Csöndben voltunk, egymás szemébe néztünk. Most már nem beszélt, én is hallgattam. Ajkai egyre közelebb és közelebb kerültek az enyémekhez, lehunytam a szemeimet. Ott feküdtem teljesen magatehetetlenül, várva arra a bizonyos csókra. Hallottam, ahogy nagyot sóhajt és elhúzódik tőlem. Még nem nyitottam fel a szemeimet, azt hittem hogy elsüllyedek szégyenemben.
- Jobban vagy? – Kérdezte az ott álló Tao-tól a szőkés hajú. Nem is hallottam, de feljött a lépcsőn és oda támaszkodott az ajtóhoz. Azonnal felnyitottam szemeimet és felültem az ágyon, nem tudtam mit mondani, egy árva szó se tört fel torkomból.
- Igen jobban, kicsit elaludtam. – Vakarta meg fejét, úgy látszik nem látott semmit az iménti esetből, Kris hamarabb reagált. Felálltam és a feketehajú sráchoz mentem. Kezemet emeltem és homlokához tapasztottam, már nem volt annyira forró, mint amikor megjött.
- Szerintem már csak hőemelkedésed van. És jobb a színed is. – Tettem hozzá boldogan, majd folytattam. – És akkor most haza akarsz menni? – Kicsit sem tolakodásból kérdeztem, inkább csak aggódtam érte, hogy lehet komolyabb ellátására van szüksége.
Tao ránézett Krisre, aki most már a bekapcsolt tv-t bámulta, valami főzőműsor ment rajta.
- Úgy látszik maradunk. – Magyarázta Tao.
- Ott a fürdő, ha elszeretnél menni fürdeni egyet. Várj, segítek. – Felemelkedtem az ágyról és beindultam a fürdőbe. A hatalmas kádhoz lépdeltem, majd megnyitottam a csapot. Tao is utánam jött, de sokkal lomhább és lassabb léptekkel.
- Köszönöm, hogy gondoskodsz rólam. – Nyúlt kezemért és közelebb húzott magához. Félénken néztem rá ezt követően.
- Itt vannak a törölközők. – Böktem ujjammal balra. Ő csak bólogatott, hogy megértette, amit mondtam. Kimentem, magára hagytam a fürdőben.
Ameddig Tao-val a fürdőben voltam, Kris a dvdjeim közt kutatott, keresett valami filmet.
- Te meg mit keresel? – Most már nem is akartam idegeskedni, amiatt hogy a saját cuccaim között turkál.
- Egy filmet, hogy megnézzük. – Nézett rám hátra, láttam hogy a horror filmek közt kutat.
- Csak horrort ne! – Kezdtem mentegetőzni, kint még nem vonult el a vihar. – Azt akarod, hogy szívinfarktusom legyen? – Motyogtam és számra haraptam. Előhoztam édesapám és édesanyám alvózsákját, míg Tao fürdőt, Kris pedig válogatott. Lehajtogattam a szobámba lévő kevésbé hideg szőnyeg takarta padlóra. Hoztam mellé egy-egy párnát és takarót.
- Így megfelel? – Kocogtattam meg Kris vállát, aki csak bólogatott. Kiválasztott pár filmet, elégedetten rakta félre. Tao hatalmas tüsszentésére lettünk figyelmesek, már rég óta elzárta a vizet. Valószínűleg áztatja magát a jó forró vízben.
- Minden rendben? – Kopogtattam be félve, nem akartam zavarni. De viszont tudni akartam, hogy minden rendben van e vele. Aggódtam érte…
- Persze, mindjárt végzek! – Szólt ki erőteljesebben. Hangja sokkal egészségesebben csengett.
A szőke telefonja megcsörrent, kisétált a szobából és felvette azt, beszélgetni kezdett azzal a bizonyos valakivel.
- Ilyen késői órán…? Kicsoda? – Kérdezősködtem magamtól halkan. Agyam egyből kattogni kezdett, hallani akartam a beszélgetést. De eszembe se jutott hallgatózni, nem voltam az a fajta lány. Arra lettem figyelmes, hogy nyílik a fürdő ajtaja, oda kaptam tekintetemet. Tao ott állt, és csak a törölköző takarta teste intimrészét. Arcom elvörösödött, akaratlanul is de végig tudtam vizslatni testét. Vizes hajtincsei összetapadtak, testén egymást követték a játszadozó vízcseppek.
- Tudnál adni egy pólót? Mindenem vizes. – Fordította oldalra a fejét, ő is zavarban volt mindentől függetlenül. Kris ekkor lépett be a szobába és azonnal oda lépdelt a fürdő ajtóhoz, a srác kezébe nyomott pár cuccot és behúzta orra előtt az ajtót. Háttal állt nekem, nem fordult meg. Mélylélegzet vételeket vett.
- Ki hívott? – Nem is akartam valójában rákérdezni, de gyorsan el akartam terelni a témát arról, amit az előbb láttam.
- Miért kérdezed? – Kérdéssel válaszolt kérdésemre, majd megfordult. Egyenest szemben volt velem, karba tettem hatalmas karjait.
- Csak érdeklődöm. – Kezdtem mentegetőzni. Hajamba túrtam ujjaimmal és hátra simítottam azt.
- Én is csak érdeklődtem, még se kaptam választ a kérdésemre. – Közelebb lépett egyet, de többet nem.
- Nem, nem kérdezett még meg. Valószínűleg nem azt akarja, amit te mondtál. – Térdeimnek támasztottam kezeimet és bámultam a tv képernyőt, de egyáltalán nem oda koncentráltam.
- Nem vagyok a barátnője. – Sóhajtottam. – Nem vagyok én senkié sem. – Tettem hozzá.
Ebben a percben végzett Tao és kitárta a fürdő ajtaját, kisietett és leült mellém az ágyon.
- Szóval… mi a ma esti program? – Meredt rám majd Krisre. – Filmezünk? – Kérdezte, mivel feltűnt neki a 4-5 darab, ami ki lett válogatva. Félre akartam tenni a Krissel való beszélgetést, kiüríteni az elmémet. Hevesen, boldogan bólogatni kezdtem.
- Igen, melyiket néznéd meg szívesen? – Kérdeztem és kezébe nyomtam az összeset. – Addig lemegyek és hozok valami nassolnivalót. – Mosolyogtam rájuk, mintha semmi sem zavarna. Lelépdeltem a lépcsőn, mint egy macska alig hallhatóan, csöndben. Elővettem három poharat és üdítőt töltöttem bele, majd azt követően egy tálat, amibe chipset és popcornt szórtam. Hallottam, ahogy lesétál valaki a lépcsőn és megáll mögöttem. Nem akartam hátra nézni, kíváncsi voltam melyikük az… Nem szólt, csak közeledő léptei beszéltek helyette.
- Segítek. – Ajánlotta fel mély hangján, mikor mellém állt láttam, hogy Kris az. – Tao elaludt, nagyon kimerült a betegség miatt. – Magyarázta és csak mézbarna szemeivel méregetett engem.
Kezemben tartottam az üdítős poharamat és belekortyoltam.
- Akkor azt hiszem ez felesleges lesz. – Elkezdtem kiönteni a neki szánt üdítőt, mire hatalmasat dörrent kint az ég. Elengedtem a poharat, az pedig nagyot koppant a mosogatóban. Oda ugrottam a srác mellkasához és leszorítottam tekintetemet, féltem. Belekapaszkodtam kicsiny kezeimmel, ő volt az én mentsváram, a biztonságos pont. Mikor összeszedtem magam, elhúzódtam tőle. Nem ölelt vissza, nem szólt hozzám semmit se míg oda voltam hozzá bújva.
- Sajnálom! – Csattantam fel és lesütöttem tekintetemet zavaromban. Megfogtam a tálat és a saját poharamat, felsiettem saját szobámba. Hallottam, ahogy némám követ. Észrevettem az ágyamban alvó, fáradt Tao-t. Letettem a tálat és oda lépdeltem hozzá, ráhúztam sokkalta jobban a takarót. Nem akartam felkelteni és szívem se lett volna leküldeni a földre, majd alszok én ott. Belépett a szőke hajú is a szobába és ugyan úgy mint én, letette poharát, majd leült a földre az egyik hálózsákra. Lekapcsolgattam a lámpákat és beraktam az első filmet, ami kezembe akadt és helyet foglaltam mellette. Már nagyon későre járt, elmúlhatott éjfél is. Kezdtem álmosodni. Kris kezébe nyomtam a popcornos tálat és ő pedig megköszönés nélkül enni kezdett belőle. Jellemző...
Fáradtan, kissé bágyadtan meredtem a képernyőre, koncentrálni sem tudtam már a filmre a fáradtságtól.
Testem szép lassan elkezdte feladni a harcot, nem tudtam fent maradni. Szemeim másodpercenként csukódtak le. Pár pillanat múlva el is aludtam, testem pedig az irányba dőlt, ahol Kris ült. Egyenest fejem vállán landolt. Halk szuszogásba kezdtem…
~
Nagyon furcsa álmom volt az este, de boldog álom. Kószált valami a fejemben. Egy kérdés és egy válasz. A kérdésre nem emlékeztem csak a válaszra. A válasz pedig egy „igen” volt…
Fogalmam sincs, hogy kerültem fekvőhelyzetbe, de mikor reggel felkeltem az ébresztőre, ott feküdtem teljesen egyedül, Kris nem volt sehol se. Felpillantottam a mellettem lévő ágyon alvó srácra, Tao-ra. Majd kezemen egy szorítást éreztem, oda kaptam tekintetemet…
Kezünk egymásba olvadva, ujjaink összefonódva.
Fogalmam sincs mi történt az este folyamán még, miután elaludtam. De csak én és Tao voltunk a szobában, egymás kezét fogva… Szívem hevesebben vert, gyorsabban pumpálta a vért szervezetembe. Arcomon pedig pír cikázott végig.
Kris pedig eltűnt, nyomát se láttam. Olyan volt, mint akit elmosott a tegnapi eső…~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése