Messze voltam otthonomtól, távolabb, mint amit elbírtam volna annó képzelni. Lényegében azt se tudtam hol vagyok. Csak követtem Őket bárhova hűségesen, teljes szívemmel. Hiszen Ők voltak számomra maga az Élet. Kettőjük nélkül egy semmi lennék, egy madár szárnyak nélkül…
Ahogy a homokban sétáltam, éreztem, ahogy a homok magába szívja lábfejemet. Jobban beletúrtam az aranyszínűbe. Felemeltem a kezemet szemeim elé, így árnyékot vetve rájuk. A nap már az ég tetejét súrolta bevilágítva az egész partot, egy felhőt se lehetett látni az égen, nem volt mi eltakarja a hatalmas forró csillagot.
Megigazítottam a vállamon lecsúszott hófehér toppot, egyenest a tengerbe indultam. Már bokáig ért mikor egy kezet éreztem derekamon.
- Te meg mégis mit csinálsz? – nézett rám szinte már fekete szemeivel, közelebb húzott azonnal magához kisajátítva.
- Ne aggódj, nem szökök meg – válaszoltam mosolyogva és karjaiba vetettem magam, mire ő felemelt.
- Ha akarnál, se tudnál – ciccegett és elindult velem egyenest a házba, ami épp a parttal szembe volt. Pár perc séta után beértünk a házba, egyenest ledobott az ágyra.
- Chen? – túrtam bele hajába, mire erőszakos csókot kényszerített ki belőlem. Nem bántam, benne ezt imádtam. Kemény volt és vad, semmi érzelgősség. Tudtam, hogy fontos vagyok neki, de nem feltétlen mutatta ki.
Azonnal lehántotta rólam a bugyit, erősen melleimbe markolt, máris éreztem férfiasságát alhasamhoz nyomódni. Még ha durvának is tűnhetett a dolog, hihetetlenül élveztem minden egyes percét, és Ő is. Egy gyors mozdulattal letépte magáról a szürke trikót, amit viselt és félredobta.
Lábaimmal átkaroltam, jobban magamhoz húztam a fiút, ajkaimat hangos kéjes nyögések hagyták el a heves durva tempójú aktustól…
Channel sosem szeretkeztünk, legalábbis ezt nem lehetett annak nevezni. „Számomra kéj volt, számára pedig ütközet”, rajtam vezette le a felgyülemlett feszültséget. „Ő volt életem szereleme, próbáltam neki valamit visszaadni, amit elveszített.”
Délután lehetett, Chennel épp a teraszon üldögéltünk. Ő éppen valamit a laptopján pötyörészett, én a parton játszadozó gyermekeket, napozó illetve lubickoló embereket kémleltem. Egy ismerős hangot hallottam lentről.
- Hát nem is hiányoztam? – bársonyos, nyugodt hangját bárhonnan felismertem volna, azonnal felpattantam és leszaladtam a lépcsőn, hogy üdvözölhessem. Kitártam magam előtt az ajtót és azonnal karjaiba vetettem magam.
- Yixing! – örömömben majdnem elsírtam magam, arcomat szabályosan már arcába fúrtam. Szeretetteljesen ölelt magához, csókot lehelt nyakamra. – Már nagyon hiányoztál! – folytattam, mire ő csak kedvesen mosolygott. Megjelent a háttérben Chen.
- Barátom! – örültek meg egymásnak, baráti öleléssel és vállveregetéssel üdvözölték egymást. – Jó látni téged – vigyorgott Lay és megpaskolta barátja morcos arcát, aki kitartóan bólogatott. A legjobb barátok már csak ilyenek, megmerem kockáztatni, hogy annyira szeretik egymást, hogy ölni is képesek lennének egymásért.
Én csak karba tett kézzel, mosollyal az arcomon követtem őket befelé a házba.
- Mindenre vigyáztatok, igaz? – nézett körbe a házban Yixing és egy növényke levelét tapogatta meg. „– Vagy csak egymást nyűttétek?” – féloldalas mosoly ült arcán. Halkan, kissé cinikusan felnevettem, oldalra fordítottam orcámat.
„- Figyelj, én most lemegyek úszni… majd aztán beszélünk...” – tudtam miért hagy minket kettesben Chen, felemelte a törölkőzőt, ami addig a kanapén hevert és már nyomát sem lehetett látni, eltűnt.
Pár lépést tettem Yixing felé, majd arcomat oda toltam az Övéhez, és szinte búgtam.
„ – Szia”
Egy fél óra elteltével Lay még mindig magát áztatta a hatalmas fürdőszobában, ahonnan a kilátás egyenest a tengerre nézett. Meseszép volt, mindig el tudtam benne gyönyörködni. A fürdő fala bordó volt, gyertyák díszítették a helységet.
Elaludt, ott feküdt meztelenül a kádban oldalra döntött fejjel. Lassan, de annál magabiztosabban sétáltam a kád felé, kecsesen. Leguggoltam és végig simítottam karját, amitől Yixing azonnal felébredt.
„ – Hé, többé ne merj itt hagyni!” – kedves hangon kértem, mire csak egy hozzáhű mosolyt kaptam és máris egymás ajkaira tapadtunk. Beültem mellé, amitől Ő halkan felnevetett, a víz pedig hullámozva kiöntött a kádból.
„- Úgy hiányoztál” – őszintén mondtam.
„- Mondd ki újra” – simította végig hüvelykujjával alsó ajkamat.
„- Úgy hiányoztál nekem” – válaszoltam megszakítva szerelmes csókokkal. Nem kellett több, azonnal egymásnak estünk, vad csókokkal elhalmozva egymást.
„Tudom, mit gondoltok. Ribanc, mi? És lehet, hogy helytelen, de valójában mi annyira szeretjük egymást. Bízunk egymásban, vigyázunk egymásra. És számomra ők ketten egy teljes férfi.”
Egy erős mozdulattal kiemelt a kádból, lábaimmal átkaroltam derekát és bevitt a saját hálójába, óvatosan lerakta testemet az ágyra meztelen testével fölém hajolt. Szeretkezni kezdtünk.
„Chen hideg, mint a fém. Yixing csupa melegség. Chen megdug, Yixing szeretkezik.”
Kezével gyengéden az arcomhoz nyúlt és végig simította, lassú és annál kínzóbb tempóban mozgatta előre-hátra csípőjét.
„Chen maga a föld és Yixing a lelke.”
Felemelt, ráültetett lábaira és úgy folytattuk tovább, egy percre se vettük le egymásról a szemeinket. Egészen addig folytattuk míg mind a ketten el nem élveztünk, fáradtan zuhant a testemre.
Hihetetlen, de mégis létezik, lehet egyszerre két emberbe szerelmesnek lenni, még hozzá feltétlenül.
Velünk ez történt.
„S csupán csak egy dolgon osztoznak, rajtam.
És Ők az enyémek.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése