Ma van Zhang Yixing születésnapja… Mindenki őt ünnepli. Csak én vagyok az, aki szinte ismeretlenként, a távolból figyel. Arra várok, hogy észrevegyen.
Hogy csak engem lásson, senki mást.
Önző kérés pont ezért imádkozni pont valaki születésnapján. De én megtettem. Azt akartam, hogy velem foglalkozzon, senki mással.
Nem sokkal az EXO debütálása után jöttünk mi, a csapatunk neve; bONE. A bONE egy három lányból álló csapat. Én voltam a leader és az úgy mond rapper. Mellettem pedig a két vokalista Bai és Jun. Nem túl sok idő telt el a debüt óta, próbáltunk alkalmazkodni, ismerkedni mindenkivel akivel csak tudtunk. Traineeként sokszor edzettünk együtt az EXO-s srácokkal. Legfőképp a K-val, de ritka alkalmaként az M-mel is. Ilyenkor volt alkalmam megfigyelni Lay-t. Már az első pillanatban kiszúrtam magamnak. Vörösesbarna tincsei megcsillantak a napon, szálkás magas alkata elnyerte tetszésemet. Imádtam a mosolyát. Azt a bizonyos mosolyt, ami bearanyozza az ember napját.
Közelebb akartam kerülni hozzá, minél közelebb.
Ez sikerült is…
- Lay! – Kiáltott oda az alacsonyabb, kerekded arcú Xiumin. – Nem sokára hozzák a tortát, készülj fel! – Eközben Tao egy gyors mozdulattal rátolta fejére a mikiegér szerű születésnapos fejdíszt a születésnapos fejére. Lay kínosan vakarta arcát, majd felnevetett.
A legtöbb SM-es előadó ott volt, párat kivéve természetesen, hiszen nem mindenki tudott eltekinteni programjától. Most éppen Tiffanyval beszélgettem és egy szendvicsen kezdtünk mélázgatni, próbáltuk kitalálni, hogy mi van a tetején. Egyáltalán nem lehetett kivenni. Kagyló? Esetleg rák?
Abban a pillanatban miközben a jóvalta idősebb lánnyal beszélgettem valaki megfogta a csípőmet. Erősebben rászorítottam az ajándékra, ami kezemben hevert.
- __________________________ - Mondta ki bársonyos hangon a nevemet és közelebb húzott, de alig feltűnően. Lay volt az.
- Yixing! – Csattantam fel kicsit hangosabban, jó pár szem szegeződött ránk. Ő elhúzta kezét én pedig hahotázni kezdtem, hogy nem kell rám odafigyelni. Kínosan éreztem magam tőle.
- Hoztam neked kóstolót a tortámból. – Nyújtotta át kedvesen át a papírtányérra helyezett csokis ill. gyümölcsös süteményt. Nagyon gusztán nézett ki.
- Köszönöm. – Pirultam ki a kedves gesztustól és elvettem tőle a tányért. Fejem kissé zsongani kezdett a hangos zenétől, beszédtől.
- Ne haragudj. – Fogtam meg zúgó fejemet és a tányért leraktam az asztalra. Gyorsan elindultam kifelé, egyenest a női mosdó felé. Ahogy kiértem a folyosóra máris sokkalta jobban éreztem magam. Megszűnt a zaj, úgymond a zene tompa hangját hallottam. Ennyi bőven elég volt. Végre levegőt is kaptam, mélyre szippantottam azt tüdőmbe. Besétáltam könnyed léptekkel a mosdóba, egy vizes törlőkendővel megtörölgettem sápadtabb arcomat. Fellélegeztem, táskámba nyúltam egy fájdalomcsillapítóért. Egy korty vízzel lenyeltem, azt majd megigazítottam sminkemet és hajamat. Kiindultam és meglepetésemre Lay állt ott.
Csak most tudtam igazán végig mérni őt. Egy fehér vékonyabb póló szerűséget viselt, ami mellkasánál jobban ki volt engedve, azon pedig egy fekete kardigán szerű felső. Nyakában pedig egy bordó nyaklánc lógott. Nagyon jól festett.
- Jól vagy? Nagyon sápadt vagy. – Oda lépett hozzám aggódóan és kézfejét puha arcomhoz nyomta. Megvizsgálgatott, hogy nem vagyok e lázas.
- Ugyan, semmi baj. Csak nem bírom ezt a bezártságot. De köszönöm, hogy utánam jöttél. Értékelem. – Valóban értékeltem. Most már nem fejem miatt aggódtam, hanem a szívem miatt. Össze-vissza kalimpált. Majdnem kirúgott a helyéről. Mellkasomra helyeztem vékony kezemet, mintha próbálnám visszanyomni pici szívemet. Ezt persze mind alig feltűnően, észrevehetetlenül.
- Gyere, elkísérlek a pihenőszobába. – Magyarázta Yixing és megfogta a csuklómat, átfonta hosszú ujjaival azt.
- De—te vagy a születésnapos, mindenki biztos rád vár! – Makogtam, de szinte nem is figyelt rám, csak húzott maga után erősen. Ha akartam volna se tudtam volna ellenkezni. Mikor oda értünk becsapta magunk mögött az ajtót és ráfordította a zárt.
- Lay, ___________! – Kerestek minket a többiek, de leginkább Tao hangja emelkedett ki a tömegből. – Még hátra van a meglepetés, bújj elő! – Szólítgatta a születésnapost.
- Shhh… - Szólt rám a srác és mutató ujját megduzzadt ajkai elé emelte. Nem akarta, hogy megtaláljanak minket. Nem értettem miért viselkedik így. De belementem, leültem a közeli bézsszín kanapéra és a piciny ajándékot fogtam mancsomban. Egyre jobban zavarban voltam, arcom színe csak vörösödött és vörösödött. Ő eközben hallgatózott, megvárta míg mindenki aki keresett minket eltűnik és ismét csönd lesz urrá.
- Elmentek. – Fordult meg és bájos mosoly ült arcán. Az a tipikus mosoly… Oldalra kaptam tekintetemet.
- Az meg ott mi a kezedben? – Mutatott rá, miközben jött velem szemben, s lehuppant mellém a kanapéra.
- Ez a tiéd… - Motyogtam alig hallhatóan, gyorsan kezébe nyomtam. Erre ő csak nagyokat pislogott mézbarna szemeivel, meglepődött hogy tőlem kap ajándékot.
- Nekem? – Méregette az ajándékdobozt. Persze, nem fintorgott. Meglepettség ült ki arcára.
- Köszönöm. – Odahajolt arcomhoz és egy cuppanós puszit nyomott rá.
- Lay… - Susogtam el nevét és automatikusan kezéért nyúltam. Ideje volt vallanom neki. Mikor ajkaimat szóra nyitottam volna sajátjaival betapasztotta be azt. Kikerekedett szemekkel bámultam rá, hirtelen jött a csók. Reagálni sem tudtam rá. Eközben kézfejét combomra vezette, simogatni kezdte azt. Egyre bentebb, sokkalta szenvedélyesebben.
- Mit csinálsz?! – Néztem rá kérdően, mikor a csókból felbírtam lélegezni.
- Megkapom az igazi születésnapi ajándékomat. – Lehelte ajkaimra, majd aztán nyakam következett. Fáradtan felsóhajtottam, nem bírtam neki ellenállni.
- De… én még… - Sütöttem le szégyenemben tekintetemet. Felnézett rám és elmosolyodott finoman.
- Ne félj, vigyázok rád. – Eközben már szoknyám alatt járt keze, intimpontomat kezdte kényeztetni mutató s középsőujjával. Hangosabban felnyögtem, még sosem tapasztaltam efféle érzést. Egész testem végig bizsergett. Fejemben mintha tűzijátékok robbantak volna. A vágy egyre nőtt testemben iránta. Yixing elkezdte lehúzni rólam a világoskék színű toppot, melleimre csókolt. Kiöltve, lomhán húzta végig melleimen nyelvét, nyálcsíkot hagyva maga után. Pár perc kényeztetés után kezét bugyimba tolta, megéreztem magamban Lay vékony ujját. Hangosan, kissé fájdalmasan nyögtem fel. Vállamnál fogva szépen elfektetett a puha kanapén, fölém mászott, úgy folytatta az izgatásomat.
- Lay… - Búgtam nevét szerelmesen. Szemem sarkából az ajándékomra lettem figyelmes. Majd ismét ránéztem a srácra, szájon csókoltam. Nadrágját kezdte kikapcsolni, kizipzározta azt.
- _________________________, óvatos leszek. – Mondta és férfiasságát, ami már kicsit sem volt nyugodt elő vette boxerjéből.
- Örömet fogok neked okozni, ahogy te is nekem. – Mosolyodott el féloldalasan és homlokomra csókolt. Óvatosan kezdte belém tolni férfiasságát. Mindenre ügyelt, nem akart nekem fájdalmat okozni. Megragadtam nyakánál fogva és mellkasomhoz szorítottam fejét. Erre ő vadul nyaldosni és falni kezdte melleimet. Éreztem, pár perc után hogy kezdek felengedni, elkezdek lazulni. Nem is fájt annyira, mint amennyire gondoltam…
- Jól vagy? – Nézett rám Lay, én pedig hajába túrtam. Vágytól izzódtam, akartam őt mindenestül. Hevesen bólintottam, mire ő nyelvét áttolta számba. Egyik kezével végig simította derekamat. Végig lassúcska, de annál szenvedélyesebb tempóban mozgatta magát bennem. Kezdtem fáradni, verejtékcseppek gördültek le homlokomról egyenest nyakamhoz. Hátracsapta fejét s ajkaira harapott.
- Yixing! – Nyögtem nevét, mire ő pedig elélvezett. Kihúzta belőlem férfiasságát és hasamhoz tolta azt. Fáradtan zuhant fölém, hangosan vette a levegőt. Nyakamba zihált, majd rácsókolt arra. Kellett neki pár másodperc hogy összeszedje magát. Zsebkendőért nyúlt és megtörölgetett mindenhol ahol csak kellett. Magam alá húztam lábaimat és összegömbölyödtem, mint egy kiscica. Lay visszasegítette rám az eltolódott ruhákat.
- Köszönöm, __________________________. Ez volt életem egyik legjobb születésnapi ajándéka. – Mondta nekem és átkarolt hosszú karjaival. Jó erősen szorított magához, mint aki sose akar elengedni. Arcomra ismét kiült a pír, ajkaimat harapdáltam. El akartam neki mondani…
- Lay, én… én… - Motyogtam, mint valami szerelmes kisgyerek.
- Szeretsz, igaz? – Elhúzódott tőlem és egyik hosszú hajtincsemet fülem mögé simította. - Tudom. Már egy jó ideje tudom hogyis érzel irántam… - Elnevette magát. Azt hittem rajtam nevet, elhúzódtam tőle. – Ne értsd félre, de ezt még a vak is észrevenné! – Közelebb húzott ismét, nem akart engedni. – Mindig hoztál nekem ebédet, mindig kedves voltál velem… és volt az a bizonyos balhé, amikor megvédtél azoktól a fan lányoktól álruhában… Tudom, hogy te voltál, mert Chen elmondta. – Hivatkozott társára, aki valóban tudott az akkori esetről.
- Szóval… akkor végig tudtad? – Néztem rá hatalmas borjú szemekkel. Lányos zavaromban azt se tudtam hogy mit mondjak neki többet.
- Igen, tudtam. – Tenyerét most fejem búbjára helyezte, elkezdte simogatni hajamat.
- Köszönöm, hogy vagy nekem. – Közel hajolt arcomhoz s szájon csókolt.
Megfogta a piros csomagolásos ajándékdobozt. Felhúzott magához és ujjainkat összefogta.
- Veled szeretnék lenni ______________________. Innentől fogva már az enyém vagy, nekem adtad magad. – Mosolygott és kinyitotta az ajtót, kiindultunk rajta.
Csak nagy szemekkel pislogtam rá, meglepett eme kijelentése. Végre megkaptam őt, végre együtt lehetünk. Szívem egyre hevesebben, szerelmesebben vert, beléptünk végül ismét a nagyterembe és hatalmas lufi áradat robbant ki onnan.
- Boldog születésnapot Lay! – Bukott ki egyszerre mindenkiből.
A srác elmosolyodott, de egy pillanatra sem engedte a kezemet el, nem hagyott maga mögött. Éreztette velem, hogy most már az Övé vagyok…~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése