezeit pedig felemelve elkezdte tapogatni a területet. Nem tudta ki az vagy mi az, nem is érdekelte. Csak erre volt szüksége, egy ölelésre. Szemeit összeszorította, arcát pedig a kemény valamibe fúrta. Vékony kezeivel pedig átkarolta azt és szorosan ölelte magához.  Úgy érezte a fiatal srác, hogy ez a valami legalább nem dobja el őt, mint egy koszos rongyot.
Minho volt az a kemény, biztos valami, ami legalább soha sem hagy el. A jóval magasabb, fekete hajú csak maga elé meredt egyenest az ajtó felé. Meglepte ez a reakció. Csak tartotta maga mellett karjait, majd emelni kezdte azt remegve. Sose látta még Onew miatt sírni.
Szép lassan, de annál biztosabban ölelte meg egyik kezével Taemint. Majd megfogta kezét, elkezdte húzni maga után. Persze Minnie még mindig nem tudta mi történik, könnyei még mindig megvakították őt. Kisétált az erkélyre, ott pedig felfelé tolta a fiút a létrán. Majd eltűnt.
Volt ideje megnyugodni a fiúnak. Megtörölgette pofiját. Nem akart többet sírni, főleg a megmentője előtt. Jól is esett neki ez a hűvös idő, arcába csapott a lágy szellő. Arcát pofozgatta finoman, hogy összeszedje magát.
Majd az a bizonyos „megmentő” visszatért.
- Sajnálom… - Szólalt meg a fiú nagyot nyelve, mielőtt még tudta volna ki az illető.
Minho lépett ki az árnyékból egy pulcsival és 2 dobozos üdítővel. Ráadta Taeminre a pulóvert egy gyors mozdulattal, majd kezébe nyomta a narancsos mirinda-t. Helyet foglalt mellette. Csak a városi fényeket figyelte.
Minnie arca meglepődöttséget tükrözött. Minho lenne az ő hőse? A megmentője?
Szájára harapott és felsóhajtott, kínos volt a csönd, de maga nem akarta azt megtörni.
Felemelte a kezét a fekete hajú. Átkarolta vele a vékonykát és magához húzta egyenest mellkasára.
- Ne sajnáld, nincs mit sajnálni. – Válaszolta nyugodt hangon.
- Nade nem viselkedhetek így! Nem szabadott volna így sírnom, mint egy lány! – Szégyellte el magát Taemin, amikor visszagondolt arra hogyan is viselkedett. – Nem akartam bonyodal--!
Nem bírta az idősebb tovább hallgatni ezt a sok butaságot, odarántotta magához a fiatalabbat és ajkát rátapasztotta a másikéra.
Taemin arca hirtelen lángra lobbant. Kezéből a narancsos üdítő a földre hullott, abból pedig az üdítő lassan szivárgott. Nagy buborékokat hagyva maga után.
Nem hunyta le egyik sem a szemeit. Minho teljes nyugodtsággal meredt a barna gombszemekbe, a másik ennek a teljesen ellentetje volt.
Pár perc elteltével elváltak ajkaik.
- Ha a tovább folytatod, akkor újra megcsókollak! – Fenyegette meg a kicsit.
Az pedig azonnal összehúzta magát, kipirult arccal nézett a város felé. Száját harapdálta erősen, boldog volt. Bár belül még is szomorú Onew miatt.
- Azt akarom, hogy velem legyél. – Folytatta Minho s felfelé bámult a csillagos égre.
- Ahogy a hold sem létezik csillagok nélkül, én sem létezem nélküled. – Vigyorodott el, kissé kínosan érezte magát. Még sosem mondott ilyet senkinek sem. Most először, nem másnak, mint Minnie-nek.
- Most biztos idiótának tartasz. – Felnevetett. A hold fénye arcát megvilágította. Olyan volt mint egy igazi herceg. Gyönyörű.
- Nem! – Vágta rá azonnal a másik. – Még sosem mondtak nekem ilyet… - Pirult el az azonnal.
- Áhh… tényleg? – Kérdezett vissza a másik, és jobban magához húzta Taemin-t.
- Umm! – Bólintott magabiztosan a kicsi, hagyta, hogy Minho magához ölelje. Szüksége volt a törődésre.
Úgy érezte magát, mint egy örökbe fogadott kölyökkutya.  Érezte, hogy a fájdalom már csillapodik mellkasában, de ez nem múlhat el teljesen csak hipp-hopp. Tudta, időre van szüksége, hogy gyermeteg szíve begyógyuljon. De meg kell tennie az első lépést. Lassan mellkasa elé húzta kezeit, jobban megemelkedett és Minho szájára csókolt. Mintha ezer meg ezer tűzijáték robbant volna egyszerre buksijában.
Meglepődve nézett egy ideig Minho, majd elmosolyodott kezével közelebb tolta magához hátánál fogva Taemin-t. Másik hatalmas mancsát pedig a puha pofihoz nyomta, végig simította azt.

- Hmph… Tudtam, hogy oda találsz, ahol a helyed van… - Szólalt meg egy hang suttogva az árnyékból. Neki volt dőlve a falnak. Szép lassan kezdett lecsúszni a falmentén, kezeit füleire szorította s fogait összeharapta, halkan zokogni kezdett. Nagyot puffant hátsója a hideg kövön.
- A szerelem olyan, mint a Menny, de rohadtul fáj, mint a Pokol. – Remegő hanggal sóhajtotta. Füléről kezeit hajára csúsztatta s abba markolt bele.
- Idióta vagy! Idióta vagy Onew! – Szidta magát. Elengedte a szerelmét, mert tudta, hogy jobb helye lesz másnál. S ez az egyik legbecsülendőbb dolog az életben.

I’m crazy, I want you like hell, now and forever. (JongKey +18)

Reménykedve pillantottam Jonghyun után… Hajamba túrtam kezemmel, éreztem ahogy vékony szálú de annál is selymesebb hajszálak tapadnak meg ujjaim között. Éreztem, Ő az akire vágyom, Ő az aki kell. Nem tartottam  helyesnek az érzéseimet, de mit sem bántam. Tudtam mélyen belül, hogy nem tudok rá másképp nézni, még ha a külvilágnak azt is mutattam, hogy Ő csak egy barát. Pedig nem volt barát, egyáltalán nem. Szerettem őt, és szívem mélyén reméltem, hogy viszonozza az iránta érzett szerelmemet.

~

Miután visszaértünk a dormba mindenki a fürdőbe akart menni. Ez egyértelmű volt, hisz a nagy koncertezés alatt a csapat összes tagja teljesen megizzadt. Gyöngyöző homlokomat a vállamon pihenő törlőbe törölgettem meg. Majd egy pillanat múlva Jonghyunra pillantottam, aki szintén izzadtságcseppjeit törölgette. Felhúzta a felsőjét, egészen mellkasáig, hasára lettem figyelmes. Gondolataim teljesen elszabadultak. Rá egy pillanatra nagyot nyeltem. Elkaptam a tekintetemet s vékony ujjaim ill. tenyerembe temettem arcomat. Égette a pír. Hirtelen egy tenyeret éreztem vállamon. Felpillantottam fel  hatalmas boci szemekkel. Jonghyun volt az. Szőke hajtincsei égnek álltak, mogyoró barna szemei szinte az elmémben fúródtak.
- Jól vagy? – Kérdezte, s arcán megcsillant az a bizonyos csintalan mosoly, ami mindig is.
Nagy lélegzetet vettem és beleültem a hatalmas bordó fotelbe. Bólintottam egyet.
- Csak már szeretnék bemenni a fürdőbe. – Forgattam meg szemeimet és elmosolyodtam dívásan, ahogy szoktam.
- Ne félj, ha ez örömet okoz, én magam elé engedlek. – Paskolta meg vállamat és elindult ki a konyhába, egyenest a hűtőhöz sétált. Kinyitotta annak ajtaját és kivette belőle a narancslevet. Fogta s azonnal meghúzta azt. Néhány csöpp legördült állán, s onnan tovább mellkasára be inge alá. Felvontam egyik szemöldökömet. Végre kijött Minho a fürdőből, azonnal felpattantam és beviharoztam. Becsaptam magam mögött a hatalmas fehér fa ajtót. A nagyon magas, sötét hajú herceg nem igazán értette miért is siettem ennyire. Egy vállrántással nyugtázta a dolgot, saját szobájába lépdelt lomhán.  Mintha keresett volna valamit vagy épp valakit, de ezzel már egyáltalán nem törődtem. Nem az én dolgom volt. Minho amúgy sem szerette, hogy ha az ő dolgával foglalkozom. Szóval le is tettem hamar arról az ötletről, hogy kiderítsem kit vagy mit keresett. Most az egyszer nem győzött a kíváncsiságom.
Azonnal ledobáltam magamról a ruhákat és bevettem magam a zuhany alá. Egyik kezemmel kitámasztottam a csempét. Lefelé meredtem magam elé, figyeltem ahogy a lefolyó szinte magába szippantja a vizet. Olyan volt mint egy igazi tengeri örvény. Eltelhetett már vagy 20-25 perc mire feleszméltem, hogy Onew leader dühösen kopogtat az ajtón. Elzártam a vizet és kinyúltam a törölközőmért, mindenhol alaposan végig töröltem magam. Csillogtam-villogtam mindenhol.
Kinyitottam az ajtót, Onew pedig dühösen meredt rám karba tett kézzel. Sóhajtottam és megadóan legyintettem, mint egy igazi királynő. Eközben pedig Jonghyun lépett ki a másik fürdőből, Teamin pedig átvette az Ő „királyságának” helyét. Amit nagyon imádtam a SHINee dormban, hogy 2 fürdő volt, így nem kellett órákat várni a másikra.  A szőkeség a derekára tekert törölközővel sétált be szobájába, már majdnem becsukta az ajtót mikor még is csak nyitva hagyta résnyire.
Na, az a fránya kíváncsiság, ami a hatalmába kerített. Fogtam, s neki indultam. Nem uralkodtam a testem felett, valami más vezérelt. Lábaim maguktól lépdeltek előre felé. Bepillantottam a kis résen, amit úgy hagyott.
Arra lettem figyelmes, hogy éppen öltözik. De csak a hátát láttam, meztelen hátát, ahol még mindig kövér vízcseppek gördültek végig. Egyenest gerince mentén lefelé…
Karját felemelte és tarkójára helyezte kieresedett kezét, kicsit végig masszírozta azt.
- Chh, csak bámulsz vagy esetleg be is jössz még ma?! – Felháborodást véltem felfedezni hangjában. Mellesleg én észre sem vettem, hogy tudja, hogy én éppen az ajtó előtt állok. Béna egy „fan” vagyok.
Erőt vettem magamon és belöktem magam előtt az ajtót, jobban megfigyeltem mit is visel és mit is nem. Gyorsan végig futottam tekintetemmel tetőtől talpig. Meztelen volt a felső teste, néhány kockát véltem felfedezni hasán, de nagyon halványan. Tetszett. Alul pedig egy sötétkék koptatott farmert viselt. Közelebb lépdelt hozzám, meglepődöttem figyeltem még is mire készülhet hyung.
Lassan emelte kezét és ráhelyezte az ajtóra, amit azzal a mozdulattal be is tolt. Másik kezével pedig a zárhoz nyúlt, amit jobbra fordított. Két karjával közrezárta a csípőmet.  Éreztem, ahogy egyre forróbb a levegő, a szívem pedig a torkomban dobog.
- Imádom, amikor az ártatlan szerepet játszod. – Szólalt meg végre, megtörve ezzel a csendet.
Valóban jó színész voltam, egy igazi díva. Tudtam, hogy Jonghyun imád uralkodni felettem. Akaratlanul is de elmosolyodtam, bár még mindig akartam játszani a mit sem tudó bárányka szerepet. Láttam, ahogy megnyalja kiszáradt ajkait. Elvigyorodott féloldalasan a kislányos mosolytól, amit produkáltam.
- Ideje kicsit bővíteni a játékot… - Lehelte a nyakamra, majd rá is csókolt. Éreztem, ahogy megduzzadt ajkai napbarnított bőrömre tapadnak. Keze pedig a zárról a csípőmre csúszott. A felsőt, amit a zuhany után vettem fel hamar helyet talált magának a földön. Hála Neki…
Nyelve végig cikázott nyakamon, azt követően pedig kulcscsontomon talált magának otthont. Imádta azt harapdálni, olyan volt mint egy igazi tigris, egy ragadozó. Halk moraj tört fel mellkasából…
Felemeltem kezemet és arcára tapasztottam. Alig vártam, hogy megcsókoljon.
- Key, tudod hogy előtte még meg kell tenned valamit. – Szép lassan elhátrált tőlem s leült saját foteljába, teljes kényelembe helyezte magát. Nadrágja ki volt gombolva, fejét oldalt döntötte. Szemöldökét egy pillanat elejéig megrántotta, hogy „Na mi lesz már?! Nem fogok örökké várni!”
Oda totyogtam hozzá, mint egy pingvin és elmosolyodtam…
- Rendben. – Sóhajtottam és letérdeltem elé. Tenyereimet rátapasztottam combjára és elkezdtem felfelé simítani. Imádtam azt az önelégült arcot, amit ilyenkor vágott. Nagyon jól tudta, hogy most mi fog jönni.
Elkezdtem lehúzni róla azt a bizonyos csőnadrágot és hamar félre is dobtam.
- Key… - Nyúlt arcomhoz kedvesen és végig cirógatta, akár egy doromboló kiscicát. Nem is kell mondanom, nem is reagálhattam volna másképpen. Arcomon vékony pír jelent meg. Boxerjához hajoltam és végig nyaltam gyengepontját.
Egy pár perc után arra lettem figyelmes, hogy hangos zene szól a háttérből. Amikor efféle dolgokat csináltunk, mindig hangosra állította a zenét. Nehogy valaki meghalljon bennünket és lebukjunk.
Neki láttam a teendőmnek, körbe nyaltam s faltam férfiasságát legjobb tudásom szerint. Sosem szégyelltem, boldogságáért és elégedettségéért mindig megérte.
Mindent úgy csináltam, ahogy szeretett. El is élvezett tőle, nem máshová, mint az arcomra. Akaratlanul is, de hátrébb húzódtam  ilyenkor tőle. Hangos lihegésben tört ki és azonnal törlőért nyúlt.
- Ne haragudj. – Mondta, s végre megkaptam az áhított csókomat, amire az eleje óta vártam. Nyelve szép lassan csusszant át számba, végig cirógatva az enyémet.
Tenyerét pedig egy pillanat múlva már saját duzzadt ágyékomon éreztem… Kéjesebb nyögés hagyta el torkomat. Mancsaimat mellkasára tapasztottam. Lerángatta rólam pillanatok alatt a nadrágot. Hirtelen felállt s felhúzott csuklómnál fogva az ágyra. Majd egy erősebb mozdulattal arra rá is lökött. Mellkasom hozzá tapadt a frissen mosott fehér selyem lepedőhöz. Felém hajolt s tenyereit csípőmre tapasztotta. Hideg gyűrűi oda tapadtak forró bőrömhöz. Égetett s perzselt.
Átkarolt hátulról s szép lassan férfiasságára húzott. Hangosan felnyögtem, jóval vékonyabb hangon, mint ahogy ő. Vékony ujjaival végig simította mellbimbómat, majd bordáimat, hasamat. Magabiztosan mozgatta testét az enyémmel együtt. Próbáltam vele együtt mozogni, de valamikor kiestem az ütemből. Figyelmetlen voltam s túlságosan is élveztem azt, amit hyung csinált velem.
- Tetszik? – Húzott magához közelebb, egy nagyobbat lökött bennem. Míg egyik karja elől pihent hasamon, a másik a gerincemet hasította végig. Majd egy gyors pillanat alatt kiegyenesedett, már térdelt az ágyon. Én pedig fejvesztve kapkodtam a levegő után. A zene még mindig hangosan szólt. Tenyerét felcsúsztatta nyakamra, egy pillanatig ott hagyta, majd számba csúsztatta ujját, olyan volt mintha egy horog akadt volna ajkaimba. Szopogatni kezdtem először csak mutató, majd középső ujját is. A tempó felgyorsult. Éreztem már nem sok kell hozzá, hogy elmenjek.
- Igeeen. – Csak most fogtam fel igazából a kérdést, arcom égett a pírtól. Hangom pedig dallamosan csilingelt Jongie hangja mellett. Forróság tombolt a szobában. Bármit megadtam volna egy korty vízért.
Testem megfeszült, minden egyes izmom összerándult. Persze, ilyenkor jobban magához szorított.
Hangos nevetésben tört ki, imádott velem gonoszkodni. Bár ahogy hallottam, ő is elég „gyenge” volt már…
Megfordított, most szemben voltunk egymással. Lábaimat neki támasztottam mellkasának, hátam pedig bizsergett a selyemtől, amihez hozzásúrolódott. Megragadta a vádlimat és annál fogva húzott közelebb ill. magára. Hátra csapta a fejét. Szőke hajtincsei izzadt homlokához tapadtak. Lehajolt hozzám  s alsó ajkamra csókolt, először csak végig nyalta azt, majd sikeresen be is kapta és szopogatni kezdte. Ettől jobban felnyögtem, teste megremegett. Csuklómat hirtelen elkapva az ágyhoz nyomott, fölém hajolt kissé jobban s egy hangos sóhaj és morgás keretében elélvezett. Éreztem, ahogy forróság önti el.
Fáradtam dőlt rám, én pedig mint egy anya fogtam s kitártam karjaimat. Szeretetteljesen átöleltem őt.
Hallottam szívverését, minden egyes levegővételét. Ő volt az, Ő…
- Megkapod ma az utolsót. – Hajolt oda hozzám pár perc után, és szájon csókolt. Próbáltam minél tovább húzni, bár ahogy láttam ő sem nagyon akarta, hogy véget érjen.
Lehalkítottam a zenét, arra lettem figyelmes, hogy valaki kint hangosan becsapja az ajtót…
- Biztos Minho. – Furdalt a kíváncsiság, hangosan bújt ki belőlem a gondolat.
Jonghyun azonnal lefoglalt, már nem is volt időm semmit se mondani. Tiltakozni meg főleg, ismét az övé lettem. De nem is bántam.
Bolond vagyok, őrülten akarlak, most és mindörökké.~

Falling away with you.~ +18 (EXO - Kai)

 

Késő este volt már. Kb most múlhatott 11 óra. Épp most terítettél meg a vacsorához. Szüntelenül vártad szerelmed haza, nem mást mint Kai-t. Te voltál az a bizonyos lány, akiről a pletykák szóltak. Bizony, Jong-innak már több éves kapcsolata volt. Hisz gyerekkorok óta ismeritek egymást. Mindennél jobban szeretted őt. Nem féltél attól, hogy a hírnév megbódítaná akár egy finom bor vagy attól hogy kiszeret belőled egy jobb lányért. Szavait adta, te bíztál benne... Mérhetetlenül.

Nem sokat kellett már rá várnod, a zárba kulcs mélyedt majd szép lassan elfordult az ajtó pedig kinyílt. Kai lépett be az ajtón. Fáradt volt, de arcán mégis hatalmas mosoly ült. Hasonló mint a tiéden. Azonnal felpattantál a piros kanapéról és oda szaladtál hozzá. Nyakába vetődtél és csimpaszkodtál rajta, mint egy kisgyermek. Arcodról levakarni a mosolyt sem lehetett volna. Összeborzolta kosza tincseidet és csókot nyomott homlokodra.
- Megjöttem. - Elmosolyodott és derekadnál fogva elkezdett hátratolni téged. Kai haja most össze-vissza állt, egy fekete trikót hordott. Tökéletesen végig nézhetted a karjait, amin kiduzzadt vékony erek futottak végig.
- Örülök, már nagyon vártalak. - Szájon csókoltad, nem bírtál tovább ellenállni. Mancsaidat pedig mellkasának nyomtad kissé összegyűrve a rajta lévő trikót.
- Elmegyek lezuhanyozni, utána ehetünk. Rendben? - Kacsintott rád, persze ezzel le is vett a lábadról. Te pedig hevesen bólogattál válaszképpen.
Kai besétált a fürdőbe, ledobálta magáról a koszos ruhákat egyenest a szennyesbe. Megnyitotta a vizet, karjait pedig a csempének támasztotta. Izmain kövér vízcseppek játszottak fogócskát. Lassan haját is eláztatta a víz. A pára kicsapódott a zuhanykabin üvegére. Nem bírtad ki, belökted kissé az ajtót apró kezeiddel. Leskelődtél. Arcod belepirult még most is a látványba. Akárhányszor is látod Kait meztelenül mindig magával ragad a látvány. Teste egyenletes volt, nem túl izmos de nagyon is vonzó.
- Tudom, hogy itt vagy. Hányszor mondtam hogy ne leskelődj ________! - Szólt rád, te pedig ijedtedben összerándultál.
- Gyere be inkább ide... mellém. - Hátra simította sötét hajtincseit és kinyitotta a zuhanykabinnak ajtaját. Többet sem kellett volna mondani, kaptál is az alkalmon. Ledobtad magadról a farmer shortot és a rózsaszín topot ami volt rajtad. Utána jöttek a fehérneműk. Beléptél mellé. Tenyereit karjaidra tapasztotta, majd végig simította azokat. Egészen addig ameddig vékony ujjaiddal az övéit össze nem kulcsolta. Oda nyomott a hideg fürdőcsempéhez és szájon csókolt. Nyelvét finoman táncoltatta át meggyszín ajkaid közé.
- Most ellenkeznem kéne? - Mosolyodtál el a csók szünetében és tetted fel a költői kérdést. Egyik kezével elengedte tiédet és derekadra helyezte.
- Most be kellene hogy fejezzem? - Vágott vissza dacul és féloldalas mosoly ült arcán.
Természetesen megráztad a fejed és mohón csók után kaptál ismét, amit ő pedig természetesen viszonzott neked. Hasadat kezdte cirógatni magabiztosan, majd szép lassan bordáid mentén a melled következett. Finoman és óvatosan kényeztetni kezdte. Kéjes nyögés hagyta el ajkaidat.
- Kai~~ - Sóhajtottál halkan s hátrahajtottad fejedet, lassan téged is teljesen eláztatott a víz. Úgy néztél ki, mint egy aranyos elázott kiskutya.
Másik kezével is elengedte kezedet és combjaid közé helyezte azt. Elkezdte izgatni a gyenge pontodat. Hangosabban és magabiztosabban nyögtél. Magadnál sem voltál szinte. Csak a nevét tudtad halkan suttogni, szemeidet pedig olykor-olykor felnyitottad. Jong-in mellkasa és hasizma megfeszült.
- Szeretlek ________. - Súgta füledbe, majd aztán végig nyalt fülcimpádon. Önkénytelenül egyik karjába kapaszkodtál, de nem hagyott neked több időt. Egy gyors mozdulattal megfordított és felkent a falra finoman. Melleid oda tapadtak a vizes felülethez. Kai megragadta saját férfiasságát és mély férfias hangon felsóhajtott. Pillanatok múlva már lassan csúsztatta beléd azt. Kezed végig csúsztattad a csempén, fejedet pedig hátra csaptad. Ő pedig kezeit derekadra helyezte. Lassan mozgatni kezdte csípőjét, a víztől még jobban összetapadt testetek. Ahogy telt az idő egyre jobban érezted magad, belerázódtál a dolgokba. A tempót pedig a srác csak fokozta. Egyre hevesebben és szenvedélyesebben mozgatta magát. Addig a bizonyos pontig ameddig el nem érte határait, ameddig el nem érte az aktus végét. Kihúzta belőled férfiasságát és hangos, szinte már hörgő hangot adott ki. A meleg miatt és a pára miatt gyöngyözött homloka. Te pedig már szinte extázisban voltál, majdnem összeestél. Térdeid remegtek. Magabiztosan tartott egyik karjával.
- Remélem élvezted minden egyes percét. - Kaján vigyor ült arcán, elégedett volt teljesítményével, ahogy te is. Erőt vettél magadon és kiegyenesedtél, megfordultál. Egy cuppanós csókot nyomtál puha teltebb ajkaira.
- Tökéletes volt. - Karoltad át egyik vékony karoddal, kipirult pofidat pedig mellkasába nyomtad.
- Na de most már ideje megmosnod. - Nevetett fel és kezedbe nyomta saját tusfürdőjét. Megráztad a fejed és szemeidet is forgattad de ettől eltekintve elvégezted a rád kirótt feladatot. Viszonzásképpen ő is megmosott téged jó alaposan mindenhol. Mikor végeztetek megtöröltétek egymást, sikeresen fel is öltöztetek egy két szünettel amikor szórakoztatok egymással. Hajad a párától begöndörödött, de őt egyáltalán nem zavarta hisz sokkal jobban tetszett neki így kissé kócosabban a hajad. Magabiztosan megragadta kezedet és a hatalmas közös ágyatokba húzott. Ledobott az ágyra. Te voltál alul, ő pedig felül egyenest rajtad.
- Készen állsz a következő menetre? - Kérdezte tőled és tekintete komoly volt, barna szemeit rád szegezte. Láttad önmagad benne. Nem válaszoltál, igazából nem is kellett volna. Úgyis az lett volna, amit ő akar. Nem tudtál ellenállni neki. Ő volt a mindened, Ő volt az életed, Ő volt a szerelmed. Miközben agyad ezen szavak körül keringtek keze már is kockás pizsamád alatt kotorászott... Ki pillantottál az ablakon. A hold már javában kereken világított a hatalmas fekete égen, körülötte ezer meg ezer csillaggal. Friss levegő fújt be, hatalmasat lélegeztél be belőle. Majd visszanéztél partneredre, pirospozsgás arcodon halovány mosoly jelent meg. Egyik kezedet pedig arcára helyezted és végig simítottad azt.
- Mindennél jobban szeretlek Kim Jong-in...