Késő este még mindig bent dolgoztam az irodában, magamba roskadva a hatalmas irat mennyiségbe. Hajamba túrtam vékony ujjaimmal, hátra simítva hosszú tincseimet, majd ezt követően az órámra pillantottam, még koránt sem volt vége a munkaidőmnek. Hangosan sóhajtva pillantottam munkatársaim arcára, akik sokkalta több energiával dolgoztak még ilyen későn is, mint én egésznap. Nagyot nyújtózkodtam, hogy elfáradt tagjaimat kissé megmozgassam. Felálltam, megigazítottam térdfölé érő szoknyámat és elindultam a mosdóba, hogy kissé felfrissüljek, a folyosón végig haladván megpillantottam a velem szembe jövő fiú áradatot. Valószínűleg most lettek kész a mai gyakorlással, az összes megizzadva, fáradtan sétált. A sor végén észrevettem a királyfisan menetelő srácot, aki fáradtsága ellenére is teljesen kiegyenesedve, délcegen sétált. Megforgattam szemeimet, hiszen tudtam, hogy mit akar tőlem, hónapok óta zaklatott és fárasztott. Nem akarta feladni, sose mondtam neki igent, nem kifejezetten érdekeltek az effajta srácok, és nem is igazán vonzott ez az élet sem. Miközben elhaladtam mellette, próbáltam figyelmen kívül hagyni jelenlétét és még rá se nézni. Hirtelen vékony, de annál is hidegebb ujjak fogták közre csuklómat. Szembe fordított magával, és közelebb rángatott mellkasához.
- Már köszönni se köszönsz kedves? – Nézett rám mogyoróbarna szemeivel s az arcán féloldalas mosoly ült.
- Kellene? – Próbáltam erős szorításából elhúzni csuklómat, de Ő ezt nem engedte, kitartóan tartotta azt, éreztem, ahogy fejembe száll az összes méreg.
- Engedd el a kezem Seunghyun, kérlek. – Kérleltem egyelőre még mindig kedvesen dühöm ellenére.
Meglepő módon elengedte kezemet és az ezüstös fehér hajú elindult a többi srác utána a fürdőbe. Megkönnyebbültem, már elegem volt az erőszakos nyomulásából. Tovább sétáltam a női mosdóba, kinyitottam annak ajtaját és beléptem rajta. A tükör elé lépdeltem és kezemre jó hideg vizet engedtem.
- Ah… Erre már szükségem volt. – Húztam el kezemet a csap alól, s megpaskolgattam arcomat. Miután kissé felfrissültebbnek éreztem magam, utam visszavezetett az iroda részlegbe. De ahogy kiléptem az ajtón egy alak állt ott rám várva.
- Hihetetlen vagy! – Csattantam fel hirtelen kissé hangosabban, Ő pedig azonnal tenyerét szám elé helyezte.
- Fogd be, még a végén lebukunk. – Nevetett halkan mélyhangján és oda nyomott egyenest a falhoz, tenyerét pedig combomhoz tapasztotta, s végig simított rajta. Fogaimat összeszorítottam, kezemet pedig ökölbe.
- Sose fogod megunni ezt? – Elegem volt már belőle, és a folyamatos molesztálásaiból. Legszívesebben lekevertem volna neki egy hatalmas pofont, de féltem, hogy akkor kirúgat, és állás nélkül maradok, amit viszont nem tehettem meg. Szükségem volt erre az állásra, hogy eltartsam magamat.
- TOP! – Szólt oda egy vékony hang neki, valószínűleg az egyik háttértáncos lehetett. Hál istennek, megmentőm…
A srác azonnal ellökte magát testemtől és úgy csinált, mintha semmi sem történt volna.
- Mi még találkozunk később! – Súgta oda halkan nekem, s kacsintott egyet felém.
Ráztam a fejemet jobbra-balra, majd karba tettem kezeimet. Elkezdtem gondolkozni rajta, hogy talán ez az egész még sem ér meg ennyit…
Visszasétáltam az irodai asztalomhoz és teljesen belemélyedtem a munkába, amennyire csak tudtam. Szorított minket a határidő, ezért teljes odafigyeléssel kellett dolgoznom. Éjfélt ütött az óra, én pedig felálltam és betoltam a gurulós széket. Elköszöntem munkatársaimtól, összepakoltam a cuccaimat és öltözni kezdtem. Kint az idő elég hűvös volt, ezért még az embernél elfért egy vastagabb kabát is akár. Lesétáltam a hatalmas lépcsőn és kisétáltam a főbejáratón. Elővettem telefonomat és egy smst írtam a barátomnak, hogy hamarosan hazaérek, és ne aggódjon, gondolatmenetemből egy autó dudálása szakított ki, pontosabban inkább rám hozta a frászt. Felpillantottam, és kíváncsian meredtem a távolba. Az utca másik felén egy fehér luxusautó várakozott, egy kéz pedig kiintett belőle, hogy „gyere”.
Tudtam nagyon jól, hogy kiül az autóban és, hogy mit is akar tőlem. Le akartam zárni ezt az egészet ezért nekiindultam egyenest. Az autóablaka szép lassan lehúzódott és egy napszemüveges alak mért végig.
- Éjszaka napszemüveg… most komolyan? – Meredtem rá, karba tettem kezeimet és válaszára vártam.
- De tetszem, nem? – Kérdezett vissza költőien, s kitárta az ajtaját. – El sem hiszed, milyen rég óta várok rád. – Fogta meg a kezemet és húzott magához.
- Figyelj, Seung-- - Sóhajtottam már fáradtan, semmi másra nem tudtam gondolni, csak hogy hazamenjek és egy jó forró fürdők vegyek, és aludjak. De mondandómat félbe szakítva, a feltűnést sem kerülve ajkait enyémekre tapasztotta és falni kezdte azokat. Karjaival közben átkarolt s magára tolt. Akármennyire is menekülni akartam nem tudtam, nem engedett. Próbáltam nem viszonozni az általa adott csókot, de annyira erőszakosan tolta számba a nyelvét, hogy nem bírtam ellenkezni sem. Majd pár perc elteltével eltávolodott arcomtól, kezét pedig ráhelyezte arra.
- Legalább kicsit próbáld meg élvezni azt, amit veled csinálok. – S beült a kocsiba. – Tudod, mi lesz, hogyha nem csinálod azt, amit mondok… - Kezdett zsarolni, fejemet leszegezve a szürkeszín betont bámultam. Bárhogy is ellenkezett a szívem, az agyam nyerte meg ezt a csatát. Átsétáltam a kocsi előtt, majd ajtót nyitottam, s beszálltam.
- A szokásos megfelel? – Kérdezte, s szinte válaszomat meg sem várva a gázra lépett. Pár perc néma autókázás után megérkeztünk egy közeli kihalt parkba, tudtam, hogy mi következik. Megállította egy hatalmas fa alatt az autót, ahol mindig szokta. Szépen hátra tolta az ülését és hátrakönyökölt, felhúzta egyik szemöldökét.
- Tudod a dolgod. – Vigyorodott el és elkezdett magára húzni, azt várta, hogy én tegyek meg mindent érte.
- Egy szemét állat vagy… - Suttogtam bele arcába és fájdalmas csókot leheltem duzzadt ajkaira, piciny mancsommal pedig ágyékát kezdtem simogatni.
- Haa… ez már kedvemre való kislány. Ezért szeretlek én téged ennyire. – Lihegett bele a csókunkba, s közben erősen belemarkolt fenekembe. Hangosan felhördült a kényeztetésemtől, éreztem, hogy már teljesen ki volt rám éhezve.
Könnyeimmel küzdve próbáltam erőt venni magamon és megjátszani, hogy tetszik a dolog. A szívem mélyén gyűlöltem, utáltam az egészet.
Ujjait most már combjaim közt éreztem, végig markolászta azt erőteljesen, amitől hangosan s kissé fájdalmasan fel is nyögtem. Egyre beljebb és beljebb haladt ujjaival, jéghideg gyűrűi pedig szinte hozzátapadtak tűzforró bőrömhöz. Mutató s középső ujjait végig tolta bugyimon fel s alá.
- Még hogy nem tetszik, ne röhögtess. – Szólt fel izgatottan a férfi és elkezdte gombolni farmerját, s egy gyors mozdulattal le is tolta azt együtt alsónadrágjával. Máris éreztem lüktető férfiasságát, ahogy combomhoz dörzsölődik. Ajkait megnyalta, olyan volt, mint egy kiéhezett vad, aki most készül felfalni áldozatát.
- Rakd be… - Szólt rám főlényesen és várta, hogy tegyem, amit mond. Remegő kézzel oda nyúltam és magamhoz helyeztem férfiasságát. Óvatosan, ügyelve elkezdtem ráülni, ő pedig kezeivel derekamat húzta magára. Teljesen bennem volt, hangosan felnyögtem és karjaimat pedig a vállára támasztottam. Csípőjét fel s alá kezdte mozgatni, tempója egyből vad és gyors volt, semmit sem kímélő. Éreztem, ahogy egész testem lángba borul s teljesen felpezsdül. Egyre hangosabb s kéjesebb nyögések hagyták el meggyszín ajkaimat, amelyek épp Seunghyun ujjait kapták be, nyelvem körbe nyalta-falta azokat. A srác homlokán esőcseppre hasonlító izzadtságcseppek gördültek le egymás után, egyre hangosabban hördült fel férfias, mély hangján. Lassan egész testem bizseregni kezdett, tudtam, hogy ha ebben a tempóban folytatja, akkor el fogok menni pár másodpercen belül.
Tudta, nagyon jól tudta, hogy mi hogy megy már nálam. Hiszen ismerte minden egyes porcikámat, minden egyes gyengepontomat. Több sem kellett, egy nagyobb lökéstől egész testem megrázkódott és rágörnyedtem a testére, hangosan nyüszítettem a pihenőért.
- Nincs még vége. – Búgta bele fülemben miközben végig nyalt rajta, s folytatta, de most már kissé lassabban, neki is közel volt a vége a dolgoknak. – Ugye tudod, hogy megőrjítesz? – Harapott bele kevésbé finoman az egyik mellembe, kezével pedig feltolta rajta a világos szín blúzt. Majd egy könnyed mozdulattal letépte rólam azt, melleimet pedig kiszabadította a fehér csipke melltartóból. Falni kezdte a mellkasomat, nyelve ide-oda cikázott rajta. Akaratlanul is az extázis miatt beletúrtam hajába s jobban magamhoz húztam, kéjesen nyögtem fel az élvezetektől. Közben ismét rágyorsított, itt volt a vége neki és nekem is. Szinte fájdalmasan élveztem el másodszorra. Gyűlöltem magam ezért, elítéltem magam, amiért engedtem neki minden egyes áldott alkalommal. Feljebb emelkedtem kissé, Ő pedig gyorsan kihúzta magát belőlem és elélvezett. Erősen belemart derekamba kezével, fejét pedig hátradöntötte, torkából pedig hangos, állatias hörgés tört fel. Mellkasa gyorsan mozgott fel s alá, kellett pár perc, hogy ismét normalizálódjon lélegzése, eközben én oldalra húzódtam és azon gondolkoztam, hogy hogyan fogom megmagyarázni a barátomnak a szétszakított blúzt. Hajamat simítottam végig, próbáltam sminkemet is rendbe tenni.
- Remélem boldog vagy… - Szóltam oda hozzá, aki épp felemelkedett a hátra hajtott ülésről.
- Természetes, hogy az vagyok. – Büszke hangsúllyal mondta, közben visszahúzta boxerjét és nadrágját is visszagombolta. Láthatta valószínűleg az aggodalmat az arcomon a blúz miatt, ezért így szólt hozzám.
- Mondtam, hogy hagyd már ott azt a lúzert… Gyere hozzám, hisz szeretlek. – Mondta hideg, semmit sem érző hangon. El se hittem neki, amit mond. Egy ilyen ember, mint ő tud egyáltalán szeretni?
- Hazaviszlek. – Ajánlotta fel és beindította a motort, én pedig csak némán ültem teljesen magamba zuhanva. Egészen hazáig ismét egy szót sem váltottunk egymással, a kocsi befarolt a ház elé, én pedig egy szó nélkül kiszálltam és becsaptam magam mögött az ajtót.
- Azért gondold át, lehet, velem jobban járnál. – Szólt utánam a kocsiból, majd padlógázzal elhajtott a ház elől.
Fáradtan, megalázottan leültem a házunk előtti lépcsőre és ráhajtottam a fejemet a térdeimre. Szánalmasnak éreztem magam, amiért minden egyes alkalommal hagyom magam kihasználni.
Tehetetlen vagyok vele szemben.
Aznap este végül nem mentem be a lakásunkba, egy barátnőmnél töltöttem az estét.
Képtelen lettem volna a barátom szemébe nézni a mai este után…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése