Miután sikerült feleszmélnem a mámorító csókból hátrébb húzódtam. Zavaromban elkaptam egyik hajtincsemet és gyűrűsujjam köré tekertem azt.
- Most előre kell mennem… Tudod, nem láthatnak meg minket együtt. – Forgatta meg szemeit, még sose láttam Őt ilyennek. Mintha idegesítette volna az egész szituáció, hogy titkolózni kell mindenki előtt. Csak egy néma, alig látható bólintással jeleztem neki, hogy megértettem szavait. Nem értettem félre mondanivalóját, tudtam hogy ez a szakmájával jár, ezért se kezdtem bele semmiféle vitába sem.
- Később találkozunk, vigyázz magadra. – Csókolt lehelt hófehér bőrömre és kiszállt a luxus autóból. Nagy lélegzetet vettem, megnyugodtam, hogy ez egyenlőre ennyivel le van zárva. Megfigyeltem Krist, ahogy sétál a fanok között, akik szinte alig engedték őt tovább. Kedves volt hozzájuk, angyali mosoly ült arcán. Most nyoma sem volt a cinikus, kötözködő énjének. Teljesen megváltozott, mintha kicserélték volna. Egy igazi angyal, mi?
- Amint elmentek a fanok és kitisztult a levegő mehetünk. – Mondta nekem egy kopasz nagy alak, aki a kocsit vezette. Úgy látszik Kris rá bízott engem.
- És pontosan most mik is a teendők? – Mertem megkérdezni tőle halkan, elég ijesztő alak volt.
- Mint mondtam megvárjuk míg mindenki elmegy, aztán egy későbbi géppel Kris után repülünk Vancouverbe. Ott elviszlek a szállásodhoz, ahol felfrissülhetsz, illetve elkészülhetsz az estére. – Félelmetes külsője ellenére egész kedves hangon beszélt hozzám.
- Miféle estére? – Pislogtam bugyután, hiszen Kris semmiféle estéről nem beszélt nekem.
- Erről már nincs információm. – Zárta le a témát a kopasz. Így telt el a maradék egy óra, csöndben. A fanoknak már nyomát sem láttam, kinyitotta az ajtót a kopasz és kipakolta a cuccomat. Követtem példáját és kiszálltam a kocsiból. Beindultunk a repülőtér aulájába, onnan pedig a jegyeket intéztük el. Átvizsgálták mindenemet és érvényesítették a jegyemet, utána egy hosszúkás folyosón vezetett tovább az utam egészen a repülőig. Igazából a kopasz mindent elintézett, nekem semmit se kellett tennem csak leülni a számomra lefoglalt helyre. Ez volt az első alkalom, hogy repülőn ülök. Fáradtan sóhajtottam egyet és fülhallgatómat fülembe gyömöszöltem, a több órás utat zenehallgatással és alvással töltöttem… Hosszú várakozások után végre a gépünk leszállni készült, a szívem a torkomban dobogott, ideges voltam. Éreztem, ahogy a gép kerekei a földhöz tapadnak, és most már gurulunk, megnyugodtam. Valaki megkocogtatta a vállamat, kihúztam fülemből a fülhallgatót.
- Készülődj, várnak már ránk. – Mondta az ismerős alak, én pedig úgy tettem, ahogy mondta. A leszállás megkezdődött, mi a sor végén kullogtunk. Magam húztam egyik utazótáskámat, a többi holmimat pedig ő vitte. Egyből felmértem a repülőteret, máris furcsa volt, hogy az emberek nem az anyanyelvemen beszélnek, próbáltam nem feltűnően bámulni őket. Eldöcögtünk egyenest a repülőtér bejáratához és ott várt minket egy nagyobb luxus furgon.
- Hölgyem. – Szólt oda nekem a kopasz tisztelettudóan és kinyitotta a kocsi ajtaját, hogy én be tudjak szállni, ameddig ezt megtettem ő hátra a csomagtartóba bepakolt.
Arra lettem figyelmes, hogy a furgon tele van ruhás zacskókkal, márkásabbnál márkásabbakkal. Arcomra kiült a meglepettség, el sem hittem.
- Hát ez meg micsoda? Kié ez a sok drága ruha? – Fogtam kezemben az egyik Chanel zacskót, félve belepillantottam. Egy csinos egybe ruha pihent benne, habos-babos barackszínű spagetti pántos vállal. Gyönyörű darab volt.
- Az Öné. – Válaszolt könnyedén és beindította a motort, a szállás felé indultunk. A válasza teljesen meglepett, nem gondoltam volna egy pillanatig sem, hogy az enyémek lehetnek ezek a gyönyörű ruhák és kiegészítők.
- De hát miért? Kitől? – Értetlenkedtem, de választ kérdéseimre nem kaptam, láttam, hogy bosszantom már a kopaszt. Kíváncsian belepislantottam a többibe is. Ruhák, cipők és egyéb kiegészítőket találtam benne. Teljes zavarba jöttem, sose hordtam még efféle ruhákat. Pár perc kocsikázás után megérkeztünk a szállásomra. Egy igen csak modern hotel volt, hatalmas üvegablakokkal. Ajkaimat tátottam, de csodálkozni sem hagytak nekem időt. Egyből kitárták a kocsiajtaját és a személyzet segédem segítségére igyekezett. Egy szempillantás alatt kipakolták azt a rengeteg cuccot a kocsiból és a szobám felé igyekeztek vele, én pedig szinte loholtam a nép után. A falra csaptam, így próbáltam magam kifújni.
- Ezt még mindig nem tudom elhinni. – Fújtattam fáradtan és pár másodperc elteltével kiegyenesedtem.
- Kisasszony, a szobája készen áll. – Szólt hozzám egy idősebb férfi. Megszeppenve megdöntöttem kissé derekamat, így megköszönve. Mindenki távozott a szobából, egyedül maradtam. Az öt-hat darab zacskót az ágyam mellé helyezték. Végig mértem a szoba minden egyes pontját, hihetetlen hogy mennyire az én ízlésem volt. Állam valószínűleg a padlót koptatta már egy jó ideje, csodálkozásomat az ajtón való kopogtatás szakította meg.
- Igen? – Szóltam ki, mikor épp megpillantottam a kilátást a hálószobából, mesés volt. Nem házakat, felhőkarcolókat láttam, hanem gyönyörű fenyőket és egy japánkert szerűséget, épp ebben a pillanatban kapcsoltak fel a világítások, sötétedett.
Valószínűleg azért ezt a hotelt választották, hogy ne érezzem annyira magam távol a tradícióktól, ez kedves. Arcomra kiült a vigyor és már is megfeledkeztem a szobába belépő emberről.
- A program a következő. – Köszörülte meg a kopasz a torkát, hogy figyeljek már rá végre, majd folytatta. – A kisasszonynak van legalább két órája, hogy elkészüljön utána egy partyn fogunk részt venni. – Fejezte be mondanivalóját, majd engem megismerve az utóbbi pár órában válaszolt is a még fel sem tett kérdésemre. – Kris szülei Welcome back partyt rendeztek fiúk visszatérésére, amire Önt az uraság meghívta, a party este 8kor kezdődik, akkor van beengedés.
Hirtelen mintha a hangja távolabbról jött volna, nagyot nyeltem. Megrémisztett ez az egész szervezettség és tehetős viselkedésmód. Fogalmam sem volt, hogy ilyesmiről lesz szó és ez teljesen megijesztett.
- Hamarosan jönnek a sminkesek és a fodrász, aki megfelelő külsőt készít az estéhez. Engedelmével. – Döntötte meg derekát a kopasz és ott hagyott összezuhanva. Fogalmam sem volt mit tegyek, betojtam. Leültem az ágyra és előre döntöttem a fejemet, hangosan sóhajtottam.
- Ezt én képtelen vagyok jól kezelni. – Motyogtam, de megpillantottam a divatos zacskókat és lehuppantam az ágy mellé és kíváncsian kutattam át őket, gyermeteg izgatottság vált rajtam úrrá.
- Meseszép! – Csattantam fel, amikor egy bézsszínű magas sarkút forgattam kezeim közt. Gyorsan felpróbáltam minden egyes darabot, egyet se akartam kihagyni, végig vizslattam magam a tükörben és hosszú idő elteltével sikerült kiválasztani a tökéleteset.
A ruhapróba után a következő lépés a tisztálkodás volt, vidáman vetettem be magam a fürdőszobába. Hatalmas volt, akár egy nappalinak is elmehetett volna. Gyorsan ledobáltam magamról ruháimat és a zuhanykabinba vetettem magamat, halkan egy dalocskát kezdtem dúdolni. Végre hónapok óta most érzem magam először „élőnek”. Boldog voltam és majd kicsattantam az energiától. Miután jó alaposan megmostam magam mindenhol és nőies külsőt varázsoltam magamnak, megtörölköztem és felkaptam magamra a tiszta fehérneműket, arra pedig rá vettem az általam kiválasztott zöldalma színű egybe ruhát és a hozzápasszoló halvány ezüst maga sarkút.
- Kisasszony! Már egy félórája várakozunk, engedjen már be, kérem! – Szólalt meg egy kétségbeesett vékony hang az ajtón kívülről. Az órára néztem, hát jóval átléptem már a számomra kiszabott készülődési és relaxálni való időt. Azonnal az ajtóhoz lépdeltem és kitártam azt.
- Sajnálom, sajnálom! – Nem győztem bocsánatot kérni a segédcsapattól. Legalább 3-4 voltak, és persze mind lányok. Mindegyik csak letaglózva állt az ajtóban, az egyik keze még a levegőben is maradt az ámulattól. Valószínűleg ő volt az, aki kopogtatott.
- Nagyon jól néz ki! Nagyon édi ez a ruha, tök jól áll! – Hangzott mindegyik szájából egyszerre, én pedig teljesen zavarba jöttem a kedvesebbnél kedvesebb bókoktól, egyáltalán nem voltam hozzászokva. Világéletemben sosem voltam az a tömegből kitűnő típus, inkább a beolvadó.
- A sminked zöldes-barnás lesz, rendben? – Nézett rám a legfiatalabbnak tűnő lány, de külseje ellenére mégis ő volt a legidősebb és maga a vezető. Félénken bólintottam.
- Rátok bízom magam, kérlek… varázsoljatok gyönyörűvé. – Halvány mosoly húzódott arcomra és kipirultan a földet kezdtem vizslatni, teljesen zavarba jöttem.
A lányok kedvesen elmosolyogtak, a főnök pedig hevesen bólogatott.
- Még szép, ez a munkánk te kis buta! – Ökölbe szorította a kezét és már is sminkemen kezdett dolgozni, a másik kettő a hajamat göndörítette. Kellemesen elbeszélgettük az időt, legalább egy másfél órán át szépítettek mire kész lettem.
- Kész! – Mondta az alacsony és hátralépett társaival, aki a hajamon végezte az utolsó simításokat pedig megfogta kezemet és felhúzott a székből és a tükör elé lökdösött. Szinte bepördültem a tükör elé és megrökönyödtem. Mintha nem is magam láttam volna, hanem egy idegen lányt. A smink és a haj teljesen mássá formálta az arcomat, más megjelenést adott.
- Jaj, ezt elfelejtette! - Mutatott rá egy aranyos kis fülbevalóra és nyakláncra, ami az asztalon hevert. Azonnal felvettem a kiegészítőket is, amikről eddig szégyentelenül megfeledkeztem.
- Gyönyörű lett a kisasszony. – A háttérből egy férfihang szólt hozzám, a kopasz volt az. – Ne haragudjon, hogy engedély nélkül jöttem, de szorít az idő. – Tette hozzá gyorsan.
Hálás voltam az újdonsült külsőmnek és megköszöntem a rajtam dolgozó kis, szorgos csapatnak, akik gyorsan távoztak is, mivel itt a munkájuk véget ért.
- Indulnunk kell. – Szólt rám, én pedig épp az ezüstös szőrme kabátot vettem hátamra. Még mindig nem hittem el, hogy ez velem történik. Nem álmodom? Nem káprázat ez az egész? Lesétáltam a lépcsőn és beszálltam a kocsiba.
Eközben kint teljesen besötétedett, a hó pedig lassan szállingózott lefelé a föld felé. A besötétített üvegre nyomtam piciny tenyeremet és kifelé bámultam, ahogy haladtunk el a hatalmasabbnál, hatalmasabb épületeknél. Teljes fényáradat és szilveszteri dísz kivilágítás, teljesen elnyerte a tetszésemet. Hamarosan az autó egy fehér kovácsolt vaskerítés elé érkezett meg, ami szép lassan kinyílt. Behajtottunk az udvar belső részébe, ahol már jó pár luxusautó parkolt. Egyre jobban izgulni kezdtem, féltem nehogy rosszul süljenek el a dolgok. Beállt a hatalmas sárga modern ház elé az autó, és leállította a motort.
- Megjöttünk. – Szólt hátra, szokása és dolga szerint kinyitotta az ajtót és megvárta míg kiszállok. Végig néztem a hatalmas kastélyszerű építményt, ami előtt egy hatalmas szökőkút is állt.
- Szóval itt lakik Kris… nem semmi. – Haraptam ajkaimra és oldalra pillantottam, de a kopasz már el is tűnt. – Hát ez meg hová tűnt? – Kérdeztem magamtól és elindultam befelé a kapuhoz, ahol egy ajtónálló volt, megkérdezte a nevemet, ezt követően leellenőrizte a listát és beengedett. Kellemes zene és meleg fogadott oda bent, a zenét már csak a nyüzsgő tömeg zaja nyomta el. Szép lassan lépdeltem befelé, szemeimmel Krist kerestem. Egy ismerős alakot sem láttam, féltem, hogy baj lesz belőle, hogy ha csak így mászkálok össze-vissza.
Hallottam, hogy néhány alak összesugdolózik a hátam mögött, nem tudták ki vagyok és honnét jövök. Ennyire azért futotta a nyelvtudásom, hogy ezt megértsem.
Megláttam a nem túl messzi távolban egy iszogató társaságot az aulában és oda lépdeltem hozzájuk gyorsan és megkocogtattam egy bordó szmokingos, pirosas-fekete hajú srác vállát.
- Elnézést, megtudnád mondani hol találom Krist? – Anyanyelvemen beszéltem hozzá, de remélem a név hallatán tudni fogja, hogy mit akarok.
A srác szép lassan megfordult, kecsesen tartotta kezében a drága pezsgős poharat, és arcára ugyan az a meglepettség ült ki, mint az enyémre.
- Tao?! – Néztem rá kerek szemekkel, ő ugyan így rám vissza.
Fogalmam sem volt mit kereshet itt ezen a partyn. És ez az új külső is teljesen meglepett, rettentő jól festett, szinte fel sem ismertem. De ő se engem, jelenlétem s külsőm ugyan úgy meglepte őt, mint engem az övé.
Újak lettünk egymás szemeinek egy pillanat elejéig, aztán ráeszméltünk ki is az valójában.
Ő az a srác, akitől tegnap a csokor rózsát kaptam, ő az a srác aki soha nem adja fel.
Nem tudok tőle szabadulni… tán ez egy jel? Égi jel, amit nekem szántak?
Fojtogató bizsergést érzek torkomban, egész testemet kirázza a hideg.
Lehetséges, hogy egyszerre két embert szeressünk?
Pokoli érzés bevallani, de szeretem...~
