Reménykedve pillantottam Jonghyun után… Hajamba túrtam kezemmel, éreztem ahogy vékony szálú de annál is selymesebb hajszálak tapadnak meg ujjaim között. Éreztem, Ő az akire vágyom, Ő az aki kell. Nem tartottam helyesnek az érzéseimet, de mit sem bántam. Tudtam mélyen belül, hogy nem tudok rá másképp nézni, még ha a külvilágnak azt is mutattam, hogy Ő csak egy barát. Pedig nem volt barát, egyáltalán nem. Szerettem őt, és szívem mélyén reméltem, hogy viszonozza az iránta érzett szerelmemet.
~
Miután visszaértünk a dormba mindenki a fürdőbe akart menni. Ez egyértelmű volt, hisz a nagy koncertezés alatt a csapat összes tagja teljesen megizzadt. Gyöngyöző homlokomat a vállamon pihenő törlőbe törölgettem meg. Majd egy pillanat múlva Jonghyunra pillantottam, aki szintén izzadtságcseppjeit törölgette. Felhúzta a felsőjét, egészen mellkasáig, hasára lettem figyelmes. Gondolataim teljesen elszabadultak. Rá egy pillanatra nagyot nyeltem. Elkaptam a tekintetemet s vékony ujjaim ill. tenyerembe temettem arcomat. Égette a pír. Hirtelen egy tenyeret éreztem vállamon. Felpillantottam fel hatalmas boci szemekkel. Jonghyun volt az. Szőke hajtincsei égnek álltak, mogyoró barna szemei szinte az elmémben fúródtak.
- Jól vagy? – Kérdezte, s arcán megcsillant az a bizonyos csintalan mosoly, ami mindig is.
Nagy lélegzetet vettem és beleültem a hatalmas bordó fotelbe. Bólintottam egyet.
- Csak már szeretnék bemenni a fürdőbe. – Forgattam meg szemeimet és elmosolyodtam dívásan, ahogy szoktam.
- Ne félj, ha ez örömet okoz, én magam elé engedlek. – Paskolta meg vállamat és elindult ki a konyhába, egyenest a hűtőhöz sétált. Kinyitotta annak ajtaját és kivette belőle a narancslevet. Fogta s azonnal meghúzta azt. Néhány csöpp legördült állán, s onnan tovább mellkasára be inge alá. Felvontam egyik szemöldökömet. Végre kijött Minho a fürdőből, azonnal felpattantam és beviharoztam. Becsaptam magam mögött a hatalmas fehér fa ajtót. A nagyon magas, sötét hajú herceg nem igazán értette miért is siettem ennyire. Egy vállrántással nyugtázta a dolgot, saját szobájába lépdelt lomhán. Mintha keresett volna valamit vagy épp valakit, de ezzel már egyáltalán nem törődtem. Nem az én dolgom volt. Minho amúgy sem szerette, hogy ha az ő dolgával foglalkozom. Szóval le is tettem hamar arról az ötletről, hogy kiderítsem kit vagy mit keresett. Most az egyszer nem győzött a kíváncsiságom.
Azonnal ledobáltam magamról a ruhákat és bevettem magam a zuhany alá. Egyik kezemmel kitámasztottam a csempét. Lefelé meredtem magam elé, figyeltem ahogy a lefolyó szinte magába szippantja a vizet. Olyan volt mint egy igazi tengeri örvény. Eltelhetett már vagy 20-25 perc mire feleszméltem, hogy Onew leader dühösen kopogtat az ajtón. Elzártam a vizet és kinyúltam a törölközőmért, mindenhol alaposan végig töröltem magam. Csillogtam-villogtam mindenhol.
Kinyitottam az ajtót, Onew pedig dühösen meredt rám karba tett kézzel. Sóhajtottam és megadóan legyintettem, mint egy igazi királynő. Eközben pedig Jonghyun lépett ki a másik fürdőből, Teamin pedig átvette az Ő „királyságának” helyét. Amit nagyon imádtam a SHINee dormban, hogy 2 fürdő volt, így nem kellett órákat várni a másikra. A szőkeség a derekára tekert törölközővel sétált be szobájába, már majdnem becsukta az ajtót mikor még is csak nyitva hagyta résnyire.
Na, az a fránya kíváncsiság, ami a hatalmába kerített. Fogtam, s neki indultam. Nem uralkodtam a testem felett, valami más vezérelt. Lábaim maguktól lépdeltek előre felé. Bepillantottam a kis résen, amit úgy hagyott.
Arra lettem figyelmes, hogy éppen öltözik. De csak a hátát láttam, meztelen hátát, ahol még mindig kövér vízcseppek gördültek végig. Egyenest gerince mentén lefelé…
Karját felemelte és tarkójára helyezte kieresedett kezét, kicsit végig masszírozta azt.
- Chh, csak bámulsz vagy esetleg be is jössz még ma?! – Felháborodást véltem felfedezni hangjában. Mellesleg én észre sem vettem, hogy tudja, hogy én éppen az ajtó előtt állok. Béna egy „fan” vagyok.
Erőt vettem magamon és belöktem magam előtt az ajtót, jobban megfigyeltem mit is visel és mit is nem. Gyorsan végig futottam tekintetemmel tetőtől talpig. Meztelen volt a felső teste, néhány kockát véltem felfedezni hasán, de nagyon halványan. Tetszett. Alul pedig egy sötétkék koptatott farmert viselt. Közelebb lépdelt hozzám, meglepődöttem figyeltem még is mire készülhet hyung.
Lassan emelte kezét és ráhelyezte az ajtóra, amit azzal a mozdulattal be is tolt. Másik kezével pedig a zárhoz nyúlt, amit jobbra fordított. Két karjával közrezárta a csípőmet. Éreztem, ahogy egyre forróbb a levegő, a szívem pedig a torkomban dobog.
- Imádom, amikor az ártatlan szerepet játszod. – Szólalt meg végre, megtörve ezzel a csendet.
Valóban jó színész voltam, egy igazi díva. Tudtam, hogy Jonghyun imád uralkodni felettem. Akaratlanul is de elmosolyodtam, bár még mindig akartam játszani a mit sem tudó bárányka szerepet. Láttam, ahogy megnyalja kiszáradt ajkait. Elvigyorodott féloldalasan a kislányos mosolytól, amit produkáltam.
- Ideje kicsit bővíteni a játékot… - Lehelte a nyakamra, majd rá is csókolt. Éreztem, ahogy megduzzadt ajkai napbarnított bőrömre tapadnak. Keze pedig a zárról a csípőmre csúszott. A felsőt, amit a zuhany után vettem fel hamar helyet talált magának a földön. Hála Neki…
Nyelve végig cikázott nyakamon, azt követően pedig kulcscsontomon talált magának otthont. Imádta azt harapdálni, olyan volt mint egy igazi tigris, egy ragadozó. Halk moraj tört fel mellkasából…
Felemeltem kezemet és arcára tapasztottam. Alig vártam, hogy megcsókoljon.
- Key, tudod hogy előtte még meg kell tenned valamit. – Szép lassan elhátrált tőlem s leült saját foteljába, teljes kényelembe helyezte magát. Nadrágja ki volt gombolva, fejét oldalt döntötte. Szemöldökét egy pillanat elejéig megrántotta, hogy „Na mi lesz már?! Nem fogok örökké várni!”
Oda totyogtam hozzá, mint egy pingvin és elmosolyodtam…
- Rendben. – Sóhajtottam és letérdeltem elé. Tenyereimet rátapasztottam combjára és elkezdtem felfelé simítani. Imádtam azt az önelégült arcot, amit ilyenkor vágott. Nagyon jól tudta, hogy most mi fog jönni.
Elkezdtem lehúzni róla azt a bizonyos csőnadrágot és hamar félre is dobtam.
- Key… - Nyúlt arcomhoz kedvesen és végig cirógatta, akár egy doromboló kiscicát. Nem is kell mondanom, nem is reagálhattam volna másképpen. Arcomon vékony pír jelent meg. Boxerjához hajoltam és végig nyaltam gyengepontját.
Egy pár perc után arra lettem figyelmes, hogy hangos zene szól a háttérből. Amikor efféle dolgokat csináltunk, mindig hangosra állította a zenét. Nehogy valaki meghalljon bennünket és lebukjunk.
Neki láttam a teendőmnek, körbe nyaltam s faltam férfiasságát legjobb tudásom szerint. Sosem szégyelltem, boldogságáért és elégedettségéért mindig megérte.
Mindent úgy csináltam, ahogy szeretett. El is élvezett tőle, nem máshová, mint az arcomra. Akaratlanul is, de hátrébb húzódtam ilyenkor tőle. Hangos lihegésben tört ki és azonnal törlőért nyúlt.
- Ne haragudj. – Mondta, s végre megkaptam az áhított csókomat, amire az eleje óta vártam. Nyelve szép lassan csusszant át számba, végig cirógatva az enyémet.
Tenyerét pedig egy pillanat múlva már saját duzzadt ágyékomon éreztem… Kéjesebb nyögés hagyta el torkomat. Mancsaimat mellkasára tapasztottam. Lerángatta rólam pillanatok alatt a nadrágot. Hirtelen felállt s felhúzott csuklómnál fogva az ágyra. Majd egy erősebb mozdulattal arra rá is lökött. Mellkasom hozzá tapadt a frissen mosott fehér selyem lepedőhöz. Felém hajolt s tenyereit csípőmre tapasztotta. Hideg gyűrűi oda tapadtak forró bőrömhöz. Égetett s perzselt.
Átkarolt hátulról s szép lassan férfiasságára húzott. Hangosan felnyögtem, jóval vékonyabb hangon, mint ahogy ő. Vékony ujjaival végig simította mellbimbómat, majd bordáimat, hasamat. Magabiztosan mozgatta testét az enyémmel együtt. Próbáltam vele együtt mozogni, de valamikor kiestem az ütemből. Figyelmetlen voltam s túlságosan is élveztem azt, amit hyung csinált velem.
- Tetszik? – Húzott magához közelebb, egy nagyobbat lökött bennem. Míg egyik karja elől pihent hasamon, a másik a gerincemet hasította végig. Majd egy gyors pillanat alatt kiegyenesedett, már térdelt az ágyon. Én pedig fejvesztve kapkodtam a levegő után. A zene még mindig hangosan szólt. Tenyerét felcsúsztatta nyakamra, egy pillanatig ott hagyta, majd számba csúsztatta ujját, olyan volt mintha egy horog akadt volna ajkaimba. Szopogatni kezdtem először csak mutató, majd középső ujját is. A tempó felgyorsult. Éreztem már nem sok kell hozzá, hogy elmenjek.
- Igeeen. – Csak most fogtam fel igazából a kérdést, arcom égett a pírtól. Hangom pedig dallamosan csilingelt Jongie hangja mellett. Forróság tombolt a szobában. Bármit megadtam volna egy korty vízért.
Testem megfeszült, minden egyes izmom összerándult. Persze, ilyenkor jobban magához szorított.
Hangos nevetésben tört ki, imádott velem gonoszkodni. Bár ahogy hallottam, ő is elég „gyenge” volt már…
Megfordított, most szemben voltunk egymással. Lábaimat neki támasztottam mellkasának, hátam pedig bizsergett a selyemtől, amihez hozzásúrolódott. Megragadta a vádlimat és annál fogva húzott közelebb ill. magára. Hátra csapta a fejét. Szőke hajtincsei izzadt homlokához tapadtak. Lehajolt hozzám s alsó ajkamra csókolt, először csak végig nyalta azt, majd sikeresen be is kapta és szopogatni kezdte. Ettől jobban felnyögtem, teste megremegett. Csuklómat hirtelen elkapva az ágyhoz nyomott, fölém hajolt kissé jobban s egy hangos sóhaj és morgás keretében elélvezett. Éreztem, ahogy forróság önti el.
Fáradtam dőlt rám, én pedig mint egy anya fogtam s kitártam karjaimat. Szeretetteljesen átöleltem őt.
Hallottam szívverését, minden egyes levegővételét. Ő volt az, Ő…
- Megkapod ma az utolsót. – Hajolt oda hozzám pár perc után, és szájon csókolt. Próbáltam minél tovább húzni, bár ahogy láttam ő sem nagyon akarta, hogy véget érjen.
Lehalkítottam a zenét, arra lettem figyelmes, hogy valaki kint hangosan becsapja az ajtót…
- Biztos Minho. – Furdalt a kíváncsiság, hangosan bújt ki belőlem a gondolat.
Jonghyun azonnal lefoglalt, már nem is volt időm semmit se mondani. Tiltakozni meg főleg, ismét az övé lettem. De nem is bántam.
Bolond vagyok, őrülten akarlak, most és mindörökké.~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése