Tavasz volt. Kellemes, hűvös szellő csapott arcomba és tépett hajamba. A levegőben apró rózsaszín szirmok úsztak. Kicsi kezeimmel próbáltam elkapni egyet-kettőt.
Reménykedve hogy ez a szirom elvezet hozzá, Ő hozzá.
~
Fáradtan ébredtem 5: 30kor. Túlságosan korán volt, megtörölgettem csipás szemeimet és feltápászkodtam az ágyamból. Elvégeztem szokásos reggeli teendőimet. Fogmosástól kezdve a zuhanyozáson keresztül egészen a reggeliig. Zabpelyhet tömtem pofazacskóimba. De pár pillanat múlva már arra lettem figyelmes, hogy már is késésben vagyok. Ez az első napom gimnazistaként. Sikeres felvételit tettem az ország egyik legelitebb iskolájába. Felkaptam táskám és átdobtam a vállamon. Intettem szüleimnek és futásnak is eredtem azonnal. Nagy lélegzetet vettem, hisz éppen abban a pillanatban ment el a busz előttem. Ilyenkor türtőztetnem kellett önmagam, majdnem agyvérzést kaptam. Lesújtva álltam ott, hatalmas fekete felleg a fejem felett. Miért mindig én? Vágtam magam arcon és tovább igyekeztem. Épp kapuzárás előtt érkeztem meg. Megtörölgettem gyöngyöző homlokomat, hatalmas sóhajok hagyták el ajkaimat. Szép lassan kiegyenesedtem, majd megpillantottam őt. Megfagyott a levegő, mindenki megállt és csak bámult. Kecsesen lépdelt felém, hosszú ujjaival szőke tincsei közé túrt. Olyan volt mint egy model… vagy mint egy angyal… Én magam sem tudtam eldönteni hirtelen. Hatalmasakat pislogtam, reménykedtem magamban, hogy nem vesz észre engem. Elhaladt mellettem, valamelyest le is vállalt. Megtántorodva lépdeltem arrébb. Jelentéktelennek tűntem hozzá képest. Oldalra pillantott, szemei hidegek voltak. De még is éreztem felőle valami különleges erőt, magabiztosságot. Magamhoz sem tudtam térni, nagyjából már a fanok lábai alatt hevertem. Rengeteg lány volt érte oda. Feltápászkodtam és leporoltam magam, lesöpörtem a kockás egyen szoknyát.
Kris… akkor is elérem, hogy híresebb legyek nálad! – üvöltöttem fel, de addigra már senki sem volt a közelemben, hálistennek. Ökölbe szorítottam kezeimet és besiettem az osztálytermemben. Nekem sokkal jobban kellett igyekeznem, mint az itteni pénzesebb fiataloknak, ösztöndíjjal kerültem be. Tudtam, hogy Kris az EXO-M tagja, nagyon híres lett az utóbbi időben. Leültem az utolsó szabad helyre, kiegyenesedtem. Egésznap koncentráltam az órákra, tanárokra. Oldalra pillantottam, a srác ült mellettem. Ő is ugyan úgy figyelt mint én. Felhúztam szemöldökömet. A 12 órában már igazából finoman szóval is ki sült az agyam, ceruzámat a papírhoz illesztettem. A grafit szürke csíkot hagyott maga mögött. Egyre nagyobb köröket rajzoltam mikor végre meghallottam a csengőt. Azonnal mindenki felpattant és szélsebesen elhagyta a termet, én maradtam bent utoljára. Felálltam szép lassan és elpakoltam a könyveket, füzeteket. Egyik hosszú tincsemet fülem mögé tűrtem mikor megpillantottam, hogy ő még mindig itt van. Sietve vonultam el mellette mikor hirtelen egy hideg kezet éreztem csuklómon.
- Te értesz ehhez, igaz? – Rám se nézett, csak a matematikai példára bökött pökhendin ujjával.
Végre rámertem pillantani, pír öntötte el arcomat az érintéstől. Csak bólintottam válaszképpen.
- Akkor korrepetálj. – Most már felnézett rám. Nem is kérte, hanem parancsolta.
Megráztam a fejemet és arcom most már nem a zavartól pirosodott el mint egy paradicsom, hanem a dühtől.
- Te mégis mit képzelsz magadról!? – Meredtem rá dühösen és kitéptem a gyenge szorításból kezemet.
- Ha segítesz kitűnő jegyeket szerezni, akkor veled leszek. – Hátradőlt a széken és kezeit tarkóján pihentette.
- Velem? Ezt mégis hogy érted? – Szemeimmel fürkésztem.
- Mondtam. Ha korrepetálsz és mindenből segítesz kitűnővel végezni híressé teszlek magam mellett. – Elmosolyodott. Várt a válaszomra, bár mintha úgy tűnt volna, már tudja is azt.
Elgondolkoztam a lehetőségen. Hisz mindig is erre vágytam. Arra hogy híres legyek, hogy kiemelkedjék a tehetségem. Rábólintottam.
- Legyen. – Néztem rá elszántan és nyújtottam a kezemet. Erre ő csak felhúzta szemöldökét és elvigyorodott féloldalasan. Nyújtotta kezét. De nem rázott velem kezet, megfogta kézfejemet és szája elé húzta. Puha ajkait oda nyomta és rácsókolt. Lemenő nap fénye szűrődött be az ablakon, lilásnarancssárgás színre festve a termet.
Szívem a torkomban dobogott. Arcomat végig égette a pír. Fogalmam sem volt mit tegyek. Legszívesebben kitéptem volna a kezemet a csóktól. De még sem volt hozzá erőm…
Az első pillanattól fogva a rabja voltam, próbáltam ellenkezni. Dühös is voltam rá, eszméletlenül. De akkor mégis miért nem vitt rá a lélek, hogy elhúzzam a kezem?
Érzem, hogy ez a fonál kettőnk között egy hosszú út kezdete.
Az egyesség megköttetett Kris és énköztem. Ő híressé tesz engem, én pedig kitűnő tanulóvá őt…
úristeeene ezt folytatnod kell *--* ez nagyon jó :D
VálaszTörlésKöszönöm szépen.*.* <3
Törlés