Miután
Kris elment a habos, forró fürdő vált új otthonommá. Legalábbis egy óra elejéig.
Mikor meguntam s bőröm is teljesen kiázott, törlőért nyúltam majd kiléptem az
átlagosnál picit nagyobb kádból. Megtörölgettem magam mindenhol jó alaposan, s
magam köré csavartam a törölközőt. Megálltam a tükör elé és csak bámultam
önmagamat. Megpillantottam egy-két lila, zöld foltot magamon. Biztos, amikor
megcsúsztam a fürdőben, amikor megtámadott az a lány… Figyeltem, ahogy
hajszálaim végéről a kövér vízcseppek a földre zuhannak. Felsóhajtottam. Még
mindig emésztettem az információt. Azt, hogy Tao mit akar tőlem, azt hogy Kris
mit ajánlott fel. Kint eközben egyre jobban lehűlt az idő, egyre jobban
rákezdett a szél is. Vihar jött.
- Ez nagyszerű… - Motyogtam magamban és megfordultam, telefonomhoz nyúltam és
Lucy számát kezdtem pötyögni. Próbáltam hívni, de nem tudtam elérni.
Elkezdtem rajta kattogni, hogyha Kris nem jön vissza akkor egyedül leszek. A
viharokat pedig mindennél is jobban utáltam. Nem akartam egyedül lenni.
Bevillant Tao. Tao sötét szempárja, sötét haja…
Ujjaim automatikusan kezdték nyomkodni a gombokat, irányíthatatlanná vált
minden. Már csak arra eszméltem fel, hogy őt hívom.
- _______________________, baj van? – Kérdezte tőlem a sötét hajú fiú. Már
egyből rosszra gondol, ilyen szerencsétlennek tűnök? – Merengtem magamban, majd
ajkaimat válaszra nyitottam.
- Csak meg akartam veled beszélni a dolgokat. Szeretném, hogyha elmondanád
nekem amit akartál. – Magyaráztam neki félénken, vártam válaszát.
- Átmenjek? – Kérdezte könnyeden és már mintha úgy hallottam volna hogy
kabátját veszi és nyitja az ajtót. Nem válaszoltam, belegondoltam a dolgokba.
Mi lesz ha Kris pont akkor fog betoppanni amikor Tao is megérkezik. Ekkor egy
hatalmasat dörgött az ég, egész testemben összerándultam.
- Igen! – Vágtam rá most már gondolkodás nélkül és lecsaptam a telefont.
Kisiettem a fürdőből és ruhás szekrényemhez lépdeltem. Öltözékem most egy egyszerű,
otthoni viselet volt. Barackszínű toppból és egy szűkebb fehér shortból állt. Hajamat
megszárítottam és kiegyenesítettem. Mikor
épp kész lettem a hajszárítással, csöngettek. Lesiettem a lépcsőn és kitártam a
hatalmas faajtót.
Ott állt már javarészt szétázva, kezéből a piros esernyőt a szél majdnem
kicsavarta. Bordó bőrkabátot viselt és egy sötétebb szín farmert.
- Tao… - Nyögtem ki nevét, összeszorult a szívem hogy ide rángattam a viharban.
Megragadtam kezét és behúztam az ajtón.
- Hah… - Dőlt nekem hirtelen, kezéből kiesett az esernyő egyenest a parkettára.
Nagyot koppant. Nem lehetett semmit sem hallani csak a kint tomboló vihart és
szívem hangos dobolását.
- De jó meleg vagy. – Sóhajtotta fülemhez illetve nyakamhoz. Egész testem végig
futott a libabőr. Kezemmel próbáltam őt megtartani, akkor éreztem meg.
Rettenetesen forró volt, szinte az egész teste lángolt.
- Te lázas vagy! – Csattantam fel és azonnal a kanapé felé kezdtem vonszolni
testét. Hangosan vette a levegőt, arca pedig sápadt volt. Leültettem a
bőrkanapéra, ami a nappaliban hevert.
- Ezeket le kellene venned. – Tanácsoltam neki és vizes ruháira mutattam. Lelkiismeret
furdalásom volt az egész miatt. Ez most megint miattam van. Miattam lett lázas.
Miattam jött el idáig, át a viharon.
Elkezdtem lehúzni róla a kabátot, mire megfogta a kezemet és elmosolyodott.
Kissé fájdalmas mosoly volt.
- Ne, hagyd. Majd én. – Gyöngén szorította vékony csuklómat, majd elengedte.
Bólintottam, rá hagytam. Nem akartam magamnak és neki se kellemetlenséget.
Kisiettem a konyhába és gyorsan felraktam a vizet forrni. A tea hamar leforrt,
beízesítettem. Olykor-olykor Taora pislantottam, hogy minden rendben van e
vele. Levetkőzött, most már csak egy fehér v-nyakú felső és a nadrág volt
rajta. Lopva az ajtó felé pillantottam. Reménykedtem benne, hogy Kris
megérkezik és tud nekem segíteni. De sehol sem volt… Csalódottan fordultam
vissza. A gyógyszeres dobozhoz nyúltam s lepattintottam annak füleit. Kivettem
belőle egy lázcsillapítót.
- Remélem ez segíteni fog. – Raktam le elé a gyógyszert és a teásbögrét. Elmosolyodtam
kedvesen, anyáskodóan. Nem akartam, hogy bármi komolyabb baja legyen.
- Köszönöm. – Mondta és elkezdte fújni a forró italt. Pár perc múltán bevette a
gyógyszert és lehúzta a teát. Megtörte a kínos csöndet.
- Hogy-hogy egyedül vagy? – Kérdezte tőlem, köhintett egyet közben elvétve.
Felálltam, nem válaszoltam neki. Szobába lépdeltem és kihoztam neki egy
takarót, némán nézett rám sötét szemeivel. De mégis hálásan. Ráterítettem
testére, jó alaposan betakartam.
- Elutaztak. – Méltattam válaszra végre valahára a beteg fiút. A vihartól nem bírtam
eltekinteni, egyre csak fokozódott és fokozódott. Vadabbul zúgott az ég, az esőt pedig mintha dézsából
öntötték volna. Visszafordítottam tekintetem az ablakról egyenest Taora.
- Mit akartál tőlem kérdezni? – Kérdeztem Tao-t, kíváncsi voltam hogy valóban
az e amit Kris mondott. Kiszáradt ajkait szóra akarta nyitni, de még sem tette.
Bámult rám láztól csillogó szemekkel.
- Azt, hogy… - Csörrent meg a telefonom, amitől iszonyat megijedtem. A
képernyőre pillantottam: Idiot. Már egyből tudtam ki az, felkaptam a zenélő
telefont.
- Öt perc és ott vagyok. – Sóhajtotta bele mély hangján. Az időre néztem, már
este kilenc is elmúlt. Teljesen sötét volt.
- Várj! – Szóltam rá. – Itt van velem Tao. – Mondtam félénken. – Rosszul lett,
haza kellene vinned. – Folytattam. De mire oldalra pillantottam ő már javarészt
aludt. Olyan volt mint egy alvó kisangyal. Nem bírtam ellenállni, kézfejemet
felé kezdtem irányítani. Egyenest arca felé, végig akartam simítani fehér
arcát.
- Rendben, akkor hazaviszem. – Szakított ki a szőkeség a valóságba. Mit
csinálok? Megbolondultam? – Kérdeztem magamtól, visszarántottam kezemet s letettem a telefont.
Ameddig meg nem érkezett a másik fiú, csak ültem a kanapén némán. Kezeimet
térdemnek támasztottam. Tao mély, de annál halkabb lélegzet vételeit számoltam.
Végre kopogtak én pedig megindultam és azonnal ajtót nyitottam. Kris volt az. Nem rám pillantott először, hanem az ott hagyott piros esernyőre, biztos emlékezett rá. Majd az esernyő
után mögém nézett, Taora.
- Ahogy látom elaludt. – Lépett be engedély nélkül és belökte kezével a
bejárati ajtót. Még most sem nézett rám. Lenyúltam az esernyőért és biztonságos
helyre raktam.
- Nagyon jól látod… - Válaszoltam kissé szemtelenül. – Hazaviszed? – Kérdeztem
és karba tettem kezeimet, felvontam egyik szemöldökömet.
- Nem. Ő is marad, meg én is. – Nézett Tao-ra és odanyúlt a takaróhoz, feljebb
húzta azt. Arcomra meglepettség ült ki, de nem kellett sok idő. Mégis csak ő a
leader, akármennyire nem bírja Tao-t. Vigyáznia kell rá… A konyhába mentem Taonak
hozni még egy bögre teát, oda készítettem az asztalra. Krist addigra sehol sem
találtam, lekapcsolgattam lent a lámpákat. Csak egyet hagytam felkapcsolva.
- Aludj jól. – Búcsúztam el a sötéthajútól. Kicsit fájt a szívem őt itt hagyni,
de nem tehettem mást. A szobába mentem, ahol az ágyon a szőke hajú az ágyamon
ült. Behajtottam az ajtót magam mögött, de nem csuktam be.
- Kényelembe helyezted magad? – Kérdeztem és a tvhez sétáltam, bekapcsoltam.
- Nem szórakozni jöttem. – Emlékeztetett. – Holnap Hétfő, ami azt jelenti, hogy
kémia dolgozat. – Oktatott ki, mint valami kis idiótát.
- Rendben van. – Lehalkítottam a tvt, de már csak azért se, lázadásból
bekapcsolva hagytam. Leültem az íróasztalhoz és kikerestem neki pár példát, ami
valószínűleg lehet a dolgozatban.
- Remélem azért azzal tisztában vagy, hogy nem elég az hogy én magyarázok…
tanulnod is kell. – Emeltem fel mutató ujjamat és ide-oda illegettem azt a
levegőben.
Szótlanul elvette a kezemből a füzetet és egy ceruzát az asztalról, elkezdte
megoldani a bekarikázott feladatokat. Nagyokat sóhajtottam, el voltam
keseredve. A fogadásunkra gondoltam... Csöndben telt el 10-15 perc és kezembe nyomta a feladat sort megoldva.
Elkezdtem őket nézni, ahogy a végére értem a nehezebbekhez a szemem megakadt az
eredményen. Hibátlan volt az egész…
- Ezt meg hogy csináltad? – Kérdeztem tőle, kidülledt szemekkel bámultam rá. El
sem hittem.
- Gyakoroltam kicsit otthon is. – Mondta nekem és végre szemeimbe nézett.
- Oh, értem. – Bólogattam helyeslően. Már azt hittem, hogy csak kitalálta az
egészet, hogy tanítsam. Nem olyan okos Ő. – Kuncogtam magamban.
- Következő? – Kérte a feladatot én pedig összegyűjtöttem azt, próbáltam közben
magyarázni is. Figyelmesen nézett rám, mintha minden szavamat magába
szippantotta volna egy pillanat alatt.
Elég későre járt már.
- Nos… - Zavaromban össze-vissza kezdtem beszélni. – Akkor ha… itt maradsz… a
fürdő arra van! – Mutattam saját fürdő szobámra, ő pedig csak felállt.
Sporttáskáját felemelte és beindult oda, az ajtót pedig becsukta maga mögött.
- Hihetetlen. – Susogtam el magamnak, hallottam ahogy percek elteltével
megnyitja a vizet. Felnyögtem, fejembe akaratlanul is más gondolatok lettek
urrá. Arcon csaptam magam.
- Nem, nem, nem… - Szédültem meg és pizsamámért nyúltam. Gyorsan átvettem azt és
betakaróztam. Nem akartam, hogy Kris akármi többet is lásson belőlem, mint amit
kellene. Az idő már kissé csitult, nem volt olyan vad. De még mindig esett, fújt a szél. Lehajtottam a fejemet a párnára, vártam rá hogy a fiú
kijöjjön. Az ajtó kinyílt, ő pedig kilépett rajta. Egy szürke tapadósabb pólót
viselt egy fekete boxerrel. Hangosan felnyögtem és arcomat elöntötte a pír. Paradicsom vörössé vált az egész. A takarót finoman ráhajtottam lángoló arcomra.
- Akkor most komolyan itt fogsz aludni? – Kérdeztem tőle ismét, bár tudtam a
választ. De kellett a megerősítés.
- „Nagyon jól látod” – Idézett engem gúnyosan, féloldalas mosolyra húzódott
arcán ajka. Leült mellém az ágyra. Arrébb húzódtam alig láthatóan.
- Umm… - Nyögtem és próbáltam távolabb kerülni tőle, mire belekezdett.
- Előbb értem ide, igaz? – Nézett most már rám, de nem értettem mire kérdezi.
- Hogy érted ezt? – Kérdeztem vissza Kristől, miközben megfordult és egy gyors
mozdulattal karjai vállaim mellett hevertek, fölöttem térdelt. Hatalmas
szemekkel bámultam rá.
- Nem vagy a barátnője még, ugye? – Helyeslésre várt, de nem bírtam egy szót se kipréselni magamból. Torkomban gombóc volt.
- Ugye?! – Sokkal erőteljesebben kérdezett rá a dologra, s közelebb hajolt.Amilyen lassan csak tudtam ráztam a fejemet jobbra-balra. Le voltam sokkolódva, nyakamon az ér lüktetett, a szívem pedig majd ki akart törni a helyéről.
Annyira távolinak éreztem őt, csak a száját bámultam… de egy árva hangot se hallottam. Mogyoróbarna szemeibe bámultam, teljesen magába szippantott.
Zsongott a fejem, szédültem.
Azt akartam…
Azt akartam, hogy csókoljon meg…~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése