In Heaven ~ (EXO-M Kris) Part 15.

 

Lassan ébredezni kezdtem a kábulatból, fejem zúgott azt hittem darabokra hullik az egész testem. Ott feküdtem az ágyamban, a sötét szobát csak az íróasztali lámpám kis fénye világította meg. Mire tisztulni kezdett a kép, egy alakot pillantottam meg ágyam mellett a földön ülni. Lassan felültem, ő csöndben várta, míg ajkaimat szóra nyitom.
- Mi történt…? – Kérdeztem tőle s közben fejemhez nyúltam, óvatosan megmasszíroztam ott ahol fájt.
- Elájultál… - Válaszolt sejtelmes hangon Tao és közelebb húzódott hozzám, kezemért nyúlt. – Miután elolvastad az smst. – Folytatta.
Hirtelen beugrott, ami az smsben állt, csak azok a szavak zúgtak fejemben. Ismét a rosszullét kerülgetett. Rám tört a gyomorgörcs és a hányinger, kezem ökölbe szorult.
- Nyugodj meg __________________________. – Mély levegőt vett Tao. Kíváncsi volt, hogy mi állhatott az smsben. – Szabad? – Kérdezte és a telefonért nyúlt, én csak bólintással válaszoltam neki még mindig előrefelé élettelenül bámultam. Miután elolvasta dühében felpattant.
- Ne aggódj, majd én mindenről gondoskodom. – Ott hagyta a telefonomat és sajátjával együtt távozott a szobából, idegességében még az ajtómat is becsapta, amitől összerezzentem. Fejemet lehajtottam a párnára, a takarót pedig magamra rántottam egészen nyakamig. Összehúztam magam, mint egy macska, jól összegömbölyödtem. Akaratlanul is de kitört belőlem a halk sírás, számra haraptam. Krissel akartam lenni, azt akartam, hogy hallgasson meg és védjen meg. Tudtam, hogy ez most jelen helyzetben lehetetlen.
Észrevétlenül pillanatok alatt a kimerültség miatt az álom magával ragadt egy sokkalta szebb, biztonságosabb helyre…


Fáradtan nyitottam ki szemeit reggel, mikor az ébresztő keltett. Meglepettségemre egyedül voltam a szobában, senki sem volt itt. Gyors mozdulattal ki keltem az ágyból és az éjjeliszekrényemre pillantottam, ahol egy rövidke üzenetre lettem figyelmes.
Olvasni kezdtem, ez volt a sárga papírra írva:

„Sajnálom, hogy itt hagytalak…, majd mindent elmagyarázok.
Tao.”

Miután elolvastam karjaimat széttártam és úgy dobtam hátra testemet vissza az ágynak. Csak bámultam a fehérszínű plafont, majd kipillantottam az ablakomon. Lelombozó és nyomasztó volt a kinti időjárás, szürkület volt. Mikor sikerült erőt vennem magamon és kikászálódtam az ágyból egyenest a fürdőbe vettem az irányt és elintéztem mindent, amit csak kellett. Teltek a percek és már iskolába menet álltam készen, gyorsan reggelit is csomagoltam magamnak Az előszobában megálltam a tükör előtt és végig mértem magam tetőtől talpig. Most már ideje volt hordani a sokkalta vízállóbb felszereléseket, értem itt a csizmát és a kabátot.
Közelebb hajoltam a tükörhöz, megpaskolgattam elsápadt arcomat.
- Nem nézhetsz úgy ki, mint egy zombi! – Parancsoltam magamra és neki is vágtam az utamnak. Táskámat vállamra vetettem és kiindultam. Gyors léptekkel haladtam a buszmegállóba, szerencsére éppen jókor érkeztem. A busz fáradtan állt meg a számára kijelölt helyen, fellépdeltem lépcsőin és helyet foglaltam az egyik kényelmetlen ülésen. Lucy jelent meg mellettem és azonnal felállított egy srácot, hogy mellém le tudjon ülni, elmosolyodtam a „pofátlanságán”
- Jó reggelt! – Üdvözölt kedves mosolyával és jobban végig mért. – Nagyon sápadt vagy, történt valami? – Döntötte meg fejét és arcomat kezdte csipkedni. Megráztam a fejemet, gyors tiltakozásba kezdtem.
- Nem, semmi! – Vágtam rá azonnal és táskámmal kitapintottam valami keményet. Hirtelen bevillant, még mindig nem hallgattam meg a cd-t, amit Kristől kaptam. Elsavanyodtam a saját viselkedésemtől, nem is foglalkoztam vele… Önző vagyok.
- Figyelj! Ma lesz Mia üdvözlő partyja, remélem te és Tao is eljöttök! – Örömében tapsikálni kezdett, én pedig érdeklődően pislogtam rá. – Biztos Mia is örülne neki, hogyha jobban megismerhetne téged. – Örvendezett továbbra is, a busz pedig az iskolához kanyarodott be. Leszálltunk róla és az esőtől védekezve besiettünk a hatalmas krémszínű épületbe. Lucy újdonsült japán cserediák barátjához lépdelt és intett nekem, visszaintettem neki is és a srácnak is. Az osztályterembe siettem, leültem helyemre. Szememmel kerestem a két srácot, de egyikőjüket sem találtam. Sem Krist, sem Taot. Így telt az egész nap, egyik sem érkezett meg. Kezdtem aggódni, kétségbeesni. Néhány osztálytársammal próbáltam beszélgetésbe elegyedni, még sem akartam egy kis antiszocnak tűnni. Igyekeztem beilleszkedni közéjük, nem akartam, hogy rossz véleménnyel legyenek rólam. A folyosón sétálva megpillantottam azt a lányt, aki mindig Krissel szokott lenni a hármas fogat vezetőjét őt pedig legalább még négy-öt lány követte. Ahogy megpillantott engem elmosolyodott féloldalasan, majd felém vette az irányt. Megállt előttem, sokkal magasabb és kecsesebb alakja volt mint nekem… nem féltem tőle, inkább érdekelt hogy mit akarhat tőlem.
- Bocsánatot szeretnék kérni, a támadás miatt. Nem gondoltam volna, hogy ennyire eldurvul ez az egész helyzet. – Hátradobta egy kézmozdulattal hosszabb hajtincsét válla mögé, ismét engem nézett sötét szemeivel. – De ettől független, nehogy azt hidd hogy Oppa a tiéd lehet. – Utalt Krisre, én pedig összeszorítottam fogaimat, arcom megfeszült. – Oppanak sokkal jobb személy való és hidd el meg is fogja kapni az a bizonyos valaki… - Ráncolta össze szemöldökét. Hirtelen nem is tudtam, hogy miről illetve kiről beszél. Magáról…? Vagy esetleg egy másik személyről? Letaglózódtam, mire feleszméltem addigra ő már hátát mutatta nekem és elvonult a hordával. Ideje volt hazamenni, elég volt ebből a borzadályból, otthon akartam lenni. Mikor kiléptem a kapun egy kéz kapaszkodott vállamba és húzott vissza, Lucy volt. Rám hozta a frászt, jobban összehúztam magamon a kabátot.
- Megijesztettél. – Motyogtam kissé sértődötten és tudni akartam, hogy mit akar.
- Akkor este várlak a bulira, nem kell semmit se hozni! – Világosított fel. – Mindent elintézek, ne aggódj. – Boxolt bele vállamba és ott hagyott ismét. Annyira különböztünk, de mégis csak nagyon megkedveltem ezt a kis pökhendi, nagy arcú lányt.
Elindultam haza és felkészültem az estére…


A délután folyamán a szüleim is megérkeztek, kifaggattak, hogy még is mit műveltem az elmúlt 2-3 nap folyamán és hogy kikkel voltam. A szokásos szülői hegyi beszéd, beszámolók tömkelege. Sóhajtottam egyet és a szobába lépdeltem, ott pedig elkészültem. Egy sötétlila buggyosabb, kivágott vállú felsőt és egy szűkösebb sötétebb farmert vettem magamra. Hajamat pedig oldalra tűztem fel, arcomra halvány sminket kentem. Taot eközben nem sikerült elérnem, egésznap nem vette fel a telefonját. Ujjaimmal lejjebb csúsztattam a hívás listát. Kris neve jelent meg, fel akartam hívni. De nem mertem, letettem az ötletről.
Megkértem édesapámat a rossz időre hivatkozván, hogy vigyen át kocsival Lucyékhoz. Persze, soha se tudott ellenállni kedves mosolyomnak. Kettesben elindultunk a nem túl távol lakó Lucyhoz, egyből megkaptam a fejmosást, amiért hétköznap „bulizni” megyek és persze a magyarázkodásom semmit sem ért. Kirakott a ház előtt, én pedig köszönetképpen egy puszit nyomtam borostás arcára és vadul integetni kezdtem neki.  Gyorsan a kezembe nyomott egy ajándék zacskót, még se akarták a szüleim, hogy üres kézzel jöjjek, megráztam a fejemet. A következő pillanatban pedig apám elvezette az autót, én meg az esőtől menekülve az eresz alá ereszkedtem, kintről is lehetett már hallani a hangos emberi társalgást és a zenét. Oda lépdeltem az ajtóhoz és bekopogtattam. Hirtelen ajtót is nyitott egy kicsit sem józan fiatal srác.
- Gyere csak be! – Üvöltött arcomba és berángatott az ajtón. Teljesen megilletődtem a hatalmas ember tömegtől és a hangos zenétől. Most már egyáltalán nem találtam jó ötletnek, hogy eljöttem… Szememmel azonnal Lucyt kerestem, át akartam adni az ajándékot és utána haza is menni. Sehol se találtam se őt se Miat. Mindenhol táncoló, őrültebbnél őrültebb arcok voltak. Kínáltak étellel és itallal is egyaránt, de egyikből se kértem, mindent visszautasítottam. Megpillantottam a lépcsőt, fellépdeltem rajta. Fent csak egy-két unatkozó embert vehettem észre, megpillantottam egy ajtót amin: „Lucy” felirat állt. Benyitottam, de egy éppen egymásba fonódó párt pillantottam meg. Teljesen zavarba jöttem, arcomat elöntötte a pír és paradicsom színné változtatta. Szerencsére ők nem vettek engem észre, halkan berántottam az ajtót majd megfordultam. A fiatalabbik szőke hajú lány sétált fel épp kézen fogva a sráccal, ő is észrevett engem. Hangosan felnevetett, arca és nózija kipirosodva a megivott alkoholtól. A nevetés után megölelt és jól magához szorított. Aranyos volt, megmosolyogtam.
- Ezt itt nektek hoztam. – Nyomtam kezébe az ajándékos zacskót, elvette tőlem és elég csúnyán nézett rám, hiszen megmondta, hogy ne merjek semmit se hozni. Megsimogatta a fejemet és elindult a sráccal a szobába, majd utánam kiáltott. – Érezd jól magad ______________________! – Kedves mosollyal arcán csukta be szobája ajtaját, miután kihessegette onnan az ott egymást nyaló-faló párt. Fogalmam sem volt, hogy ezután még is mit csináljak ezen a bulin. Ismerős arcokat kerestem, leindultam a lépcsőn. Kezemet rátapasztottam a kapaszkodó részre, nem akartam megcsúszni. Körbenéztem a lakásban, néha nekem ütközött pár részeges fiatal. De nem vettem magamra, próbáltam jól érezni magam. Szereztem magamnak valami üdítőt és annak kíséretében folytattam utamat a házban.
Megérkeztem a tánc parkettre… A távolból megpillantottam egy magas, szőkés hajú srácot, ahogy táncol. Megállt a szívem, kezemben a poharat akaratlanul is jobban megszorítottam, kilöttyent belőle a beletöltött buborékos üdítőital. Végig mértem a fiút, aki feketeszín nadrágot és egy fehér inget viselt, amin egy kantárszerűség volt. Ez nem lehet ő, ez nem…
Pár másodperc múlva egy élénk, meggyszínű ruhában táncoló lány lépett ki mellőle. Mia volt, felismertem. Annyira szenvedélyesen, kissé már erotikusan táncolta körbe őt, úgy fonta magát a fiú teste köré, mint Isten kertjében, az Édenben a kígyó Évára. Már-már lassan megfojtva őt, lélegezni nem hagyva Őt.
Nem akartam hinni, nem akartam látni a srác arcát. Nem akartam, nem, nem, nem.
A zene mintha megszűnt volna, csönd volt… Végre megfordult.
Kris volt... az a Kris akitől tegnap az első csókomat kaptam…
Ő nem vett engem észre, hiszen hatalmas ember tenger állt köztünk. De én láttam őt, láttam minden egyes mozdulatát. Láttam, ahogy hozzáér Miahoz, láttam ahogy nézett rá.
Egy beszélgetésre lettem figyelmes a háttérből.
- Láttad őket? Tuti, hogy megint össze fognak jönni! – Nevetgélt az egyik lány és az egymáshoz simuló táncpárra mutattak. Hátrakaptam a fejemet, a leader lány beszélgetett egy számomra ismeretlennel.
Szóval… Kris és Mia… együtt voltak? Agyam megtelt, ennyi információt nem bírt felfogni, megemészteni. Fogalmam sem volt az egészről, nem is sejtettem…
A nálam jóvalta idősebb szőke hajú lány Kris arcára tapasztotta tenyerét és végig simította azt, közelebb hajolt. Már nem is Krist néztem, hanem a lányt. Észrevett engem és halvány mosoly ült arcán. Ez meglepett, igazán meglepett. Most villant be. Az sms, ő írhatta… Nem is tudtam hirtelen milyen érzés került urrá rajtam. Annyi minden kavargott bennem. De a legfőbb kettő a Düh és az Elkeseredettség volt. Egész testem megfagyott. Akármennyire el akartam futni, rohanni… nem bírtam. Lábaim megkövültek. Megfeszülve néztem tovább az eseményeket, Mia pedig engem.
Láttam, ahogy keze, ami eddig Kris arcán pihent átsiklott a srác tarkójába és abba kapaszkodott. Egyre közelebb és közelebb hajolt, egészen addig ameddig ajkuk…
Nem láttam, hogy megcsókolta e vagy sem… Sötét lett hirtelen minden, valami mindent eltakart szemem elől.  Egy egyre hevesebben emelkedő mellkasra, és egyre gyorsabban dobogó szívre lettem figyelmes. Fülemet annak tapasztva álltam, szemeim kikerekedtek az imént látottaktól.
Félve pillantottam fel, hogy ki az aki elvette tőlem a látásomat, aki megfosztott a látványtól.
Tao volt ott, magabiztosan tartott karjaiban védelmezően.
- Látom időben érkeztem… - Rám se nézett, Kriséket bámulta és egyre mérgesebben fújtatott, mint egy feltüzelt bika.
Hirtelen a tömeg felhördült, hiszen ahogy Tao a karjaiba rántott a poharam kicsusszant kezemből és ráömlött egy lány szoknyájára, aki hangos káromkodásba kezdett. Kris felkapta tekintetét és megpillantott minket...
A sötét hajú rám nézett koromfekete szemeivel és elmosolyodott.
- Megígértem, hogy megvédelek. Igaz? –  Végig simította hófehér, hideg kezeivel arcomat majd fülem mögé tűrte egyik tincsemet. Megduzzadt ajkaim felé közelített sajátjaival…


Nem hagyott lezuhanni… Letört szárnyaimat segítette…
Fogta a kezemet, visszarángatott a katlanból. Magabiztosan, erősen tartott.
Hirtelen ismét önmagam voltam. Melegség öntött el a félelem és a kételyek helyett. Valamiféle szeretet.
Tao láthatatlanná tett, épp úgy mint én Krist tegnap a hintánál…~

In Heaven ~ (EXO-M Kris) Part 14.

Úgy éreztem magam, mint aki épp most kapott szárnyakat… mint aki épp most érkezett meg a Mennyországba.
Iszonyatos boldog érzés kerített magába. Valami édeskés ízt éreztem számban, hasonló volt a vattacukoréhoz. Nagyon, nagyon finom volt. Annyi, de annyi érzés kavargott bennem. Egy félénk könnycsepp is kicsordult szememből a boldogságtól, próbáltam takarni.
Lassan elváltunk egymástól, megszakadt a csók. Életem első csókja. Kezét emelte és hideg hatalmas mancsával letörölte a könnyemet, végül eltávolodott tőlem. Kezdtem nyitni a szemeimet, őzgida szemekkel bámultam rá, kipirult arccal. Egész testem reszketett az örömtől, imádtam ezt az újfajta érzést.
- Most már ideje, hogy haza vigyelek. Gyere. – Bökött fejével a kocsija felé és megindult maga mögött hagyva a régi emlékeket őrző hintát és engem. Felpattantam és gyorsan utána lépdeltem, bepattantam a kocsijába.
Kínos csönd uralkodott a kocsiban, egyikőnk se szólt a másikhoz. Iszonyat zavarban voltam, szívem pedig hevesen zakatolt mellkasomban. Nem kellett sok idő, a kocsi lassítva házunk előtt megállt.
- Köszönöm, hogy hazahoztál. – Mosolyogtam hálásan és kinyitottam az ajtót, ő csak bólintott köszönetemre. Becsaptam az ajtót, intettem egy utolsót és házunk kapujához siettem azt követően pedig az ajtóhoz. Előkaptam a kulcsomat, ki akartam nyitni az ajtót vele.
- Hol voltál? – Kérdezte reszkető hangon mögülem valaki. Teljesen rám hozta a frászt. Hátrakaptam tekintetemet, majd egész testemmel megfordultam.
Tao volt az, teljesen átfázva. Most ugrott be, hogy mit is beszéltünk meg. Nem is beszéltük meg, csak kijelentette… Hangosan köhögni kezdett.
- Te meg mióta vársz itt? – Kikerültem kérdését és helyette én kérdeztem tőle. Lelkiismeret furdalásom lett miatta, hiszen miattam fázott meg és most is miattam várt itt.
- Elég ideje… - Válaszolt pökhendin és közelebb lépett hozzám. Félénken néztem rá, nem akartam, hogy dühös legyen rám. Ismét köhögni kezdett. Nem volt szívem így hazaküldeni őt.
- Gyere be. – Kínáltam fel a lehetőséget és kinyitottam az ajtót magunknak. Követett magabiztosan, egy árva szó nélkül.
- A szüleid? – Kérdezte tőlem levetette magáról vizes kabátját és rám nézett. Sötét tincsei összetapadtak az esőtől, kissé göndörödni kezdett haja a párától.
- Ezek szerint még nem értek haza… - Motyogtam és telefonomért nyúltam, hogy megnézzem azt. A szüleim írtak, hogy elhúzódtak a tárgyalások, még egy napot távol kell lenniük. Igazat megmondva nem igazán lepett meg az egész, kiskorom óta ez volt. – És nem is fognak. – Tettem hozzá cinikusan. Hozzászoktam az egyedülléthez, de a megszokástól független nem szerettem.
Felkapta tekintetemet a cinikus kijelentésen.
- Biztos dolguk van. – Próbált megnyugtatni és hátra simította fekete szálú haját. Ismét csúnyán kezdett köhögni, szinte már sértette füleimet.
- Voltál orvosnál? – Kérdeztem tőle és oda lépdelt a magasabbhoz, tenyerem rányomtam homlokára. Ismét meleg volt. – Ahogy látom… nem. Annyira felelőtlen vagy. – Tettem hozzá és elhúztam kezemet bőrétől, kissé komor tekintettel néztem rá. Ő ezzel ellentétben sokkalta hálásabban. Eszembe jutott, hogy igazából én most kapcsolatban állok vele, járunk. Én pedig Krissel csókolóztam, belém hasított egy bizonyos rossz érzés. Egy kétely… Boldog voltam, hogy megtörtént a csók és hogy Krissel történt. De emellett itt volt Tao is, féltettem őt a csalódástól. Nem akartam bántani. Ő hozzá is kötődtem, csak nem tudtam még eldönteni, hogy mégis hogyan kedvelem őt.
- Gyere, ülj le. – Noszogattam egyenest a kanapé felé. – Csinálok neked egy jó meleg teát! – Szinte már rutinos programmá vált köztünk a tea csinálás. A konyhába indultam, neki láttam a teafőzésnek. Pár perc elteltével ott tartottam, hogy már éppen ízesítettem be, mikor vékony, de szálkás karok fonták körbe testemet, állát vállamnak támasztotta.
- T-Tao! – Nyögtem ki és a citrom, amit eddig próbáltam kicsavarni elgurult a pult másik felébe.
- Fázom ___________________________... – Elhaló, fáradt hangon suttogta fülembe. Felidegesített, miért nem tud rám hallgatni és elmenni egy orvoshoz?!
- Elég, pihenned kell… - Próbáltam kikerülni a szorításból, de nem engedte. Végül feladtam és hagytam, hogy vállamon illetve hátamon pihenjen. Hallgattam halk szuszogását, bámultam a forró tea gőzét. Pár perc múlva erőt vett magán és eltávolodott tőlem.
- Sajnálom. – Kért bocsánatot önzőségért, megráztam a fejemet és szembefordultam vele.
- Ígérd meg, hogy holnap elmész az orvoshoz! Ígérd meg! – Most már sokkalta fenyegetőbben mondtam, reméltem, hogy elérem a kellő hatást. Tudtam, hogy valamivel ösztönöznöm kell őt. – Ha elmész, ma itt aludhatsz… - Halkan, alig érhetően mondtam.
- Áll az alku. – Sokkalta egészségesebb lett az arca pillanatok alatt. Az „alku” szavacskáról Kris ugrott be… és a csók. Éreztem, hogy nem fogom tudni teljesíteni az alkunkat. Az, ami eddig fontos volt, az hogy híres legyek annyira, mint ő… már mit sem számított. Más cél állt előttem, mást akartam.
Megráztam a fejemet, vissza akartam térni a valóságba.
- Tessék meginni, addig én elmegyek fürödni egyet. Érezd csak magad otthon. – Mosoly ült ki pofimra s kezébe nyomtam a bögrét, felsiettem a lépcsőn. Bezártam szobám ajtaját a biztonságérdekében. Ledobáltam magamról feleslegesnek vélt ruháimat és megengedtem a fürdővizemet.
Leültem a kád szélére és hozzákezdtem szokásos gondolatmenteimnek s oldalra nyúltam telefonomért, nyomogatni kezdtem annak gombjait. Addig nyomkodtam végül, míg a kád megtelítődött vízzel a pára pedig lassan kúszott a plafon felé. Elzártam a csapból folyó vizet és óvatosan beültem a kádba, áztattam testemet ameddig egy idős néniére nem kezdett hasonlítani. Kimásztam a „saját medencéből” és neki álltam megtörölközni. Felkaptam magamra a pizsamaszerű ruházatomat és elindultam lefelé a lépcsőről.
Mire leértem a lépcsőaljára Tao már várt engem. Meglepetésemre megterített, kész asztallal várt s egy gyertya állt az asztal közepén. Abban a pillanatban hatalmasat kordult gyomrom, azonnal rátapasztottam kicsiny mancsaimat.
Harsányan felnevetett a nálam idősebb fiú és kihúzta nekem a széket, köhintett egyet.
- Ezzel neked készültem. – Most már csak kedves mosoly ült arcán. Nem bírtam ellenállni a látványnak és az illatoknak. Belementem a vacsora meghívásnak a saját házamban.
- Köszönöm Tao. – Ültem le a számomra kinevezett székre és már neki is láttam volna, de persze nem akartam bunkónak tűnni, még is csak ő fáradt vele. – Betegen nem kellene ilyeneket csinálnod… - Motyogtam és elemeltem egy halas szendvicset.
- Egészségedre. – Kívánt ezzel jó étvágyat nekem és belekortyolt saját teájába. Le se vette rólam tekintetét, sötét szemeivel engem bámult. Csöndben folytattuk az evést, míg majdnem minden el nem tűnt az asztalról. Tele lett a hasam, hatalmasat ásítottam.
- Ez jól esett! – Sokkal boldogabb lettem, mint az előtt. Kinyújtóztattam végtagjaimat, kitoltam magam alól a széket és felálltam. – Köszönöm a finom vacsorát. – Az órára pillantottam, már este kilenc is elmúlt.
- Ideje menni aludni. – Motyogtam neki és elkezdtem elpakolászni a szennyest, Tao is segédkezett. Rá 10-15 percre végeztünk is.
- Jó lesz itt? – Kérdeztem tőle, a kanapéra mutattam.
- Nem… Ott ahol tegnap. – Elvigyorodott féloldalasan, tudta hogy úgy sem fogok nemet mondani neki. Szemeimet forgattam. – Csak tudnám, miért akarsz ennyire az én ágyamban aludni… - Suttogtam magamnak gögősen. Fellépdeltünk a saját kis szentélyembe, s azt követően pedig megágyaztam neki.
- Ugye nem gondolod, hogy majd hagyom, hogy a földön aludj? – Nézett rám és kezemért nyúlt, oda húzott magához.  Kissé ódzkodtam tőle, visszább húztam tőle.
- ________________, kérlek. Adj nekem egy esélyt… Ha már igent mondtál nekem, viselkedjünk úgy mint egy igazi pár. – Oda húzott magához ismét a sötét hajú és karjaiba zárt. Hagytam, hogy csak öleljen… nem löktem el. Végülis igaza volt…
A háttérből hirtelen telefonom csengőhangja szólalt meg, rám hozta a frászt. Elengedett, hagyta hogy oda sétáljak érte. Sms-t kaptam… biztos a szüleim azok, gondoltam.
Tévedtem.

„Vigyázz magadra. Úgyis visszaszerzem…”

Ismeretlen szám volt. Arcomra kiült a félelem, hirtelen beugrott, amikor a lány megtámadott a fürdőben. Biztos ő lehet az, ki más? Teljesen elkábultam, szédülni kezdtem. Szemeimmel a karmolás nyomait bámultam, telefonomat pedig kiejtettem a kezemből… nagyot koppant a padlón. Testem ide-oda dölöngélt, kezdtem elveszíteni fölötte az irányítást. Hirtelen mellettem termett Tao, de már csak távolodó hófehér arcát láttam, egyszer csak minden elsötétült…

Valami félelem teljesen magába szippantott, hatalmas űrt éreztem mentálisan mind fizikálisan. Nem akartam, hogy bántsanak s megalázzanak többé…
Mintha a végtelenbe hulltam volna, de mégis tartott valami biztos… olyan volt mint egy szárny, ami nem engedi, hogy lezuhanj.
Valaki szárnyakat adott nekem és vigyázott rám…~

My Life is You ~ +18 (EXO - Tao)

Épp hazafelé igyekeztem a munkámból, későre járt már. Tudtam, hogy Ő pedig otthon vár rám hűségesen, ahogy egy kiskutya szokott szeretett gazdájára.  Hideg októberi időjárás megcsípte az orromat és az arcbőrömet, teljesen kipirult. Kabátomat jobban áthúztam mellkasomon, telefonomért kaptam és megnéztem beérkező üzeneteimet… Egy új volt;

„Igyekezz, már nagyon várlak.”

Nem érdekelt, hogy több mint 1,5 éve voltunk együtt… a szívem mindig gyorsabban és gyorsabban dobogott ha rá gondoltam.

Kint már eközben teljesen besötétedett, hatalmas felhők takarták az eget. Sokkalta sietősebbre vettem, kinyitottam a lépcsőház ajtaját és felsiettem a csigaszerű lépcsőn. Elővettem kulcsomat és kinyitottam a zárat.
- Megjöttem! – Szóltam be figyelmeztetően. Leraktam kabátomat és táskámat egy közeli székre. A fürdőből vízcsobogás hallatszódott, félénken elmosolyodtam. Odalépdeltem és bekopogtam, azt követően pedig benyitottam.
- Szia! – Köszöntem be a sötéthajúnak, aki épp hasizmait mosta. Oda kapta tekintetét és elmosolyodott szerény személyem láttán. Elzárta a vizet s törölközőjéért nyúlt, gyorsan dereka köré csavarta. Épp kezeimet mostam mikor átkarolt hátulról, szép lassan eláztatva rajtam a száraz ruhát.
- Hé…hé… - Mondogattam neki, hangosan felnevettem hevességétől.
- Hiányoztál… - Búgta fülembe, majd nyakamra csókolt a magasabb srác, hasamat kezdte cirógatni kezeivel.
- Te is nekem. – Hátra dobtam hajamat, ami arcon csapta. Hangosan felkacagtam az arckifejezéstől, amit vágott.
- Szemtelenkedünk? Szemtelenkedünk? – Gúnyolódott velem és egy gyors mozdulattal felkapott, én pedig magabiztos vállaiba kapaszkodtam.
- Nem igaz Tao! Tegyél már le! – Kiabáltam vele, de persze nem voltam rá dühös… csak játszottunk. Gyorsan besietett velem a hálóba és ledobott az ágyra, hosszú hajtincseim ráomlottak az ágyra… Olyan voltam, mint az áldozat, akit pár másodperc múlva el kap a vadász.
Tao fölém hajolt és arcomra csókolt.
- Imádlak. – Elmosolyodott, végig simított arcomon vékony ujjaival. – És iszonyatosan kívántalak egész nap. – Jelentette ki mohón és számra csókolt, nyelvét finoman átvezette számba. Nyelvünk táncot járt egymás körül, az övé gorombán magáévá tette az enyémet. Nem akartam ellenkezni, nekem is nagyon hiányzott Ő. Hagytam, hogy azt tegye amit csak akar.
- Szeretnék neked örömöt okozni _____________________ - Ismét aranyos mosoly ült ki arcára, tenyereit rátapasztotta derekamra és elkezdte rajta feltűrni a fehér tapadósabb felsőt, egészen addig ameddig el nem ért melleimig. Gyors mozdulattal lerántotta a világos színű melltartót és melleibe markolt, óvatosan bele is harapdált azokba. Hangos s egyben kéjes sóhajok hagyták el torkomat. Rászorítottam mancsaimmal a lepedőre, összetúrtam azt.
- Tao! – Nyögtem ki nevét és jobban magamhoz szorítottam. Melleim után combjaimnál matatott, erősen belemart bőrömbe, piros nyomokat hagyva maga után. Éreztem, ahogy egyre beljebb s beljebb csúszik keze egészen addig ameddig el nem érte gyengepontomat. Lecibálta rólam nem túl vadan a farmert s óvatosan, félénken fel s alá tologatta ujjait, szép lassan félretolta a bugyit.
- Gyönyörű vagy… - Dicsérte meg testemet, egy mozdulattal lehúzta rólam a bugyit és neki esett. Lekúszott lábaimat pedig vállainak vetette, finoman végig nyalt sípcsontomtól egészen belsőcombomig. Nyelvét kiöltve végig szaladt egész intimpontomon, kényeztetni kezdett. Egyre hangosabban sóhajtoztam, nyögdécseltem a vágytól. Leeresztettem egyik lábamat férfiasságához, ügyetlenül oda nyomtam talpam.
- Chah… - Nyögött fel férfiasan Tao, egy pillanat elejéig befejezte az érzéki kényeztetést. – Nem bírom tovább. – Jelentette ki és elhúzta a törölközőt dereka elől, megpillantottam kicsit sem nyugodt férfiasságát. Pirongva néztem rá, elmosolyodtam csalafintán. Már akartam érezni Őt. Nem is kellett több, óvatosan s egyben gyengéden elkezdte belém nyomni férfiasságát. Nevét kezdtem ismételgetni, karommal átkaroltam nyakánál fogva. Egymás szemébe néztünk, mintha azokban az éjfekete szempárokban a végtelenre találtam volna. Halk sóhaj hagyta el ajkaimat, elkezdte magát ki-bemozgatni. Eleinte csak lassan, majd egyre gyorsabban. Kezeivel hajamba túrt, egy-két tincsem ujjai köré csavarodtak. Hátam eltávolodott az ágytakarótól és felhúzott ölébe, úgy mozgatott magán fel s alá. Vizes hajába túrtam vékony ujjaimmal, fejbőrét pedig végig szántottam körmeimmel. Egyre hangosabban hördült fel, mellkasa egyre jobban megemelkedett. Ez nem csak szex volt, hanem szeretkezés. Őszinte és szeretetteljes. Eggyé vált a testünk…
- Tao! – Hangosabban nyögtem fel és elélveztem, egész testemet mintha áram rázta volna meg. Jól magamhoz szorítottam a srác izmos testét, fejemet neki döntöttem élettelenül vállainak. Ő persze folytatta csípője mozgatását, neki se kellett pár percnél több… Jobban magára húzta vékony, hófehér testemet és férfias nyögés keretében elélvezett. Kezei derekamról most már hátamra csusszantak, úgy szorított erősen magához, eldőlt velem az ágyon.
- Nem bírtam tovább, bocsáss meg. – Lihegte fülembe, közelebb húzott magához és ránk rántotta a takarót. Elmosolyodottam kedvesen és végig simítottam az arcát.
- Ez így volt tökéletes. – Csókoltam szájon szerelmesen. Már csak arra lettem figyelmes, hogy angyali arca már pihen. Elaludt.
- Biztos nagyon elfáradtál… - Motyogtam és betakargattam, de óvatosan nehogy felébredjen. Anyáskodó mosoly ült ki arcomra és ismételten végig cirógattam arcát. Azt követően pedig felálltam és az ajtóhoz siettem, megálltam ott. Visszatekintettem alvó szerelmemre, de arcomról a mosolyt egy pillanatig sem bírtam levakarni.
- Jó éjt kedvesem… - Indultam ki a szobából és búcsút vettem tőle a kegyetlen pár percre, amit külön kellett tőle töltenem.


Minden reggel és minden este csak ő kellett nekem. Nélküle nem voltam senki se…
De mikor vele voltam… Ő volt számomra minden, maga az Élet…~

In Heaven ~ (EXO-M Kris) Part 13.

Csak bámultam előrefelé. Minden megszűnt, éreztem az ömlengő tömeget. Annyira távolinak érzékeltem mindent. Mintha egy világ választott volna el tőle…
Ledöbbenve álltam ott, arra lettem figyelmes, hogy megragadja Lucy a kezemet és rángat előrefelé. Addigra mire odaértünk már szétváltak egymástól.
- Nővérkém! – Kiáltott neki oda és Lucy az idősebb karjaiba vetette magát. Én még mindig csak bámultam, már kissé idétlenül.
- Ő itt az osztálytársam, _______________________. – Mutatott be gyorsan Lucy és hátrébb lépett egyet, így helyet adva nekünk. Próbáltam feleszmélni s kilépni a sokkból, ami az imént ért. Kezemet nyújtottam a nálam jóvalta magasabb lánynak és mosolyt erőltettem arcomra. Csak most néztem meg igazán arcát. Világos kék szemei voltak, mint Lucynak. Arca hófehér volt, egyetlen hiba sem volt rajta.
- Örülök a találkozásnak. – Mosolyodott el angyalian Mia és kezet rázott velem. Kris elvette a lány cuccait és elindult.
- Ideje mennünk. – Lépett oda a lányok édesapja s ezt követően üdvözölte most érkezett lányát. Az pedig csak helyeslően bólogatott, elindultunk vissza a kocsihoz. Rengeteg táskája volt még, mindenkinek jutott egy-egy amit hozhatott.
Még mindig nem bírtam megemészteni a történteket. Fogalmam sem volt mit mondhattam volna, abban a pillanatban nyitotta nekem ki az ajtót Lucy.
- Szállj be, gyorsan. – Noszogatott, hiszen még mindig szakadt az eső.
- Köszönöm, de azt hiszem nekem most már haza kell mennem. – Éreztem, ahogy az eső eláztatja a bőrömet, hajamat.
- Ne butáskodj már! Hazaviszünk. – Csendült fel Lucy édesanyjának hangja, de valaki gyorsan közbevágott.
- Majd én hazaviszem. – Javasolta Kris és fölém tartotta a fekete színű esernyőt. Biztonságot nyújtott, de csak egy kis ideig… Megrökönyödtem, ajkaimra haraptam.
- Rendben, akkor ________________ holnap! – Szállt be nővére utána Lucy. Mia a háttérből érdeklődően figyelt, szemei megcsillantak. Furcsának tűnt tekintete, nem csak kíváncsinak, hanem kissé féltékenynek. Lehet csak beképzelem… sok volt ez a mai nap.
Lucyék autóját már csak a távolból figyelhettem, elhajtottak. Ott maradtam Krissel kettesben.
- Gyere, az autóm hátul parkol. – Elindult maga mögött hagyván. Én nem mozdultam, megfagyva álltam. Nem érdekelt, nem akartam úgy tenni mint akit egy kicsit is érdekel az egész.
- Nem kell elvinni, haza találok. – Motyogtam rekedtes hangon, átkaroltam önmagamat. Ő eközben hátrafordult és felrántotta egyik szemöldökét.
- Ne mártírkodj, gyere már… - Várt rám, nem mozdult egy centimétert sem.
- Nem! – Kiáltottam rá, többen is felfigyeltek hangomra. – Nem akarok veled sehová se menni! – Miközben leszorított szemekkel kiabáltam felé ő megindult és egy gyors mozdulattal elkapta csuklómat. Ráncigálni kezdett maga mögött, nem érdekelte, hogy mit akarok. Önző volt, mint minden egyes alkalommal. A garázs résznél jártunk már, elég kihalt és sötét volt. Megrántotta csuklómat s azt követően egész karomat. Hátam a falnak ütközött és oda nyomott vállamnál fogva. Csak bámult rám hatalmas, mézbarna szemeivel. Elszánt s bátor volt… Tekintetünk állta a másikét, egyikünk se adta fel.
- Fejezd be a hisztit, hazaviszlek. – Kris hangjától zengett az egész garázs rész. Már nem akartam vitatkozni, belefáradtam. Csak haza akartam menni, egyedül lenni…
- Elég volt. – Másik kezemet mellkasához nyomtam és próbáltam eltaszítani magamtól. Hagyta, nem mutatott semmiféle ellenállást.
- Szerintem is. – Tette hozzá és kinyitotta a kocsit, beszállt. Így tettem én is, becsuktam az elegánsabb autó ajtaját. Beindította a motort az pedig dorombolni kezdett, mint egy gazdájához dörgölőző kismacska.
Elindultunk visszafelé, a hozzám vezető úton. Már időközben teljesen besötétedett, este 6 felé járhatott. Az elmosódó utcai fényeket és az egymással versenyző vízcseppeket bámultam az ablaküvegen. Csönd volt, egyikőnk se szólalt meg. Szánalmasnak éreztem, mintsem kínosnak.
Elhaladt a házunk mellett, hirtelen felkaptam fejemet.
- Hé, te mit csinálsz? A házunk ott van! – Szólaltam fel kissé indulatosan és Krisre bámultam. Hideg arccal bámult előre, nem méltatott válaszra engem. Teljesen nyugodtan vezette tovább az úton az autót az ő saját úti célja felé…

Eközben Lucyéknál…

- Ki volt ez a lány azon kívül, hogy az osztálytársad? – Kérdezte Mia hugától miközben már javarészt kész voltak a kicsomagolással, haját igazgatta a tükörben.
- Aranyos, visszahúzódó csajszi. Bírom. – Válaszolt a kérdésére a fiatalabb miközben levágta magát a tv elé.
- Tetszik Krisnek? – Kérdezett rá végül a lényegre, testvére pedig felült s telefonját nyomkodta.
- Ha arra gondolsz, hogy miért volt kint a repülőtéren én sem értem… Hiszen már évek óta nem beszéltetek. Furcsa volt… - Motyogta halkan és telefonját ledobta az ágyra, kilépdelt a szobából.
Mia karba tette kezeit, majd az ágyhoz sétált. Elkezdte huga telefonját nézni, azon belül pedig a telefonkönyvet. Elővette saját telefonját s átmentett egy számot.
- Itt is vagyok! – Jelent meg Lucy, de akkor már telefonja ugyan úgy az ágyon volt, ahol hagyta…


Egyre nagyobb köd zúdult a városra, egyre rosszabban lehetett látni mindent. Az eső elállt, már csak épphogy szemerkélt és a szél is lecsendesült. Kris megállította az autót, majd azt követően kinyitotta annak ajtaját és kiszállt az autóból. Én követtem őt, ugyan ezt tettem. Meglepetésemre egy játszótérre hozott engem, ki volt világítva sárgás-fehéres színű izzókkal. Kissé karácsonyos hangulatom is lett tőle, mosolyt csalt az arcomra. Kezeimet finoman összenyomta, dörzsölgetni kezdtem őket. Hallottam, ahogy előttem sétál, hiszen a nedves fűn csúszott mind kettőnk cipője. Szépen lassan, délcegen lépdelt egyenest egy piros színű hintáig. Megállt előtte és finoman meglökte azt hosszú ujjaival.
Agyamat ismét átvették azok a gondolatok, amik a repülőtéren történtek… és azok amik az este folyamán. Beszélnem kellett, ha már ő nem tette. Erőt vettem magamon és mikor már ajkaimat szóra nyitottam volna… megszólalt.
- Kiskoromban sokat jártunk ide az apámmal… - Mondta mély hangján s ismét meglökte a hintát. Hirtelen minden felgyülemlett dühöm felszívódott, már nem haragudtam rá. Beértem őt, a piros hintára szegeztem tekintetemet. Figyeltem a kövér esőcseppeket, ahogy a sárgás barnás avarra hullnak. Nem tudtam mit mondhatnék, nem akartam semmi bugyutát mondani neki. Inkább fel akartam vidítani, elterelni a rossz és fájó gondolatokat illetve emlékeket.
Lehajtotta a fejét. Sötét szőke tincsei elrejtették szemeit. Szívem elkeseredett Kris láttán. Félve kezemet nyújtottam feje felé, pulóverje kapucniját óvatosan fejére húztam.
- Így most senki sem fog látni téged. -  Sóhajtottam, táskámért nyúltam és kicipzáraztam azt. Kivettem belőle egy zsebkendőt és egy gyors mozdulattal letörölgettem a hintát. Helyet foglaltam rajta és elmosolyodtam kedvesen. Kezeimmel a hideg vasláncba kapaszkodtam és készültem ellökni magam a földtől. Hátratoltam magamat lábaimmal és neki rugaszkodtam...
Előttem termet egy gyors mozdulattal és elkapta a láncot, lábfejem sípcsontjának ütközött.
- Senki, csak te. – Suttogta el a nálam sokkal magasabb fiú, megállította a még szinte el sem induló hintát. Egész testem megfagyott. Nem tudtam eldönteni, hogy a bennem kavargó érzésektől vagy az esti hidegtől… Meleg lehelete simogatta vékony nyakamat, hajtincseim csiklandozták bőrömet. Kirázott a hideg, szemeimet lecsuktam.
A következő pillanatban valami bizsergető, forró érzést éreztem ajkaimon. Sajátjait enyémekre tapasztotta. Szemeimet felnyitottam, csodálkozó tekintetemet nem viszonozta az övé. Szívem majd kirobbant a helyéről, tűzijátékok robbantak a fejemben…
Kris megcsókolt engem.


Minden megszűnt számomra. A távolból csak a szemerkélő eső hangját hallottam, és ahogy egy-két csepp találkozik a betonnal. A szél halk suhogását, a falevelek rezdülését…
Csak én voltam és Ő.
Arra az egy percre, csak számomra vált láthatóvá… arra az egy percre csak az enyém lett…~

In Heaven ~ (EXO-M Kris) Part 12.

Rémülten néztem körbe a szobában, hogy hol is lehet Kris. De még mindig nem találtam tekintetemmel sehol sem. Ujjaim pedig még mindig összekulcsolva voltak Taoéval. Óvatosan próbáltam elhúzni, nem akartam felkelteni. Megrémültem, hisz nem tudtam miért is van ez most... Sikeresen elhúztam kezemet a szorításból, felemelkedtem a padlóról és elindultam kifelé a szobából.
- Te meg hová mész? – Szólt hozzám rekedtes hangon, megfordultam. Félig már felemelkedett az ágyról, kitakarta magát.
- Megkeresem Krist. – Motyogtam, arcomon vékony pír cikázott végig.
- Felesleges, már este elment… Velem voltál kettesben egész este. – Most már felállt miközben ezeket a szavakat mondta nekem, oda lépdelt hozzám. Arcomra pedig kiült a meglepettség, el se hittem amiket mondd.
- De hát miért?! – Aggodalom csengett ki hangomból, visszavettem belőle. Mikor már oda ért elém a magasabb, kezemért nyúlt és közelebb húzott magához. Néma csönd volt, a szőnyeget bámultam és próbáltam elűzni Krissel kapcsolatos gondolataimat. Nem aggódhatok mindig miatta…
- Jó reggelt. – Ajkai homlokomat súrolták, zavaromban előre hajtottam a fejemet. Ajka rá tapadt hófehér bőrömre, persze azonnal elhúzódtam.
- Jó reggelt… - Motyogtam félénken, majd folytattam. – Ideje lenne lassan indulni az iskolába. – Vakartam meg arcomat, másik kezemmel hátra simítottam göndörebb fürjeimet. Bólintott.
- Ha megbocsátasz. – Fordított hátat nekem Tao és a fürdőbe sétált. Elintézte az ottani teendőit, ahogy én is. Felöltözve tért vissza hozzám. Egy mohazöld felsőt viselt és egy sötét szín farmert. Fekete tincsei összevissza álltak, szemüveget viselt ismét orrán.
- Kész vagyok, indulhatunk. – Emelte meg a sporttáskát, még mindig csúnyán köhögött.
- Várj! – Én még fele annyira sem voltam kész. Ma nem sminkeltem, hajamat is csak gyorsan összefogtam. S egyszerűbbnél egyszerűbb ruhákat dobáltam magamra.
Míg ő zuhanyozott és rendbe tette magát, felraktam neki egy teát. Szépen kitöltöttem neki egy termosztátba, majd kezébe nyomtam mikor épp leért a lépcsőaljára.
- Azért nem ártana, hogyha meglátogatnál egy orvost. – Tanácsoltam neki, ő csak bólintott. Megköszönte a teát, s egy gyors mozdulattal bele is kortyolt.
- Menjünk, mert a végén tényleg elkésünk. – Szólt rám apáskodóan, elindultunk kifelé. Még gyorsan, amit tudtam elpakoltam. Rendet hagytam magunk után, tudtam hogy a szüleim utálják a kupit. Kiléptünk az ajtón, majd utunk egyenest a buszmegállóba vezetett. Csöndben sétáltunk egymás mellett, csak egy-két köhintés szakította meg azt.
Most nem esett, csak a szél fújt kegyetlen erővel. Szürke felhők borították az eget, ezzel megfosztva minket a napfénytől.
Pár perc múlva meg is érkezett a buszunk, felszálltunk rá. Rengeteg diák volt már rajta, tumultus volt. Valami furcsa volt… Mindenki engem és Tao-t bámult. Nem értettem, hogy miért. Sugdolóztak, egymás fülébe beszéltek.
- Mi a franc van ezekkel? – Néztem Taora, aki épp egy könyvet olvasott már. Kissé méláztam is látványában, felsóhajtottam s válaszára vártam.
- Valószínűleg tudnak rólunk. – Mondta lágy hangján. Arcom kissé elsápadt a kijelentéstől, aztán pedig eper színné változott.- Kissé furcsa, hogy együtt jövünk reggel a te házadtól, nem?
- Rólunk? – Meredtem rá, nem hittem füleimnek. Lassan elfordítottam a tekintetemet és a távolba meredtem, néztem az elsodródó házakat, bokrokat, embereket…
- Tegnap este… Megkérdeztelek téged. – Fejtette ki jobban, látta hogy nem értem az egész szituációt. – Valójában Kris kérdezte meg tőled, hogy velem akarsz e lenni és te „igen”-t válaszoltál. – Rám nézett, összezárta a nyitott könyvet. Felrántottam szemöldökömet, eszembe jutott minden. Akkor ez volt az a kérdés, amiről álmodtam és nem emlékeztem rá. Ajkaimra haraptam gőgösen, már értettem a beszédet a hátam mögött. Mindent értettem egy valamin kívül.
Kris miért tűnt el…? A válaszom miatt…? – Merengtem magamban, a buszjelző szakított ki gondolatmenetemből, ideje volt leszállni.
- A barátnőm vagy. – Lépett le a buszlépcsőjén és kezét nyújtotta, hogy lesegítsen engem róla. Csak néztem ki fejemből. Nem tudtam, hogy most örülnöm kellene ennek vagy sem…
Éreztem valamit Tao iránt, de nem szerelmet… valamiféle kötődést. Emellett tudni akartam azt is, hogy Kris miért tűnt el. Folytattam eszmefuttatásomat, egyre dühösebb és dühösebb lettem. Miért is lehetne kiakadva?! Hiszen csak egy megállapodás van kettőnk között. Nem érez semmit sem irántam… Hát legyen, megpróbálok beleszeretni Taoba...
Kicsiny, vékony kezemet nyújtottam és belehelyeztem az övébe, hangos jujjogás tört fel a háttérből, elmosolyodtam. Igyekeztem kedves és odaadó lenni vele, ha már így alakult minden. Félreértésből származik, de lehet hogy jó is kisülhet belőle… mégha csúnyán is hangzik. Kézen fogva indultam vele az iskola udvarán keresztül egészen az osztályteremig. Nagyon felkapott téma lett az, hogy összejöttünk. Ezzel foglalkozott mindenki.
Beléptünk a terembe, mindenki ránk szegezte a tekintetét. Azonnal szememmel Krist kerestem, de sehol se találtam. Nem volt ott.
Hirtelen egy ütést éreztem vállamon, Lucy volt az.
- Nekem erről miért nem beszéltél?! – Kérdezte felháborodottan, durcásan. De persze aztán harsányan felnevetett. Kínomban csak mosolyogni tudtam, felsőmet gyűrögettem kezeimmel.
- Örülök nektek, már teljesen azt hittem hogy… - Azonnal szája elé kaptam mancsomat és betapasztottam vele ajkait. Értette a célzást, csöndben maradt. Helyet foglalt mindenki a saját padjánál, így tettem én is, a tanítás pedig megkezdődött. Tao jóvalta messzebb ült, kerültük egymás tekintetét. Új volt ez a szituáció mind a kettőnk számára. Kitekintettem az ablakon, egy pillanatra se sikerült elvonatkoztatnom Tőle… Akartam tudni, hogy merre jár, kivel van, mit csinál…  Hirtelen egy papírgalacsin érkezett meg padomra, széthajtogattam azt.
Ez állt benne:

„ ____________________! Tényleg nagyon örülök neked és Taonak, teljesen félreértettelek! Azt hittem, hogy másért vagy oda. Jobb is így azt hiszem…
Ma jön haza a nővérem, Mia. Ki tudnál jönni velem a repülőtérre érte? Nagyon hálás lennék! L”

Miután szememmel végig futottam a levelet, hátrafordultam a szőke európai lányhoz és kedvesen bólintottam válaszul neki, szívesen elkísérem. Kíváncsi vagyok a nővérére, hiszen amikor a gólyatáborban voltunk rengeteget mesélt róla.
Így teltek el az órák, sikeresen megírtuk a kémia dolgozatot is… Kris még mindig sehol se volt. Kezdtem egyre frusztráltabb lenni ebből adódóan, de nem hagytak nekem több időt gondolkodásra. Egésznap kérdésekkel zaklattak engem az új kapcsolatomról… Fárasztó volt. Elgondolkoztam, hogy mekkora botrány lenne abból is, hogyha kiderülne hogy Tao az EXO tagja ugyan úgy, mint Kris. Hatalmasat sóhajtottam, ideje volt menni. Összeszedtem a cuccaimat és Lucyhoz lépdeltem.
- 16: 30kor érkezik meg a gépe Párizsból. – Nézett karórájára, ami fél négyet mutatott. – Ideje lenne mennünk, ja és köszönöm, hogy elkísérsz! – Csattant fel örömében, Taora pillantott, aki mellettem termett.
Leszegeztem tekintetemet, egyik hajtincsemet ujjam köré fontam félénken.
- Hová mész? – Kérdezte tőlem és derekamra tapasztotta kezét óvatosan, nem akart semmit se elsietni vagy erőltetni. Ezt pedig nagyon is értékeltem.
- Elkísérem Lucyt a repülőtérre, utána pedig hazamegyek. – Meg se várta lényegében, hogy végig mondjam, gyorsan közbevágott.
- Utána átmenjek? – Ennyit arról, hogy nem erőszakos, motyogtam magamban. Bólintottam, nem akartam elutasítani ettől függetlenül.
- Akkor vigyázzatok magatokra. – Hajolt közelebb a sötétebb hajú és arcomra csókolt. Térdeimet egymásnak döntöttem, levegőt se vettem pár pillanatig a zavartól. Már csak távolodó alakjára lettem figyelmes, Lucy felébresztett kábulatomból.
- Jaj már! Nincs idő most erre! – Ráncigálta meg a bőrömet az arcomon, gúnyolódott. Megragadta a csuklómat és elkezdett kifelé húzni. A szülei az iskola előtt vártak minket egy sötét színű kocsival, beszálltunk és elindultunk egyenest a repülőtér felé. Közben egyre hevesebb lett ismét a kiszámíthatatlan őszi időjárás. A sárguló faleveleket az orkánerejű szél felkapkodta az útról és táncoltatta őket a levegőben, az eső is erőteljesen rákezdett. Pont jól érkeztünk meg, időben voltunk. Már nagyon kíváncsi voltam Miara, egy kis izgalom kellett.
Lucy szülei előreküldtek bennünket, hallgatunk rájuk. Gyorsan kiszálltunk a kocsiból és befutottunk az eresz alá, azt követően pedig besiettünk az előtérbe. Megnéztük melyik kapunál fognak kijönni, oda sétáltunk. Alig bírtam csillapítani Lucy izgatottságát, még jómagam is izgult.
Ott vártuk a nálunk pár évvel idősebb lányt, mikor oldalra fordultam és egy igencsak magas, elegáns külsejű, szőke hajú fiút vettem észre…
Végig mértem… s ekkor eszméltem rá… Ő volt, Kris volt az. Mit keres Ő itt pont ilyenkor? Csak bámultam magam elé s kerestem a magyarázatot, ő pedig egyet előrébb lépett. Mintha észre se vett volna. Olyan voltam számára, mint a levegő. Láthatatlan…
Elfordítottam tekintetemet, oda néztem ahova ő. Megrökönyödtem és csak bámultam előrefelé. Megpillantottam Mia-t, ezer közül is kiemelkedett szépsége. Vékony volt és magas. Haja sokkalta hosszabb  és göndörebb volt mint az enyém, majdnem derekáig ért. Egy csinosabb bézsszín egyberuhát viselt egy ugyan olyan színű körömcipővel.
- Oppa! – Mondta bájosan és oda sietett Krishez, odabújt mellkasához. Kris pedig bátran átkarolta őt, hatalmas kezeivel simogatni kezdte a lány vékony hátát, lapockáit.

Lesokkolva álltam ott, mintha kés szúrtak volna mellkasomba és egyenest szívemig nyomták volna.
A szórólapot, amit eddig szorította mellkasom előtt madár reptében szakadt ki kezeimből, azok pedig életlenül hullottak magam mellé. Könnyek gyűltek szemeibe, erősen ajkaimra haraptam. Iszonyat dühös és elkeseredett is voltam egyszerre. Keserűen mardosott belül egyszerre valami fájdalmas s egyben édes, andalító érzés.
Nem értettem, miért is érzek így… hisz csak egy ölelés… de akkor is fáj.
Talán…
Belészerettem…? ~

In Heaven ~ (EXO-M Kris) Part 11.

Csöndben voltunk, egymás szemébe néztünk. Most már nem beszélt, én is hallgattam. Ajkai egyre közelebb és közelebb kerültek az enyémekhez, lehunytam a szemeimet. Ott feküdtem teljesen magatehetetlenül, várva arra a bizonyos csókra. Hallottam, ahogy nagyot sóhajt és elhúzódik tőlem. Még nem nyitottam fel a szemeimet, azt hittem hogy elsüllyedek szégyenemben.
- Jobban vagy? – Kérdezte az ott álló Tao-tól a szőkés hajú. Nem is hallottam, de feljött a lépcsőn és oda támaszkodott az ajtóhoz. Azonnal felnyitottam szemeimet és felültem az ágyon, nem tudtam mit mondani, egy árva szó se tört fel torkomból.
- Igen jobban, kicsit elaludtam. – Vakarta meg fejét, úgy látszik nem látott semmit az iménti esetből, Kris hamarabb reagált. Felálltam és a feketehajú sráchoz mentem. Kezemet emeltem és homlokához tapasztottam, már nem volt annyira forró, mint amikor megjött.
- Szerintem már csak hőemelkedésed van. És jobb a színed is. – Tettem hozzá boldogan, majd folytattam. – És akkor most haza akarsz menni? – Kicsit sem tolakodásból kérdeztem, inkább csak aggódtam érte, hogy lehet komolyabb ellátására van szüksége.
Tao ránézett Krisre, aki most már a bekapcsolt tv-t bámulta, valami főzőműsor ment rajta.
- Úgy látszik maradunk. – Magyarázta Tao.
- Ott a fürdő, ha elszeretnél menni fürdeni egyet. Várj, segítek. – Felemelkedtem az ágyról és beindultam a fürdőbe. A hatalmas kádhoz lépdeltem, majd megnyitottam a csapot. Tao is utánam jött, de sokkal lomhább és lassabb léptekkel.
- Köszönöm, hogy gondoskodsz rólam. – Nyúlt kezemért és közelebb húzott magához. Félénken néztem rá ezt követően.
- Itt vannak a törölközők. – Böktem ujjammal balra. Ő csak bólogatott, hogy megértette, amit mondtam. Kimentem, magára hagytam a fürdőben.
Ameddig Tao-val a fürdőben voltam, Kris a dvdjeim közt kutatott, keresett valami filmet.
- Te meg mit keresel? – Most már nem is akartam idegeskedni, amiatt hogy a saját cuccaim között turkál.
- Egy filmet, hogy megnézzük. – Nézett rám hátra, láttam hogy a horror filmek közt kutat.
- Csak horrort ne! – Kezdtem mentegetőzni, kint még nem vonult el a vihar. – Azt akarod, hogy szívinfarktusom legyen? – Motyogtam és számra haraptam. Előhoztam édesapám és édesanyám alvózsákját, míg Tao fürdőt, Kris pedig válogatott. Lehajtogattam a szobámba lévő kevésbé hideg szőnyeg takarta padlóra. Hoztam mellé egy-egy párnát és takarót.
- Így megfelel? – Kocogtattam meg Kris vállát, aki csak bólogatott. Kiválasztott pár filmet, elégedetten rakta félre. Tao hatalmas tüsszentésére lettünk figyelmesek, már rég óta elzárta a vizet. Valószínűleg áztatja magát a jó forró vízben.
- Minden rendben? – Kopogtattam be félve, nem akartam zavarni. De viszont tudni akartam, hogy minden rendben van e vele. Aggódtam érte…
- Persze, mindjárt végzek! – Szólt ki erőteljesebben. Hangja sokkal egészségesebben csengett.
A szőke telefonja megcsörrent, kisétált a szobából és felvette azt, beszélgetni kezdett azzal a bizonyos valakivel.
- Ilyen késői órán…? Kicsoda? – Kérdezősködtem magamtól halkan. Agyam egyből kattogni kezdett, hallani akartam a beszélgetést. De eszembe se jutott hallgatózni, nem voltam az a fajta lány. Arra lettem figyelmes, hogy nyílik a fürdő ajtaja, oda kaptam tekintetemet. Tao ott állt, és csak a törölköző takarta teste intimrészét. Arcom elvörösödött, akaratlanul is de végig tudtam vizslatni testét. Vizes hajtincsei összetapadtak, testén egymást követték a játszadozó vízcseppek.
- Tudnál adni egy pólót? Mindenem vizes. – Fordította oldalra a fejét, ő is zavarban volt mindentől függetlenül. Kris ekkor lépett be a szobába és azonnal oda lépdelt a fürdő ajtóhoz, a srác kezébe nyomott pár cuccot és behúzta orra előtt az ajtót. Háttal állt nekem, nem fordult meg. Mélylélegzet vételeket vett.
- Ki hívott? – Nem is akartam valójában rákérdezni, de gyorsan el akartam terelni a témát arról, amit az előbb láttam.
- Miért kérdezed? – Kérdéssel válaszolt kérdésemre, majd megfordult. Egyenest szemben volt velem, karba tettem hatalmas karjait.
- Csak érdeklődöm. – Kezdtem mentegetőzni. Hajamba túrtam ujjaimmal és hátra simítottam azt.
- Én is csak érdeklődtem, még se kaptam választ a kérdésemre. – Közelebb lépett egyet, de többet nem.
- Nem, nem kérdezett még meg. Valószínűleg nem azt akarja, amit te mondtál. – Térdeimnek támasztottam kezeimet és bámultam a tv képernyőt, de egyáltalán nem oda koncentráltam.
- Nem vagyok a barátnője. – Sóhajtottam. – Nem vagyok én senkié sem. – Tettem hozzá.
Ebben a percben végzett Tao és kitárta a fürdő ajtaját, kisietett és leült mellém az ágyon.
- Szóval… mi a ma esti program? – Meredt rám majd Krisre. – Filmezünk? – Kérdezte, mivel feltűnt neki a 4-5 darab, ami ki lett válogatva. Félre akartam tenni a Krissel való beszélgetést, kiüríteni az elmémet. Hevesen, boldogan bólogatni kezdtem.
- Igen, melyiket néznéd meg szívesen? – Kérdeztem és kezébe nyomtam az összeset. – Addig lemegyek és hozok valami nassolnivalót. – Mosolyogtam rájuk, mintha semmi sem zavarna. Lelépdeltem a lépcsőn, mint egy macska alig hallhatóan, csöndben. Elővettem három poharat és üdítőt töltöttem bele, majd azt követően egy tálat, amibe chipset és popcornt szórtam. Hallottam, ahogy lesétál valaki a lépcsőn és megáll mögöttem. Nem akartam hátra nézni, kíváncsi voltam melyikük az… Nem szólt, csak közeledő léptei beszéltek helyette.
- Segítek. – Ajánlotta fel mély hangján, mikor mellém állt láttam, hogy Kris az. – Tao elaludt, nagyon kimerült a betegség miatt. – Magyarázta és csak mézbarna szemeivel méregetett engem.
Kezemben tartottam az üdítős poharamat és belekortyoltam.
- Akkor azt hiszem ez felesleges lesz. – Elkezdtem kiönteni a neki szánt üdítőt, mire hatalmasat dörrent kint az ég. Elengedtem a poharat, az pedig nagyot koppant a mosogatóban. Oda ugrottam a srác mellkasához és leszorítottam tekintetemet, féltem. Belekapaszkodtam kicsiny kezeimmel, ő volt az én mentsváram, a biztonságos pont. Mikor összeszedtem magam, elhúzódtam tőle. Nem ölelt vissza, nem szólt hozzám semmit se míg oda voltam hozzá bújva.
- Sajnálom! – Csattantam fel és lesütöttem tekintetemet zavaromban.  Megfogtam a tálat és a saját poharamat, felsiettem saját szobámba. Hallottam, ahogy némám követ. Észrevettem az ágyamban alvó, fáradt Tao-t. Letettem a tálat és oda lépdeltem hozzá, ráhúztam sokkalta jobban a takarót. Nem akartam felkelteni és szívem se lett volna leküldeni a földre, majd alszok én ott. Belépett a szőke hajú is a szobába és ugyan úgy mint én, letette poharát, majd leült a földre az egyik hálózsákra. Lekapcsolgattam a lámpákat és beraktam az első filmet, ami kezembe akadt és helyet foglaltam mellette. Már nagyon későre járt, elmúlhatott éjfél is. Kezdtem álmosodni. Kris kezébe nyomtam a popcornos tálat és ő pedig megköszönés nélkül enni kezdett belőle. Jellemző...
Fáradtan, kissé bágyadtan meredtem a képernyőre, koncentrálni sem tudtam már a filmre a fáradtságtól.
Testem szép lassan elkezdte feladni a harcot, nem tudtam fent maradni. Szemeim másodpercenként csukódtak le. Pár pillanat múlva el is aludtam, testem pedig az irányba dőlt, ahol Kris ült. Egyenest fejem vállán landolt. Halk szuszogásba kezdtem…
~

Nagyon furcsa álmom volt az este, de boldog álom. Kószált valami a fejemben. Egy kérdés és egy válasz. A kérdésre nem emlékeztem csak a válaszra. A válasz pedig egy „igen” volt…

Fogalmam sincs, hogy kerültem fekvőhelyzetbe, de mikor reggel felkeltem az ébresztőre, ott feküdtem teljesen egyedül, Kris nem volt sehol se. Felpillantottam a mellettem lévő ágyon alvó srácra, Tao-ra. Majd kezemen egy szorítást éreztem, oda kaptam tekintetemet…
Kezünk egymásba olvadva, ujjaink összefonódva.
Fogalmam sincs mi történt az este folyamán még, miután elaludtam. De csak én és Tao voltunk a szobában, egymás kezét fogva… Szívem hevesebben vert, gyorsabban pumpálta a vért szervezetembe. Arcomon pedig pír cikázott végig.
Kris pedig eltűnt, nyomát se láttam. Olyan volt, mint akit elmosott a tegnapi eső…~

In Heaven ~ (EXO-M Kris) Part 10.

Miután Kris elment a habos, forró fürdő vált új otthonommá. Legalábbis egy óra elejéig. Mikor meguntam s bőröm is teljesen kiázott, törlőért nyúltam majd kiléptem az átlagosnál picit nagyobb kádból. Megtörölgettem magam mindenhol jó alaposan, s magam köré csavartam a törölközőt.  Megálltam a tükör elé és csak bámultam önmagamat. Megpillantottam egy-két lila, zöld foltot magamon. Biztos, amikor megcsúsztam a fürdőben, amikor megtámadott az a lány… Figyeltem, ahogy hajszálaim végéről a kövér vízcseppek a földre zuhannak. Felsóhajtottam. Még mindig emésztettem az információt. Azt, hogy Tao mit akar tőlem, azt hogy Kris mit ajánlott fel. Kint eközben egyre jobban lehűlt az idő, egyre jobban rákezdett a szél is. Vihar jött.

- Ez nagyszerű… - Motyogtam magamban és megfordultam, telefonomhoz nyúltam és Lucy számát kezdtem pötyögni. Próbáltam hívni, de nem tudtam elérni.

Elkezdtem rajta kattogni, hogyha Kris nem jön vissza akkor egyedül leszek. A viharokat pedig mindennél is jobban utáltam. Nem akartam egyedül lenni. Bevillant Tao. Tao sötét szempárja, sötét haja…

Ujjaim automatikusan kezdték nyomkodni a gombokat, irányíthatatlanná vált minden. Már csak arra eszméltem fel, hogy őt hívom.

- _______________________, baj van? – Kérdezte tőlem a sötét hajú fiú. Már egyből rosszra gondol, ilyen szerencsétlennek tűnök? – Merengtem magamban, majd ajkaimat válaszra nyitottam.

- Csak meg akartam veled beszélni a dolgokat. Szeretném, hogyha elmondanád nekem amit akartál. – Magyaráztam neki félénken, vártam válaszát.

- Átmenjek? – Kérdezte könnyeden és már mintha úgy hallottam volna hogy kabátját veszi és nyitja az ajtót. Nem válaszoltam, belegondoltam a dolgokba. Mi lesz ha Kris pont akkor fog betoppanni amikor Tao is megérkezik. Ekkor egy hatalmasat dörgött az ég, egész testemben összerándultam.

- Igen! – Vágtam rá most már gondolkodás nélkül és lecsaptam a telefont. Kisiettem a fürdőből és ruhás szekrényemhez lépdeltem. Öltözékem most egy egyszerű, otthoni viselet volt. Barackszínű toppból és egy szűkebb fehér shortból állt. Hajamat megszárítottam és kiegyenesítettem. Mikor épp kész lettem a hajszárítással, csöngettek. Lesiettem a lépcsőn és kitártam a hatalmas faajtót.

Ott állt már javarészt szétázva, kezéből a piros esernyőt a szél majdnem kicsavarta. Bordó bőrkabátot viselt és egy sötétebb szín farmert.

- Tao… - Nyögtem ki nevét, összeszorult a szívem hogy ide rángattam a viharban. Megragadtam kezét és behúztam az ajtón.

- Hah… - Dőlt nekem hirtelen, kezéből kiesett az esernyő egyenest a parkettára. Nagyot koppant. Nem lehetett semmit sem hallani csak a kint tomboló vihart és szívem hangos dobolását.

- De jó meleg vagy. – Sóhajtotta fülemhez illetve nyakamhoz. Egész testem végig futott a libabőr. Kezemmel próbáltam őt megtartani, akkor éreztem meg. Rettenetesen forró volt, szinte az egész teste lángolt.

- Te lázas vagy! – Csattantam fel és azonnal a kanapé felé kezdtem vonszolni testét. Hangosan vette a levegőt, arca pedig sápadt volt. Leültettem a bőrkanapéra, ami a nappaliban hevert.

- Ezeket le kellene venned. – Tanácsoltam neki és vizes ruháira mutattam. Lelkiismeret furdalásom volt az egész miatt. Ez most megint miattam van. Miattam lett lázas. Miattam jött el idáig, át a viharon.

Elkezdtem lehúzni róla a kabátot, mire megfogta a kezemet és elmosolyodott. Kissé fájdalmas mosoly volt.

- Ne, hagyd. Majd én. – Gyöngén szorította vékony csuklómat, majd elengedte. Bólintottam, rá hagytam. Nem akartam magamnak és neki se kellemetlenséget. Kisiettem a konyhába és gyorsan felraktam a vizet forrni. A tea hamar leforrt, beízesítettem. Olykor-olykor Taora pislantottam, hogy minden rendben van e vele. Levetkőzött, most már csak egy fehér v-nyakú felső és a nadrág volt rajta. Lopva az ajtó felé pillantottam. Reménykedtem benne, hogy Kris megérkezik és tud nekem segíteni. De sehol sem volt… Csalódottan fordultam vissza. A gyógyszeres dobozhoz nyúltam s lepattintottam annak füleit. Kivettem belőle egy lázcsillapítót.

- Remélem ez segíteni fog. – Raktam le elé a gyógyszert és a teásbögrét. Elmosolyodtam kedvesen, anyáskodóan. Nem akartam, hogy bármi komolyabb baja legyen.

- Köszönöm. – Mondta és elkezdte fújni a forró italt. Pár perc múltán bevette a gyógyszert és lehúzta a teát. Megtörte a kínos csöndet.

- Hogy-hogy egyedül vagy? – Kérdezte tőlem, köhintett egyet közben elvétve. Felálltam, nem válaszoltam neki. Szobába lépdeltem és kihoztam neki egy takarót, némán nézett rám sötét szemeivel. De mégis hálásan. Ráterítettem testére, jó alaposan betakartam.

- Elutaztak. – Méltattam válaszra végre valahára a beteg fiút. A vihartól nem bírtam eltekinteni, egyre csak fokozódott és fokozódott.  Vadabbul zúgott az ég, az esőt pedig mintha dézsából öntötték volna. Visszafordítottam tekintetem az ablakról egyenest Taora.

- Mit akartál tőlem kérdezni? – Kérdeztem Tao-t, kíváncsi voltam hogy valóban az e amit Kris mondott. Kiszáradt ajkait szóra akarta nyitni, de még sem tette. Bámult rám láztól csillogó szemekkel.

- Azt, hogy… - Csörrent meg a telefonom, amitől iszonyat megijedtem. A képernyőre pillantottam: Idiot. Már egyből tudtam ki az, felkaptam a zenélő telefont.

- Öt perc és ott vagyok. – Sóhajtotta bele mély hangján. Az időre néztem, már este kilenc is elmúlt. Teljesen sötét volt.

- Várj! – Szóltam rá. – Itt van velem Tao. – Mondtam félénken. – Rosszul lett, haza kellene vinned. – Folytattam. De mire oldalra pillantottam ő már javarészt aludt. Olyan volt mint egy alvó kisangyal. Nem bírtam ellenállni, kézfejemet felé kezdtem irányítani. Egyenest arca felé, végig akartam simítani fehér arcát. 

- Rendben, akkor hazaviszem. – Szakított ki a szőkeség a valóságba. Mit csinálok? Megbolondultam? – Kérdeztem magamtól, visszarántottam kezemet s letettem a telefont.

Ameddig meg nem érkezett a másik fiú, csak ültem a kanapén némán. Kezeimet térdemnek támasztottam. Tao mély, de annál halkabb lélegzet vételeit számoltam. 

Végre kopogtak én pedig megindultam és azonnal ajtót nyitottam. Kris volt az. Nem rám pillantott először, hanem az ott hagyott piros esernyőre, biztos emlékezett rá. Majd az esernyő után mögém nézett, Taora.

- Ahogy látom elaludt. – Lépett be engedély nélkül és belökte kezével a bejárati ajtót. Még most sem nézett rám. Lenyúltam az esernyőért és biztonságos helyre raktam.

- Nagyon jól látod… - Válaszoltam kissé szemtelenül. – Hazaviszed? – Kérdeztem és karba tettem kezeimet, felvontam egyik szemöldökömet.

- Nem. Ő is marad, meg én is. – Nézett Tao-ra és odanyúlt a takaróhoz, feljebb húzta azt. Arcomra meglepettség ült ki, de nem kellett sok idő. Mégis csak ő a leader, akármennyire nem bírja Tao-t. Vigyáznia kell rá… A konyhába mentem Taonak hozni még egy bögre teát, oda készítettem az asztalra. Krist addigra sehol sem találtam, lekapcsolgattam lent a lámpákat. Csak egyet hagytam felkapcsolva.

- Aludj jól. – Búcsúztam el a sötéthajútól. Kicsit fájt a szívem őt itt hagyni, de nem tehettem mást. A szobába mentem, ahol az ágyon a szőke hajú az ágyamon ült. Behajtottam az ajtót magam mögött, de nem csuktam be.

- Kényelembe helyezted magad? – Kérdeztem és a tvhez sétáltam, bekapcsoltam. 

- Nem szórakozni jöttem. – Emlékeztetett. – Holnap Hétfő, ami azt jelenti, hogy kémia dolgozat. – Oktatott ki, mint valami kis idiótát.

- Rendben van. – Lehalkítottam a tvt, de már csak azért se, lázadásból bekapcsolva hagytam. Leültem az íróasztalhoz és kikerestem neki pár példát, ami valószínűleg lehet a dolgozatban.

- Remélem azért azzal tisztában vagy, hogy nem elég az hogy én magyarázok… tanulnod is kell. – Emeltem fel mutató ujjamat és ide-oda illegettem azt a levegőben.

Szótlanul elvette a kezemből a füzetet és egy ceruzát az asztalról, elkezdte megoldani a bekarikázott feladatokat. Nagyokat sóhajtottam, el voltam keseredve. A fogadásunkra gondoltam... Csöndben telt el 10-15 perc és kezembe nyomta a feladat sort megoldva.

Elkezdtem őket nézni, ahogy a végére értem a nehezebbekhez a szemem megakadt az eredményen. Hibátlan volt az egész…

- Ezt meg hogy csináltad? – Kérdeztem tőle, kidülledt szemekkel bámultam rá. El sem hittem.

- Gyakoroltam kicsit otthon is. – Mondta nekem és végre szemeimbe nézett. 

- Oh, értem. – Bólogattam helyeslően. Már azt hittem, hogy csak kitalálta az egészet, hogy tanítsam. Nem olyan okos Ő. – Kuncogtam magamban.

- Következő? – Kérte a feladatot én pedig összegyűjtöttem azt, próbáltam közben magyarázni is. Figyelmesen nézett rám, mintha minden szavamat magába szippantotta volna egy pillanat alatt. 

Elég későre járt már.

- Nos… - Zavaromban össze-vissza kezdtem beszélni. – Akkor ha… itt maradsz… a fürdő arra van! – Mutattam saját fürdő szobámra, ő pedig csak felállt. Sporttáskáját felemelte és beindult oda, az ajtót pedig becsukta maga mögött.

- Hihetetlen. – Susogtam el magamnak, hallottam ahogy percek elteltével megnyitja a vizet. Felnyögtem, fejembe akaratlanul is más gondolatok lettek urrá. Arcon csaptam magam.

- Nem, nem, nem… - Szédültem meg és pizsamámért nyúltam. Gyorsan átvettem azt és betakaróztam. Nem akartam, hogy Kris akármi többet is lásson belőlem, mint amit kellene. Az idő már kissé csitult, nem volt olyan vad. De még mindig esett, fújt a szél. Lehajtottam a fejemet a párnára, vártam rá hogy a fiú kijöjjön. Az ajtó kinyílt, ő pedig kilépett rajta. Egy szürke tapadósabb pólót viselt egy fekete boxerrel. Hangosan felnyögtem és arcomat elöntötte a pír. Paradicsom vörössé vált az egész. A takarót finoman ráhajtottam lángoló arcomra.

- Akkor most komolyan itt fogsz aludni? – Kérdeztem tőle ismét, bár tudtam a választ. De kellett a megerősítés.

- „Nagyon jól látod” – Idézett engem gúnyosan, féloldalas mosolyra húzódott arcán ajka. Leült mellém az ágyra. Arrébb húzódtam alig láthatóan.

- Umm… - Nyögtem és próbáltam távolabb kerülni tőle, mire belekezdett.

- Előbb értem ide, igaz? – Nézett most már rám, de nem értettem mire kérdezi.

- Hogy érted ezt? – Kérdeztem vissza Kristől, miközben megfordult és egy gyors mozdulattal karjai vállaim mellett hevertek, fölöttem térdelt. Hatalmas szemekkel bámultam rá.

- Nem vagy a barátnője még, ugye? – Helyeslésre várt, de nem bírtam egy szót se kipréselni magamból. Torkomban gombóc volt.

- Ugye?! – Sokkal erőteljesebben kérdezett rá a dologra, s közelebb hajolt.Amilyen lassan csak tudtam ráztam a fejemet jobbra-balra. Le voltam sokkolódva, nyakamon az ér lüktetett, a szívem pedig majd ki akart törni a helyéről.

Annyira távolinak éreztem őt, csak a száját bámultam… de egy árva hangot se hallottam. Mogyoróbarna szemeibe bámultam, teljesen magába szippantott. Zsongott a fejem, szédültem. 

Azt akartam… 

Azt akartam, hogy csókoljon meg…~